A múlt héten a szabadkai Vajdasági Magyar Képző, Kutató és Kulturális Központ vendége volt dr. György László, Magyarország Innovációs és Technológiai Minisztériumának gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára, egyetemi oktató, aki Egyensúlyteremtés – a gazdaságpolitika missziója címmel tartotta meg prezentációját. Az előadás után a magyar gazdaság közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk az államtitkárral.
Mik azok a főbb pontok, amelyek jellemezték Magyarország gazdaságpolitikáját 2010 után?
– Ha le kellene egyszerűsítenem a választ, azt mondanám, hogy megértettük a globális kontextust, és arra mertünk olyan bátor válaszokat adni, amiket addig más nem adott. Megértettük, hogy a globális gazdaság azért került válságba, mert a világgazdaság legerősebb szereplői a saját érdekeik szerint alakították át a játékszabályokat, és túlnyerték magukat. Ez vezetett a 2007/2008-as válsághoz. Volt elég bátorságunk ahhoz, hogy őket megadóztatva jövedelmet csoportosítsunk át a bérből és fizetésből élő, gyermeket vállaló családok felé, illetve a munkát adó kis- és középvállalkozásoknak, mert ne felejtsük el, hogy a munkabérekre rakódó terhek ötödével csökkentek az elmúlt kilenc évben, a kis- és középvállalkozók esetében pedig a harmadával. Ebben az időszakban valósult meg a magyar gazdaság technológiaváltása is. Magyarország 2010-ben a világ egyik legnyitottabb és legsebezhetőbb országa volt. Ma Magyarország továbbra is a világ egyik legnyitottabb országa, de már nem sebezhető, sokkal ütésállóbb, és meg tudjuk védeni az elért eredményeket akkor is, ha Európa növekedése lassul. A bérből és fizetésből élők, valamint a kis- és középvállalkozások terheinek csökkentésével, illetve a technológiai fejlesztésekkel olyan feltételeket tudtunk biztosítani a globális, exportra termelő értékláncoknak, vagyis a multiknak, amik azokat Magyarországra vonzották, és a magyar emberek munkaerejét felhasználva képesek voltunk exportképes termékeket és szolgáltatásokat előállítani. Az IMF, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság közgazdászai 2010 előtt és után egyaránt azt javasolták, hogy megszorításokra van szükség, hogy növelnünk kell a munkára rakódó adóterheket, a vállalkozások adóterheit, és hogy csökkentenünk kell a nyugdíjakat. Magyarország ezekkel szakított, és ma már az IMF is belátja, hogy nekünk volt igazunk, viszont csak később álltak mellénk, amikor már ennek a gazdaságpolitikának megjöttek az eredményei.
A forint euróhoz viszonyított árfolyama történelmi mélyponton van. Ez hogyan befolyásolhatja a magyar gazdaságot?
– Jelen pillanatban az látszik, hogy Magyarországon egy vállalkozás- és befektetésbarát környezet. Az a legfontosabb, hogy egy lassuló világgazdasági környezetben, a Magyarországon működő, munkát adó és exportképes vállalkozások számára stabil működési feltételeket teremtsünk. A forint jelenlegi árfolyama kedvez ennek. Sokkal többet nyerünk vele, mint amennyit a forint gyengülésével más csatornákon elveszítünk. Jelenthetne, de nem jelent veszélyt az inflációra, mert az elmúlt hónapokban nemhogy romlottak volna Magyarország inflációs kilátásai, inkább javultak. A 2008-as válság előtt 240 forint is volt az euró árfolyama, és a lakosságot olcsó devizahitelekkel eladósították. Ma egy olyan felelős gazdaságpolitika működik Magyarországon, amely akkor is, amikor a világgazdaság lassul, védi az elért eredményeinket. Az árfolyammal versenyképesebbé tesszük az exportunkat, a hazai termelést, valamint a hazai termékeket és szolgáltatásokat, szemben az importtermékekkel és szolgáltatásokkal, mert így tudjuk biztosítani a munkahelyek stabilitását, így tudjuk megvédeni a magyar gazdaság eredményeit.
Az előadásában szót ejtett a magyar gazdaságfejlesztés stratégiájáról is. Melyek ennek a legfőbb pontjai?
– A stratégiát hét pontban lehet összefoglalni. Nagyon fontos Magyarország energiabiztonságának, energiaellátásának biztosítása, és az, hogy ez klímabarát módon történjen. A stratégiánk első pontja azt irányozza elő, hogy 2030-ra a villamos energiánk 90 százalékát klímasemlegesen, vagyis szén-dioxid-kibocsátás nélkül fogjuk tudni előállítani, és hogy a földgáz- és villamosenergia-ellátottságunk több forrásból, maximálisan biztosítva legyen. A második pont szerint tiszta országot építünk. 2030-ra a hulladéknak csupán a 10 százalékát kívánjuk lerakni, a maradékot újrahasznosítjuk. A harmadik, hogy nemcsak Budapesten, hanem a vidéki nagyvárosokban is úgynevezett egyetemközpontú innovációs környezeteket alakítunk ki, vagyis azon egyetemeink köré szervezzük a kis- és középvállalkozásainkat, valamint a nagy multicégeket, ahol kutató és fejlesztő tevékenységeket folytatunk. A negyedik pont szerint meg kell teremteni azt a digitális infrastruktúrát és az erre épülő alkalmazásréteget, amely biztosítja minden magyar számára azt, hogy részt vegyen a 21. század gazdaságában. Ennek jele, hogy Magyarországon az egyik legkiterjedtebb és leggyorsabb a 4G hálózat, sokkal többekhez ér el a szélessávú internet, mint az EU átlagában, és elkötelezettek vagyunk az 5G-s megoldásokban is. Az ötödik pont, hogy olyan közlekedési fejlesztéseket hajtunk végre a következő években, amelyek biztosítják, hogy bármely településről harminc perc alatt elérhető legyen egy gyorsforgalmi út annak érdekében, hogy fenntartható legyen a gazdasági tevékenység és az életszínvonal. Ugyanígy szeretnénk fejleszteni a vasúti infrastruktúrát, és a közösségi közlekedést a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve alakítjuk át. Ahol még nem történt meg, az autópályáinkat csatlakoztatjuk az országhatárokkal, hogy az egész Kárpát-medencét egységgé kovácsoljuk, és megteremtsük Kelet-Közép-Európa északi–déli összeköttetését. A hatodik pont a szak- és felnőttképzési rendszerek átalakítására vonatkozik. Ebbe bevonjuk a gazdaság szereplőit is, hogy a magyarok naprakész tudással rendelkezzenek, gyorsan hozzájussanak a legfontosabb ismeretekhez egy olyan korban, amelyben folyamatosan kell fejlesztenünk magunkat. Az egyetemi képzéseinket már mérhetővé tettük, tehát meg tudjuk mondani, hogy egy adott egyetem adott karának adott szakán végzett hallgató milyen gyorsan helyezkedik el, a saját szakmájában helyezkedik-e el, mennyi pénzt keres, és három év múlva mennyit fog keresni. Így visszajelzést tudunk adni az egyetemeinknek, és azoknak, akik az egyetemeink szolgáltatásait igénybe veszik. A hetedik a kutatási rendszereinkre vonatkozik. A kutatási infrastruktúrákat közelebb visszük az egyetemeinkhez, az egyetemeinket pedig közelebb visszük a gazdasághoz, mivel a robbanásszerű technológiai változások korában élünk, és ez a változás a gazdaság szereplőinek irányából indul. Már jövőre a negyedével többet szánunk kutatásfejlesztésre és innovációra, mint 2019-ben, mert azt látjuk, ha ebbe fektetünk, vonzóbbá válunk a külföldi befektetők számára is.
Milyen lehetőségei vannak egy közös kelet-közép-európai gazdasági térnek? Mire van szükség ennek megvalósulásához?
– Elsősorban bölcs államvezetőkre van szükségünk. Ha a világgazdaság egészét nézzük, azt látjuk, hogy Kelet-Közép-Európa, a Visegrádi Négyek, a Nyugat-Balkán és Románia érdekei nagyon is azonosak. Természetesen bizonyos területeken egymás vetélytársai vagyunk, de ha képesek vagyunk együttműködni, abból sokkal több hasznunk van. Ez látszik a szerb–magyar viszonyban is. A szerbek elfogadják és elismerik ahhoz való jogunkat és abbéli törekvéseinket, hogy a vajdasági magyarokat támogassuk, mert tisztában vannak azzal, ha az itt élő magyarok erősödnek, ezáltal az egész Szerbia gazdasága erősödik, és ha mi támogatjuk Szerbia EU-s csatlakozását, azzal ők csak nyerhetnek. Vannak olyan közös érdekek, amelyek sokkal közelebb visznek bennünket, mint amennyire az egymásnak ellentmondó érdekek adott esetben eltávolítanak egymástól. Gazdasági szempontból törvényszerű, hogy ez a régió összefogjon, és ne csak V4-ekben gondolkodjunk.
