Napjaink egyik elengedhetetlen része a napi fürdés. Ez nem csak egészségügyi szempontból fontos, de egy nehéz nap után jól is esik a zuhany alatt egy kis felfrissülést keresni. A történelem során azonban nem mindig tartották kívánatosnak a napi tisztálkodást. Például Bethlen Miklós, egy XVII. században élt magyar főúr emlékirataiban ezt olvashatjuk:
„Ritkán fürödtem, kivált hideg vízben; lábamat két hétben, néha minden héten mosattam, számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor, és gyengén a kezemet is hideg vízzel mostam; kezemet gyakran, de orcámat hacsak valami por, sár vagy valami gaz nem érte – sohasem mostam, hanem a borbély, mikor hetenként rabságomig a szakállamat elborotválta. A fejemet talán 25 esztendeje van, hogy meg nem mosták.”
Városunk történetében azonban nem kell egész az 1600-as évekig visszamenni, hogy ilyen kultúrtörténeti gyöngyszemekre bukkanjunk. Elég fellapozni az 1921. november 6-ai Bácsmegyei Naplót.
„Suboticán a magánlakások fürdőszobáiban történő fürdések beleszámításával 3587 ember fürdik meg havonta. Ez percentekben kifejezve négy százalék. Minden harmincharmadik ember, akivel az utcán, kávéházban, vagy hivatalban találkozunk, fürdik meg egy hónapban. Ha ezt a megállapítást egy afrikai néptörzsről tennénk meg, akkor is borzadállyal kellene ennél a kulturtörténeti ténynél megállnunk. Kiről lehet ezek után feltételeznünk, hogy meg van fürödve?” – hüledezett a neves szabadkai napilap újságírója.
Az írásban konkrét adatokat találunk arról, hogy pontosan hányan is mentek el fürödni havonta. A lap a népszámlálási adatok alapján megállapította, hogy Szabadkának 118 ezer lakosa van. Ezzel a számmal pedig a város „az SHS államnak legnagyobb és leggazdagabb városa” volt, amely mindösszesen csak két nyilvános fürdővel rendelkezett.
„Mindkét fürdő tulajdonosa panaszkodik, hogy rossz üzlet a fürdő.
A Joó-féle ártézi fürdőben, amelynek Fekete Dániel a tulajdonosa október elsejétől harmincegyedikéig 2390 ember fürdött meg, naponta tehát nyolcvan. A dr. Heisler-féle gyógyfürdőben viszont az elmúlt hónapban 1360 ember fürdött, illetve naponta 45 ember. A két fürdőben megfürdött emberek száma ennélfogva 3750-et tesz ki.
Mindamellett, hogy Subotica fürdőiben az elmúlt hónapban 3750 fürdés történt, nem állíthatjuk, hogy valóban 3750 ember is fürdött meg, mert a fürdők vendégei állandó vidéki vendégekből kerülnek ki. Ilyenek is vannak. Ez a typus havonta kétszer fürdik, tehát minden második fürdésre esik csak egy ember. Ha a fürdővendégek túlnyomó többségét, a vidékiek, akik a Suboticára érkezve, minden esetben kihasználják az alkalmat, hogy megfürödhessenek, figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is csak 1875 ember fürdött meg az elmúlt hónapban Suboticán.
A nyilvános fürdőkön kívül statisztikai kimutatás szerint magánlakásokban 428 fürdőszoba van. Amelyekben körülbelül ugyanannyi ember fürdik, mint a közfürdőkben. Ha a fürdőszobával rendelkező magánosok családtagjait átlagosan négy személyben állapítjuk meg, ugy a 428 privátfürdőben 1712 ember fürdik” – ismertette az elkeserítő számokat a Bácsmegyei Napló.
A fentiekhez a lap még hozzászámolta, azokat „akik nem fürödnek, hanem teknőkben megfürdetnek, mint például a csecsemőket”. A végső következtetés pedig az volt, hogy a 118 ezer szabadkai lakosból csak 10 ezren fürödnek meg havonta. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az írás ezekkel a sorokkal zárul:
„Ehhez kommentárt írni – ma élő embernek ma élő emberekről – banális volna. Történész, átnyujtom Subotica tisztálkodási viszonyait az 1921-ik évről...”
Bár azóta eltelt kilencvennyolc év, kommentárt fűzni a fentiekhez ugyanolyan nehéz, mint akkor a Bácsmegyei Napló munkatársának.
