Szenttamáson a kilencvenes években alakult Citerazene-barátok Klubja hosszú éveken át dolgozott a citeramuzsika elsajátításán és továbbadásán, valamint a népszerű Aranycitera rendezvény megszervezésén. Zatkó Ibolya zenetanárnő halálát követően a munkát és a rendezvény szervezését Németh Dezső vette át, az egyesület neve pedig Gion Nándor Kulturális Központra változott.
A kulturális központ elnökével a kezdetekről beszélgettünk.
• Honnan ered az ötlet, hogy a klub átvegye Gion Nándor szenttamási hagyatékának gondozását?
– A Citerazene-barátok Klubja 1992. október 25-én alakult meg. Tevékenységének kezdetén népzenével, azaz citerazenével, hagyományápolással, népművészettel foglalkozott, és irodalmi esteket szervezett. Több korosztályban működtek csoportjai, a legkisebbek mellett felsős, középiskolás és felnőttcsoportok is. A gyerekek minden évben rész vettek a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn, a korosztályuknak megfelelő szemléken, helyi és nemzetközi fesztiválokon. Tevékenységükkel nagyon sok oklevelet, elismerést hoztak a klubnak. A csoportokkal abban az időben Zatkó Ibolya nyugdíjas zenetanárnő foglalkozott. A felnőtt-citeracsoport tagjai minden évben szerepeltek a Durindón és a Gyöngyösbokrétán. A klub fő szervezője volt az 1995-ben Szenttamáson megtartott, talán akkoriban a legjobban megszervezett Durindónak és Gyöngyösbokrétának. A szemlének több kísérőrendezvénye is volt, többek között az Aranycitera, amely tulajdonképpen az általános iskolás citerások vetélkedője. Zatkó Ibolya tanárnő halála után 2005-től folytattam az Aranycitera megszervezését, hiszen már a második rendezvénytől segítettem a munkát. Az Aranyciterát 1995 óta minden évben megszerveztük, kivéve a 1999-évet, amikor a bombázások miatt elmaradt, így jövőre, 2020-ban kerül megrendezésre a vetélkedő jubiláris, 25. rendezvénye.
A Durindót és Gyöngyösbokrétát követő év karácsonyára sikerült újraszervezni a betlehemescsoportot. Felkutattuk a helyi hagyományokat, és ezeket beleépítettük a játékba. A betlehemescsoport tagjai 1995 után minden évben részt vettek a magyarországi és vajdasági betlehemestalálkozókon Moholon, Kecskeméten, Budapesten, Debrecenben. 2008-ban többek között Gion Nándor szenttamási születésű író műveinek köszönhetően és néhány szenttamási idős adatközlő segítségével sikerült rekonstruálni a téli ünnepkör szenttamási játékát, az angyali vigasságot. Lejegyezték a játék forgatókönyvét, a kottákat, és a csoport azóta ezzel a játékkal lépett fel itthon és vidéken is. A játék leírása megjelent a dr. Tömöry Márta által szerkesztett „…hanem vagyok Úristen követje…” című kötetben, amelynek a címlapján az 1930-ban készült fényképen a szenttamási Angyali vigasság szereplői láthatóak. A klub tagjai önállóan és más egyesületekkel karöltve évente több alkalommal nyilvános fellépéseket rendeztek, az írott sajtó felkérésére ott voltak élőújságokon, nyereményjátékokban, továbbá különféle humanitárius rendezvényeken is felléptek. A klub tevékenységét, munkáját a szenttamási Népkönyvtár helységeiben bonyolította le mindaddig, amíg azt 1998-ban a könyvtár akkori igazgatója be nem tiltotta. A munkát, próbákat magánházaknál, garázsokban folytattuk. A legfontosabb, hogy a csoportok munkáján ez nem volt észrevehető, a fellépők továbbra is hozták az elismeréseket, okleveleket és kiváló helyezéseket. A klub alapítója a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek és a Horizontnak, s e szervezetek munkájában aktívan részt is vállal. Aktív együttműködést valósított meg a többi szenttamási magyar egyesülettel, egyes rendezvények szervezésében, lebonyolításában segítettünk. Az egyesületnek az elejétől fogva nem volt székháza (ahogyan a többi szenttamási egyesületnek sem), így 2004-ben anyaországi támogatással sikerült megvenni Gion Nándor szülőházát, amelyet tartományi, továbbá más alapítványi támogatásokkal felújítottunk, és 2010. augusztus 14-én ünnepélyes keretek között megnyílt a látogatók előtt. Egyesületünk akkor ide rendezkedett be, meghúztuk magunkat egy sarokban. Azóta a szülőház Gion Nándor Emlékházként, szenttamási emlékmúzeumként működik, és fogadja a látogatókat, érdeklődőket, a Gion-rajongókat és kutatókat. Az író hagyatékából válogatott, gazdag, egyedi és eredeti kiállítási anyaggal rendelkezünk, melyet a család, rokonok, barátok és ismerősök bocsátottak rendelkezésünkre. Évente csaknem ezer látogató keres fel bennünket, számukra helytörténeti sétákat szervezünk, amelyek célja a Gion-művekben szereplő helyszínek megtekintése, megismerése. Ezek: a Szív, a régi malom, a temető, a kálvária és templomunk. Az emlékház működtetéséhez igyekeztünk más ideillő tartalmakat is szervezni, így az iskolás tanulók számára irodalmi órákat, irodalmi esteket, filmvetítéseket, és ide sorolhatók a novella-, regény-, ifjúságiregény- és műfordítói pályázatok, a kiadói tevékenység stb. Az emlékházat és kiadványainkat illetően többször tájoltunk, népszerűsítettük tevékenységünket.
• A szenttamási Népkönyvtárban az emlékház hagyatékából többször is rendeztek kiállítást. Mikor került rájuk sor?
– A Népkönyvtárban az első kiállítás 2007-ben volt. A kéthetesre tervezett kiállítás a nagy érdeklődésre való tekintettel több mint egy hónapig látogatható volt. A Gion Nándor Napok ötlete először 2003-ban vetődött fel, és azóta minden évben megszervezzük februárban, az író születésének hónapjában. Keretében többek között filmvetítésre, az íróval kapcsolatos dokumentum- és játékfilm-bemutatókra, író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra kerül sor. A téli időszakban több egymást követő hétvégén vendégként olyan embereket hívunk meg, akik az íróval valamilyen módon együttműködtek, kapcsolódnak munkájához, azaz barátok, filmrendezők, színházi dolgozók, írótársak, kiadók stb. A kiállítást 2009-ben Szenttamás magyarországi testvérvárosába, Jánoshalmára is elvittük, ahol a Jánoshalmi Napok keretében tekinthették meg az érdeklődők.
• Visszakanyarodva a múzeumhoz, hogyan valósult meg a Gion Nándor Emlékház kialakításának ötlete?
– 2003 derekán, az író édesanyjának halálát követő évben fennállt a veszélye annak, hogy a házat eladják. Akkor még nem is sejtettük, hogy az egész ház múzeumi kincsesbánya, hiszen Nándor édesanyja mindent összegyűjtött és megőrzött, ami fiával kapcsolatos volt: az általános és középiskolás füzeteket, könyveket, az egyetemi dolgait, az iratait, az értesítőket és bizonyítványokat, publikációkat, újságokat, a családhoz fűződő írásokat, dokumentumokat. Így nagyon sok dolgot kaptunk, ami ma lényegében a kiállítás tárgyát képezi. Egyedi és eredeti dokumentumokról van szó, ami valóban kincsesbánya a kutatók számára. A tartományi ismerősök segítségével az anyaországhoz fordultunk, ahol megértették szándékunkat, így 2004-ben sikerült az örökösöktől megvásárolni az ingatlant. Csak ezután derült ki, hogy a több éve üres és bezárt ház, valamint az udvarban lévő melléképületek mennyire rossz állapotban vannak. Szakemberek bevonásával elkészült a felújítási tervdokumentáció, majd 2008-ban és 2009-ben felújítottuk az épületet. A következő évben sikerült biztosítani a berendezésre való eszközöket, innentől már csak a mi munkánk maradt hátra: a kiállítás. A munkával 2010 augusztusára lettünk készek, majd egyhetes kísérő rendezvénysorozat keretében az emlékház augusztus 14-én ünnepélyesen megnyílt a látogatók előtt.
• Kilenc év távlatából hogyan összegezné a szenttamási író emlékházának működését, az ott folyó tevékenységet, programokat? Melyeket emelné ki?
– Az első évben hamar népszerű lett a ház, sokan kerestek fel bennünket, főleg egyetemisták, diákok, kutatók és Gion-rajongók. A következő évben már jobban ismertek bennünket, hiszen elkészült az emlékház honlapja (http://www.gionnandoremlekhaz.org) is, így elérhetővé váltunk a világhálón, innentől már különféle tartalmakkal, vetítésekkel, irodalmi délutánokkal gazdagítottuk az itteni programot. Közben eldöntöttük, hogy a következő évben elindítjuk a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázatot és a Gion Nándor Műfordítói Pályázatot. Azóta hat novelláskötetet, egy regényt, két ifjúsági regényt és hét fordításkötetet tettünk fel a könyvespolcra. Időközben sikerült összegyűjteni és kiadni Gion Nándor bibliográfiáját is, továbbá négy magyar nyelvű és egy szerb nyelvű helytörténeti kiadványt. A 2019. évi pályázataink eredménye a Zongora a fehér kastélyból című regény szerb fordítása és a novellapályázat 17 novellájából összeálló antológia, amelyet ugyancsak megjelentetünk.
• Nagyon sok külföldi látogató, érdeklődő, kiránduló megfordult az emlékházban. Kik jönnek leginkább?
– Látogatóink többsége középiskolás diák, főleg Magyarországról érkeznek, kihasználva a Határtalanul! program pályázati lehetőségeit, de szép számban jönnek vajdasági diákok is, akik kiránduláskor útba ejtik Szenttamást és a Gion Nándor Emlékházat. Vannak évente visszatérő iskolák, amelyek folyamatosan újabb diákokkal ismertetik meg az író szülőházát és a műveiben szereplő helyszíneket. Nagyon sok családi kirándulás célpontja a kiállítás, ismerve Gion műveit, fiatal és idősebb családok is jönnek.
• A kis múzeumot üzemeltető Gion Nándor Kulturális Központ évente több rendezvényt, pályázatot is meghirdet.
– A Gion Nándor Szépirodalmi Pályázatot és a Gion Nándor Műfordítói Pályázatot minden évben az író születésének napján, február 1-jén írjuk ki. A műfordítói pályázat meghívásos. Az Aranycitera rendezvényre eddig mindig május közepén került sor. Februárban, hétvégeken tartjuk a Gion Nándor Napokat, március 15-én az 1848-as megemlékezést, azt követően a húsvéti vásárt, majd augusztus 20-án a Szent István-ünnepséget, október 23-án az 1956-os forradalom napjára emlékezünk, és végül december közepén karácsonyi vásárt szervezünk. Ezek mind éves rendezvények. Külön büszkék vagyunk, hogy már hét éve sikeresen működtetjük magyar nyelven a szenttamási tájékoztatási honlapot (http://www.szenttamas.rs). Egyedüli magyar informatív portálként tájékoztatjuk polgárainkat elsősorban a helyi és ritkábban a környékbeli eseményekről. A honlap üzemeltetése részben pályázati eszközök útján történik, a többi volontőrmunka.
• Az elmúlt csaknem egy évtizedben az emlékház működését kizárólag pályázatok útján biztosították, az önkormányzat nem járult hozzá. Volt-e ilyen jellegű kezdeményezés a község irányába a kulturális központ részéről, és meddig jutottak?
– A Gion Nándor Emlékház az egyedüli ilyen létesítmény a községben, hírneve jóval a határokon túlra is nyúlik, ezért megérdemelné, hogy megfelelő szakember alkalmazásával még több látogatója legyen, hiszen Gion Nándor műveit mind többen olvassák, fedezik fel. Könyveit az itt élő kisebbségek nyelvei mellett németül, az idéntől már franciául, de hamarosan spanyolul is olvashatják. Az emlékház működését eddig kizárólag pályázati pénzekből tudjuk biztosítani, minden kétkezi munka, kezdve a takarítástól, az udvar rendben tartásán át az épület megőrzéséig, festés, javítás pedig önkéntes munka három ember számára, beleértve a napi körbejárást. Fontosnak tartom kiemelni, hogy tízévi bizonyítás után eljött ideje intézményesíteni az emlékház működését Szenttamás község és a Magyar Nemzeti Tanács bevonásával.
• Milyenek az esélyek arra, hogy az emlékházat a közeljövőben intézményesítsék? Ez egyúttal azt jelentené, hogy a szenttamási önkormányzat költségvetéséből biztosítanák egy alkalmazott bérét, továbbá fedeznék a ház rezsiköltségét.
– Bízom benne. Szerintem megértés várható mindkét oldalról, és akkor együtt ünnepelhetjük az emlékház 10 éves fennállását, a 25 éves Aranyciterát és az egyesület 28. születésnapját.
