„Albin Kurti a bohóc, aki valamilyen okból kifolyólag agresszív akar lenni” – ezekkel a szavakkal jellemezte Philip T. Reeker amerikai egyesül államokbeli diplomata az Önrendelkezés, magát mozgalomból politika párttá kinövő csoportosulás elnökét, miután 2007 elején a mozgalom egyik vérre menő tiltakozásának során megsérült az USA akkori pristinai nagykövete. A sors fintora, hogy a „vérengző” bohóchoz hasonlított koszovói albán politikus akkor tarolt az előrehozott koszovói parlamenti választásokon, amikor az USA-ban és a világ számos más térségében hatalmas kasszasikert arat a Joker című, a Batman-filmekből ismert gonosz „születését” bemutató film. A párhuzamokat tovább is keresni lehetne, hiszen ami egyebek mellett összeköti az említett hús-vér politikust és a képzelet szülte antihőst, az a többségnek a módszereiktől való elhatárolódása és az azok miatti berzenkedése, ám ezzel egyidejűleg esetenként a tetteik mögött álló indíték megértésének, vagy az azokkal való azonosulásnak a képessége. És mint az Kurti egyik néhány évvel ezelőtt adott interjújából kiderült, számára az indíték az egyik legfontosabb mozzanat minden egyes emberi tett tekintetében.
LEGYEN AZ ABNORMÁLISBÓL NORMÁLIS
Albin Kurti – akinek majdani tervei elsősorban Koszovó gazdasági megerősítésére és a polgárok életszínvonalának a növelésére, továbbá a „béke gaztevőinek”, azaz a korrupciós ügyekkel összefüggésbe hozható politikusoknak a felelősségre vonására vonatkoznak – a hivatalos választási eredmények közzétételét követően valószínűleg lehetőséget kap a koszovói kormány megalakítására. Két terület tekintetében mindenféleképpen kiérdemeli a szerbiai közvélemény figyelmét: egyik a Belgrád–Pristina párbeszéd, illetve a Szerbia és a Koszovó közötti kapcsolatok rendezésének várható jövője, míg a másik a koszovói szerbek majdani helyzete. Az elmúlt néhány napban tett sajtónyilatkozataiból kiderült, hogy számára ez a két téma elválaszthatatlan. „Ha sikeresen befejeződik a kormányalakítás és megválasztanak kormányfővé, azonnal tárgyalásokat kezdek a koszovói szerbekkel. Ez a párbeszéd alulról indul és a legmagasabb szinteken fejeződik be, nem pedig fordítva. A beszélgetések témája a szerb közösség integrációja és szociális, valamint gazdasági megerősítése lesz. Ezt követően kezdődik meg a Belgrád–Pristina párbeszéd keretében az elmúlt hat évben aláírt 33 megállapodás felülvizsgálata. Csak ennek a folyamatnak a befejeztét követően kezdjük meg előkészíteni a Belgráddal való párbeszéd folytatását. Pristina konkrét tervekkel és javaslatokkal tér vissza a tárgyalóasztalhoz” – nyilatkozta a napokban Kurti az Anadolija hírportálnak, a BBC-nek pedig kifejtette, hogy nem tartja indokoltnak a párbeszéddel való sietséget, sem a szerbiai termékekre elrendelt védővám hatályon kívül helyezését. Ezt a szellemiséget tükrözi két évvel ezelőtti sajtónyilatkozata is: „Szerbia egy abnormális ország. Koszovó sem normális ország. Ha két abnormális ország között normalizálják a kapcsolatokat, az szélsőséges abnormalitást eredményez. Tegye először Szerbia és Koszovó normálissá önmagát, majd ezt követően kapcsolataik szinte maguktól fognak normalizálódni.” Hiszi, hogy Szerbia és az albán nép közötti megbékélésre akkor kerül sor, amikor Szerbia elismeri Koszovó államiságát és elszámol önmagával. Egyik korábbi sajtónyilatkozatának értelmében ahhoz, hogy a Balkánon béke legyen, semmi szükség párbeszédet folytatni Szerbiával. A békéhez Szerbia és elsősorban Aleksandar Vučić kifelé irányuló monológjára van szükség, vallja Kurti.
Választási sikerét követően arra is kitért, hogy a Belgráddal való párbeszédbe bevonná a koszovói parlamenti ellenzéket, mert „véget kíván vetni az eddig jellemző hatalmi arroganciának”.
Kurti álláspontja szerint a párbeszéddel kapcsolatban három alapvető elvárásnak kell lennie: átláthatóság, azaz a jövőben nem kerülhet sor a korábban jellemző titkos találkozókra a két fél vezetői között; a párbeszédben semmi helye a térkép-bűvészkedéseknek, hiszen Tuđman és Milošević térképes-párbeszédei bizonyították, hogy ezek a háborús, nem pedig a béketárgyalások kategóriájába sorolhatóak; akármikor téma tárgyát képezik majd a térképek, azokban a beszélgetésekben nem politikusoknak, hanem szakértőknek kell részt venniük. Elmondása szerint a majdani Belgrád–Pristina megállapodásnak az alábbi kitételeket mindenféleképpen tartalmaznia kell: Koszovó államiságának Szerbia részéről történő elismerése, továbbá a szerb alkotmány módosítására vonatkozó kötelezettség felvállalása, a Szerbia és a Koszovó közötti vagyonjogi kérdések rendezése, valamint a Szerbia részéről történő jóvátétel szabályozása.
A SZERB NEM SZERBIA
A kormányalakításból eddigi elmondása szerint kihagyná a Szerb Listát – annak ellenére, hogy az a többségében szerbek lakta helyi önkormányzatokban egyértelmű győzelmet aratott, és annak ellenére, hogy a koszovói alkotmány a tíz parlamenti képviselői hely mellett egy miniszteri tisztséget is garantál a szerb közösség számára –, mivel értékelése szerint nem pártlistáról, hanem a Szerb Köztársaság kihelyezett szervéről van szó. Kurti hiszi, hogy a szerb közösségre hatalmas nyomást gyakorol Belgrád és a közösségben uralkodó állapotok jóval terhesebbek az albán közösség előrehaladását akadályozó problémáknál. A Szerb Listával a választások egyéb szerb résztvevőivel való egyeztetést követően kíván tárgyalni. Ezen meglátásaival összhangban áll az a pristinai értelmiségi körökben megfogalmazott kezdeményezés, hogy a koszovói ügyészség kezdeményezze a Szerb Lista alkotmányellenessé való nyilvánítását, „mivel nemzetközi megfigyelők jelentései bizonyítják, hogy a választások napján a szerb szavazók fenyegetésnek és zsarolásnak voltak kitéve a lista képviselőinek részéről”.
A BBC-nek nyilatkozva Kurti azt mondta: a koszovói szerbekkel közvetlen párbeszédet óhajt folytatni, azaz érdemi tevékenységgel tervezi megteremteni a kölcsönös bizalmat. Többször aláhúzta, hogy a szerbeket nem szabad kiegyenlíteni a szerb állammal. Arról is beszélt, hogy a koszovói szerbeket és albánokat nem a megbékélés, hanem az össztársadalmi és gazdasági fejlődés megteremtésének a céljával kell különböző fórumokon egymáshoz közelíteni, mert „Koszovóban nem a szerb és az albán nép szállt egymással szembe, hanem az albán nép és a szerb állam”.
A Szerbia és a Koszovó közötti területcsere lehetőségét határozottan elveti, mert szerinte ez a „XIX. század, nem pedig a XXI. század szellemiségét tükrözné”. Ehhez kapcsolódóan két évvel ezelőtt a Deutsche Welle Rádiónak kamerák előtt adott interjújában kifejtette, hogy elég volt az egymástól való elkülönüléstől.
Kurti, amennyiben sikerül kormányt alakítania, mindenféleképpen feladja a leckét a szerb államvezetésnek, mind a párbeszéd, mind a Szerbia Koszovóhoz és a koszovói szerbekhez való viszonyulásának tekintetében. Habár a politikusok minden további nélkül képesek irányt váltani és a hatalomra kerülést követően megfeledkezni választási ígéreteikről, Kurti eddigi tevékenységét és álláspontjait figyelembe véve elképzelhető, hogy nem Hashim Thaçihoz, Ramush Haradinajhoz, vagy a térség egyéb, szerbiai belpolitikai szinten a gonosz attribútumaival felruházott, ám adott esetben belpolitikai pontszerzés céljából sikeresen hasznosítható, politikusaihoz hasonló módon lép fel. Eddigi nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy biztosan nem könnyíti meg a szerb fél tárgyalási pozícióját, sem az általa Koszovó gyarmatosítójaként megélt nemzetközi közösségnek a koszovói kérdés mielőbbi rendezésére irányuló ambícióit. Mostanra már az is bebizonyosodott, hogy a szerb államvezetés képviselőiben, ezen belül pedig elsősorban Aleksandar Vučić államfőben, Kurti első nyilatkozatai heves érzelmeket generáltak, hiszen Kurti a Szerb Listával kapcsolatban tett első nyilatkozatainak okán az említett politikus nyelvezetébe újból visszatért a régről ismert – ám néhány éve száműzött és a mértékletesség hangjával lecserélt – fenyegetés hangneme.
