2024. március 28., csütörtök

Nem akarom gyerekek

Vannak olyan gyerekek, akik a legtöbb felkínált programra, tűnjön az bármilyen izgalmasnak számunkra, első kézből azonnal nemet mondanak. A kamaszokra ez életkori sajátosságként fokozottabban jellemző, de más életkorú gyerekeknél sem ritka. Ez elég bosszantó tud lenni, hiszen nagy örömmel készülünk egy általunk izgalmasnak vagy érdekfeszítőnek gondolt eseményre, és a gyerek unott képpel közli, hogy esze ágában sincs részt venni rajta.

Vannak olyan gyerekek, akik visszahúzódóak, és bátortalanságukból fakadóan passzívak, mások pedig unalmasnak tartják a programot, vagy nem szimpatikus számukra a többi résztvevő.

Ilyenkor könnyen abba a hibába lehet esni, hogy ráhagyjuk a gyerekre, főként, ha rendszeres ellenkezésbe botlunk. Ha nem akar, akkor nem erőltetjük címszóval azonban könnyen megtörténhet, hogy teljesen otthonülővé válik a gyerek. Elutasítja a különféle társasági eseményeket, a sportfoglalkozásokat, és magába zárkózik. Nehezen alakít ki barátságokat, kevés testmozgásban lehet része, ami optimális testi-lelki fejlődésére is rossz hatással van. Természetesen ezeket a dolgokat nem tudjuk megoldani úgy, hogy akarata ellenére elvisszük oda a gyerekünket, ahova nem szeretne menni, azok közé, akiket nem kedvel. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a legvisszahúzódóbb gyerekek is egy idő után fölengednek, és aktív részeseivé válnak a programoknak, ha kapnak elég időt, és nem sürgetik őket. Nemrégiben egy gyerekeknek szervezett játékdélelőttön volt alkalmam megfigyelni, hogy a játékvezető milyen remekül megoldott egy nehéz helyzetet. A kislány a nagyijával érkezett az eseményre, és míg a többi gyerkőc belefeledkezett örömmel hajtotta végre a játékmester utasításait, ez a kislány a szélére húzódva, lehajtott fejjel ellenkezett a mamával, hogy márpedig neki esze ágában sincs bemenni azok közé. Ebben a pillanatban avatkozott be a játékvezető, megelőzve a sírás-rívást, hazamenetelt. Te csak ülj ide le – mondta a kislánynak –, ha később lesz kedved, majd csatlakozol. De a mama ne unatkozzon! – ezzel kézen fogta az elképedt nagymamát, és magával vitte játszani. A bravúros megoldás meghozta az eredményt. Fél óra múlva a nagyi mehetett haza a dolgát végezni, a lányka pedig vidáman csatlakozott kortársaihoz. Tudnunk kell, hogy a gyerekek életében több korszak is van, amikor az ellenkezés, a nemet mondás mint életkori sajátosság jelentkezik. Például a dackorszakra sok szülő rémálomként emlékszik, amikor a két-három évesek a fejükbe veszik, hogy a lepkés zoknit kérik, és hiába minden észérv, aznap csak a lepkés zokniban lehet útra kelni, viselje is magán a tegnapi homokozás minden jelét. Nem, nem és nem hajlandó semmi mást magára ölteni. Ha tudjuk, hogy a gyerek fejlődéséhez mire van szüksége, akkor könnyebben hozunk egy-egy helyzetben helyes döntést. A programokat elutasító, magába zárkózó gyerekek esetében tudnunk kell, hogy a kortárskapcsolatok kialakítása, a változatos tevékenységek kipróbálása az ő érdekét szolgálja, így aztán érdemes olyan helyzeteket teremteni, amikor magától értetődően ő is csatlakozhat a többiekhez. Vonjuk be a számára kedves gyerekek szüleit is akár, mert sokszor előfordul, hogy a saját szüleire nem hallgat, de ha más javasolja, akkor izgalmas időtöltésnek ígérkezik számára ugyanaz a program.

Amit leginkább fontos szem előtt tartanunk, az az, hogy az ellenkezés mögött a gyerekeknek szükségük van arra, hogy elfogadó emberi kapcsolatokat legyen lehetőségük kialakítani, hogy olyan tevékenységekbe tudjanak bevonódni, amelyekben sikeresnek, eredményesnek érzik magukat, és hogy fontos tagjai legyenek közösségüknek. Hagyjuk, hogy nemet mondhassanak, és tegyük lehetővé, hogy szégyenérzet nélkül csatlakozhassanak másokhoz akkor is, ha öt perccel azelőtt még ellenkeztek is. Nem kell mindenkinek origamiznia vagy csapatversenyben részt vennie, ha nem szeretne, de minden gyereknek szüksége van arra, hogy közösségben legyen, hogy valamilyen módon részese legyen az eseményeknek. Így tanulnak meg barátkozni, egymást elfogadni, információkat gyűjteni, és olyan tudást szereznek, amit nem lehet sem a könyvekben elolvasni, sem a számítógépről megtudni.