A csókai Művelődési Ház előcsarnokában mutatták be péntek este a csókai születésű Magyarországon élő és oktató Borsi Ferenc legújabb, A magyar asztali citera típusai címet viselő könyvét.
– Tizenkét éves adatgyűjtés és kutatás eredménye a könyve. Már vagy harminc éve citeráztam, amikor olyan típusú citerával találkoztam, amit még az életemben nem láttam. Eldöntöttem, hogy a régi hangszereket egy általam összeállított adatlapra gyűjtöm. Több mint félezer citerát írtam le ugyanazon kritériumok alapján. A kutatásból, adatrendszerezésből kikerekedett a régi citerák típusainak, elkészítési módjuknak a rendszere. Apránként, településenként korábban már közzé tettem a citerakutatásaim eredményeit, amelyek végül is egy rendszerré álltak össze, és egy kötetben összefoglalva látott napvilágot a magyar citera formai, szerkezeti gazdagsága.
Úgy tudom ilyen összefoglaló munka még nem született ezen magyar citerákról. A citerának általában csak a formájával foglalkoznak. Én a citera szerkezetét is vizsgálom, ez által teljesedik ki egy átfogó kép erről a hangszerről. Nincs még egy olyan gazdag formai és szerkezeti felépítésű magyar hangszer, mint a citera. A legtöbb citerát a használó maga készítette, a saját ötleteit vitte bele az általános formába, amit egy mintaadó citeráról lemásolt.
Igyekeztem teljes képet adni a magyar tájegységek citeráiról, de maga a citerahasználat hagyománya sem egyforma. Vajdaságból mintegy száz hangszert vizsgáltam meg és írtam le. A szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményét is vizsgáltam, valamint a budapesti Néprajzi Múzeum 123 darabjából álló gyűjteményét is feldolgoztam, amely egy reprezentatív minta. Az Alföldön vizsgálódtam, különösen Békés megyében, ahonnan gazdag hagyomány rajzolódott ki. A kiskunhalasi múzeum citeragyűjteménye nagyon érdekes volt. A Dél-Dunántúl hangszereit is szemügyre vettem. Tamási citerái címmel egy füzetet jelentettem meg. Izgalmas a Felvidék hangszerállománya is. Kicsit szerényebb adatok vannak Erdélyből.
Meggyőződésem, hogy az aktív zenélés, a muzsikálás nemesíti az embert. Öröm látni, hogy sok fiatal akar és tanul meg citerán játszani. E hangszerünk előnye, hogy viszonylag komplex hangzást lehet előcsalni belőle és nem túl sok gyakorlással már sikeres pengetést tud a játékos kicsalni a hangszerből. Viszonylag egyszerű játszani rajta és a kilencszázas években minden faluban valamelyik utcában volt ilyen hangszer – mondta Borsi Ferenc, aki azt vallja, hogy:
„Fontosabb a tudásomat átadni, mint előadni.”
Borsi Ferenc még gyermekkorában nagyapja révén ismerte meg és szeretett bele az asztali citerába, és egy életre eljegyezte magát a különleges hangszerrel. Csókán ifjú legény korában népzenekart alakított, 18 éves volt, amikor a zenekarnak kislemeze jelent meg. Később a Garaboncos és a Tiszavirág együttesekkel is népszerűsítette a citerazenét Kárpát-medence szerte. Első munkahelye az Újvidéki Rádió népzenei szerkesztőségében volt. A Népművészet Ifjú Mestere, majd a Magyar Kultúra Lovagja címet is kiérdemelte. Már 31 évesen a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanított citerát. Két évtizede az Óbudai Népzenei Iskolában tanít citerát, furulyát és tamburát. Táborokban, tanfolyamokon folyamatosan oktat.
