Kanapéval együtt tették ki az utcára nemrég a moszkvai választási bizottság épületéből Ljubov Szobolt, mert a biztonságiak felszólítása ellenére addig nem akart önként távozni, amíg a hivatal meg nem indokolja neki, hogy miért nem engedélyezte részvételét a szeptember 8-ára kiírt fővárosi önkormányzati választáson. A sajátos „érvelés” talán meg sem lepte, ámbár számíthatott rá, hogy érdemi választ senkitől sem kap a kérdésére. Merthogy (a hatalomtól) függetlenként, vagyis valódi ellenzékiként szeretett volna indulni, ami nem éppen jó ajánlólevél a moszkvai városi „parlamentbe”.
Pedig nem egyedül akart nekivágni a szavazatszerzésnek. A hozzá hasonlókkal együtt összesen 57-en jelentkeztek volna képviselőnek. Hiába, Moszkvában ilyenek nem kellenek, ezért kérésüket mondvacsinált okokkal sorra elutasították. Eddig se volt rájuk szükség, de most először fordult elő, hogy ilyen nagy számban zártak ki a hatalommal szemben kritikus, és valóban független politikusokat.
A szokatlanul sok valódi ellenzéki jelöltaspiráns felbukkanása alighanem riadalmat keltett a városi vezetésben és a neki utasításokat osztogató felsőbb körökben.
Ez a maroknyi „idegen” sehogy se illik a hivatalos képbe. Nem úgy viselkednek, ahogyan azt ott fönn előírják az ellenzék számára. Persze némi alamizsna, kedvezmények és bizonyos privilégiumok biztosítása mellett. Szóval az ország kulcsfontosságú városában (is) úgy kell ellenzékieskedni (a kijelölt kereteken belüli látszatdemokratikus normákkal összhangban), ahogyan azt a Kreml elvárja.
A dróton rángatott politikusok feladata ugyanis az, hogy segítse fenntartani a keménykezű (bírálói szerint autokrata) Vlagyimir Putyin államfő által irányított és működtetett áldemokráciát. Moszkvában és másutt is az országban. Az udvari ellenzék (a többi kellékeshez hasonlóan, kezdve a gondosan kiválogatott művészektől, újságíróktól a választói bizottságig) nemcsak a szerepét ismeri tökéletesen, hanem azzal is tisztában van, hogy ki az úr a házban, és ki nyeri a következő (esetleg manipulált) választásokat.
A Kreml forgatókönyve és szabályai alapján játsszák szerepüket, álvitákat folytatva a hasonló cipőben járó „vetélytársaikkal” és a hatalmat gyakorlókkal.
A színjáték Moszkvában majdnem veszélybe került, mert külső szereplők is pódiumra akartak lépni. Ám ők a saját elképzeléseik megvalósítása, előadása reményében jelentek meg egy olyan forgatókönyvvel, amely inkább a valódi demokratikus normák elemeiből állt össze. A csoport tagjai tehát valódi ellenzékiekként akartak indulni a fővárosi választáson.
Hiába próbálkoztak. A hatalom időben kapcsolt és mondvacsinált okokkal még a választási listára sem engedte őket. Ezzel mintegy megüzenve, hogy olyan új szereplőkre nincs szükség, akik esetleg (valódi ellenzékként) rossz példával szolgálhatnának másoknak is. Azoknak, akiknek a színre lépésével (más településeken, ne adj’ isten! az ország parlamentjében) valódi politikai küzdelem alakulna ki, és (ezáltal) idővel veszélybe kerülne az egész jelenlegi rendszer. A kegyencekkel és a főhatalom köré gyűjtött oligarchák birodalmaival együtt.
A szokásos, illetve bevált hatalmi módszerek – így az ellenfél lekenyerezésének, megvásárlásának, megalkuvásra kényszerítésének, vagy az azt követő megfélemlítési próbálkozások – kudarca után a putyini állam Moszkvában erős ellentámadást indított a rendszeren kívülről érkezettek ellen.
Első felvonásban megakadályozta a valódi(nak vélt) ellenzékiek jelölti regisztrációját a választási részvételhez. A másodikban már bevetette a rendőrséget is azokkal szemben, akik már egy bő hónapja tüntetnek a moszkvai választási bizottság eljárása ellen. A sértettek azt állítják, hogy július 14-e óta minden szombaton a Kreml ellen is tiltakoznak (támogatóikkal együtt), mert központi utasításra zárták ki őket a választásból.
A hatóságokat nem érdeklik ezek a kritikák, és – évek óta nem tapasztalt – kíméletlen rendőrségi akciókkal igyekeznek véget vetni minden tüntetésnek, gyakran arra hivatkozva, hogy a résztvevők előzetesen nem kértek engedélyt a tiltakozásra Moszkvában. A demonstrálók közül hétvégenként százakat szoktak előállítani, de megtörtént már, hogy ezernél is többen kerültek a rendőrségre. Többen kaptak közülük pénzbírságot vagy börtönbüntetést.
Jó néhány neves ellenzékit is letartóztattak. Köztük Szobolt és a demonstrációk egyik fő felelősének tartott Alekszej Navalnijt; mindkettőjüket a fővárosi választástól is eltiltották. Az utóbbit július 24-én egy hónapos elzárásra ítélte a bíróság, ám a rács mögött titokzatos betegség támadta meg, amit szerinte szándékosan okoztak valakik.
A börtönkórház illetékese cáfol, a hatalom hallgat. Mást nem is nagyon tehet, fontosabb dologra kell figyelnie: a moszkvai helyhatósági választásra, amelyre azért mégiscsak sikerült összegyűjteni 233 jelöltet. Ők megfelelnek az elvárásoknak, és biztosan jó ellenzékiek is kikerülnek majd közülük, akiknek nem kell valódi vitában, politikai küzdelemben megvédeniük saját álláspontjukat. Esetleg szembesíteni mulasztásaival vagy törvénysértéseivel a másik oldalt.
Megteszik majd helyettük a megbízóik, akik jól tudják, hogy mit, hol és mikor kell (szabad) mondani. Persze ezt csak a rosszindulatú, a választásról kizárt ellenzékiek állítják. Ki más lehetne ilyen elvetemült arrafelé is? Talán olyanok, akik nem féltik a kanapéjukat, sem a széküket.
