2024. március 29., péntek
NAGYSZÜNET

Divat, smink, gyerekek

A divatozás témaköre gyerekek esetében mindig darázsfészek. Aki személyesen nem érintett, az könnyebben alakít ki elmarasztaló és határozott véleményt arról, hogy mit szabad fölhúznia egy öt-tíz-tizenöt évesnek, festhet-e hajat vagy körmöt, fiú létére viselhet-e hosszú hajat, a lányok miniszoknyát. Az iskolák gyakran hoznak szabályzatot az öltözködésre, aminek célja természetesen a felnövekvő generáció jó ízlésre nevelése. A szülők azonban sokszor kerülnek közelharcba gyerekükkel, ha ezeket a szabályokat rá szeretnék erőltetni a diákra, vagy ráhagyják, és akkor a tanár lesz a közellenség, aki szeretné betartatni a gyerekekkel az iskolai szabályzatot.

Felmerül sokakban a kérdés, van-e egyáltalán értelme a gyerekeket – főleg a kamaszokat – szabályok közé szorítani öltözködés téren, vagy jobb a teljes szabadság, hiszen nem árt senkinek vele.

Ahhoz, hogy reálisabb rálátásunk legyen erre a problémára, először arra kell megtalálnunk a választ, hogy miért lehet fontos már gyerekkorban az, hogy mit visel a gyerek. A ruházatunkkal, sminkünkkel, hajviseletünkkel üzenünk valamit a környezetünk számára. Mivel olyan társadalomban élünk, hogy rendkívül széles palettájuk van a ruházati termékeknek, lábbeliknek, sokféle frizura elfogadott, így azzal, hogy mit húzunk magunkra, megmutatjuk a világnak, hogy milyenek vagyunk. A gyerekek keresni kezdik önmagukat, ami a kamaszkorban csúcsosodik ki. Ebbe nemcsak az érdeklődési kör és a viselkedés tartozik bele, hanem a gyerekek, fiatalok által választott ruhák, cipők, ékszerek, hajviselet is. Természetesen ők még nem tudhatják, hogy a konzervatív dédmami nyolcvanadik szülinapi ünnepségére nem illik szakadt farmerban menni, ezért ezeket a helyzeteket – ha bennünket zavar, és nem szeretnénk polgárpukkasztást vagy családi drámát – időben el kell kezdeni megelőzni. Mégpedig erre kisgyerekkorban van a legnagyobb esélyünk. Valahol az arany középút az ideális megoldás, hagyni kibontakozni a gyereket, de bizonyos helyzetekben átvenni az irányítást, és segíteni megfelelő döntést hozni. Egész pici gyerek válasszon két felső között, a nagyobb készítse ki este a másnapi viseletet. Engedjük, hogy szolidabb legyen az esküvőn, ha a sportos elegancia híve, de ha tudjuk, hogy valamiben biztos nem fogunk engedni (szakadt farmer a dédinél), akkor időben próbáljuk megelőzni a drámát. A lényegtelen esetekben meg miért ne lehetne abban a gyerek, amiben szeretne?

Jó, ha figyelembe vesszük, hogy a kamaszkor folyamán a legszófogadóbb gyerek is megtalálhatja valahol a lázadás lehetőségét, ami segíti az önálló személyiség kibontakozását, a szülőkről való leválást. A tapasztalat azt mutatja, azokban a családokban, ahol a felnövekvő gyerekeknek lehetőségük van már kicsiként kifejezni saját véleményüket, gondolatukat, és ezt a család figyelembe veszi mindazokban a helyzetekben, amikor ez figyelembe vehető, ott a gyerekek később maguk is figyelembe veszik a családtagjaik kívánságait. Vagyis, joggal számíthatunk arra, hogy amikor megkérjük, hogy ne hozzon szégyent a fejünkre, akkor kicsit megfésülködik.

Ha az iskola határozott elképzelést valósít meg az öltözködés, smink és frizura tekintetében, de ezzel nem értünk egyet, akkor érdemes elmenni, és személyesen megkérdezni a rendelkezés okát. Lehet, hogy olyan dologra mutatnak rá, amire mi nem is gondoltunk. Például egy évben felhívták a szülők figyelmét, hogy ne jöjjenek a gyerekek rövidke sortban és szoknyában iskolába. Ez a szülők egy részében ellenérzést váltott ki, mivel a gyerekek már az alsóbb osztályokban is nagyon önérzetesek tudnak lenni, ha a ruhaviseletükről van szó. A tanulóknak azonban nagyon kellemetlen a nyári hőségben felmelegedett osztálytermekben úgy ücsörögni a székeken, hogy az izzadó bőrük hozzáér a lakkozott részhez. Ezt a gyerekek nem is mindig veszik észre, ezt csak a tanító néni tapasztalja, hogy ide-oda ficánkolnak a kisdiákok. Tehát ebben az esetben sem arról volt szó, hogy a gyerekeket eszkimónak akarta volna öltöztetni az iskola, és el akarta volna lehetetleníteni a szabad önkifejezésüket.

A gyerekek nem minden esetben fognak a mi elképzelésünk szerint öltözködni, sminkelni, viselkedni és élni, de próbáljuk meg örömünket lelki a szárnypróbálgatásaikban. Annál gyorsabban fognak rátalálni valódi stílusukra, minél szabadabban élhetik azt meg. Legalább iskolán kívül, ha ott szigorúbb szabályok kötik is őket.