Életbe léptek vasárnap a szeptemberre tervezett vámok a Kína–USA kereskedelmi háborúban, egy fontos változtatással: Kína az augusztus 23-án bejelentett vámoknak csupán egy részét vezette be, a további lépéseket december 15-ére ígérte. Most hétfőn viszont megkezdődtek az előre bejelentett tárgyalások a két fél között.
Sok kérdést vethet fel, hogy Kína vajon miért tartózkodott a keményebb kereskedelmi lépések meghozatalától, főleg annak fényében, hogy az augusztus 23-án bejelentett vámjára Trump nagyon kemény vámemelésekkel válaszolt. A tények azt mutatják, hogy a most vasárnap életbe lépett vámok nem terjednek ki az augusztusban bejelentett 5000 amerikai exporttermékre, hanem csupán ezek harmadát teszik ki.
A szállítmányozásra viszont így is komoly hatása volt mindkét vámemelés bejelentésének. A Panjiva ellátáslánc-elemző cég szerint a szeptember 1-jére tervezett termékek exportszállítmányozása éves alapon 15,2 százalékkal esett vissza.
Kína hajlik a megállapodásra. Gao Feng, a kereskedelmi minisztérium szóvivője úgy fogalmazott, hogy „a megbeszélendő probléma az 550 milliárd dollárnyi kínai export értékű vámok eltörlése, ami megakadályozhatná a kereskedelmi háború további romlását”.
Kína (az Egyesült Államokhoz hasonlóan) gyakorta kemény hangnemet ütött meg nyilatkozataiban, miszerint nem érzi meg a vámok hatását, és az USA kereskedelmi agressziója nem félemlíti meg. A Kínai Kommunista Párt befolyáskörében számon tartott People's Daily úgy fogalmazott, hogy „A nagy vámbüntetés nem tud alávágni a kínai fejlődésnek.” Ezek a megállapítások igaznak bizonyulhatnak annak fényében, hogy a kínai kormány erős támogatásokat nyújt azon kínai cégek számára, amelyeket a vámok esetenként kiszorítanának az amerikai piacokról. E lépések közé tartozik a megnövekedett kormányzati támogatás, az USA-n kívüli kereskedelmi csatornák tágabbra nyitása (pl. a Belt and Road Initiative-en keresztül) vagy akár adó-, illetve költségcsökkentésekkel.
Elemzők rámutatnak, hogy a kereskedelmi háború nem fog egyhamar véget érni, és Kína is arra készül, hogy sokáig elhúzódik a konfliktus. Mind Amerika, mind Kína a kivárás stratégiáját választja. Ugyan az export egy fontos tényező a kínai gazdaságban, viszont a kínai gazdaság növekedését sokkal inkább a belső piac stimulálja. Ezzel együtt hosszabb ideje erősödik a gyanú, hogy a kínai gazdaság növekedése elmarad a hivatalos GDP-statisztikában közölt mértéktől.
A fogyasztás és az infrastrukturális befektetések nagyobb hangsúlyt kapnak a kínai gazdaság növekedési pályáján, mégis a világ arra figyel, hogy mikorra oldódik meg végre a konfliktus, mert ha továbbra is fenn fog állni a probléma, ez akár az egész világ ipari termékláncára is hatással lesz.
