Manapság újra virágkorát éli a népi kultúra mind a hangszeres, a népzenei, mind pedig a néptáncos oldalt is figyelembe véve. Míg néhány évtizede kezdett kopni, mára újra divatba jött, sokan élik és szerencsére szívüggyel művelik is egyes ágait.
Temerinben is lelkes képviselői vannak ezen értékeknek, akik hiszik és tudják is, hogy közösen nagyobb erővel tartható meg és fejleszthető az a fajta színvonal, amit Vajdaság népművészetek terén képvisel. Ilyen lelkes képviselőt tisztelhetünk Nagy Gergőben is, aki idén harmadik alkalommal volt főszervezője a temerini népzenei tábornak. Magáról a táborról, személyes élményekről, jövőbeli tervekről és általában a vajdasági hangszeres oktatásról beszélgettünk.
n Milyen múltra tekint vissza Nálad a temerini tábor?
– Gyerekként tapasztaltam meg először Temerinben a táborozást. Azokat az élményeket, amiket akkor kaptam, azt akarom én is visszaadni a gyerekeknek. Persze akkor még nem láttam bele, hogy mi van e mögött az egész mögött, milyen nem gyermekszemmel és felfogással megélni egy-egy ilyen hetet, hanem szervezőként. Ha már más szemszögből figyeljük a táborokat, akkor sokkal jobban tudjuk tisztelni a szervezők munkáját, hiszen saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy milyen lebonyolítani egy ilyen hetet.
n Szervezőként milyen koncepció alapján próbálod felépíteni a táborokat?
– Az elsődleges terv az, hogy összeszedjek egy olyan oktatói gárdát, akikkel sok évig együtt tudok dolgozni, akik fiatalok, képzettek és könnyen megtalálják az összhangot egymással is, hiszen ilyenkor az is nagyon fontos, hogy az oktatók együtt tudjanak működni, jó hangulat uralkodjon, előre tudják vinni a tábort. Emellett még az is meghatározó volt számunkra, hogy nyílttá tegyük a tábort, ne csak a táborlakók élvezzék a hetet, hanem a temeriniek, vagy azok a szülők, akiknek kedvük támad csatlakozni az estékhez és megtapasztalni azt a hangulatot, amit teremtünk. Azzal, hogy nyitottá tesszük, több ember érezheti magáénak, és minél többen éreznek egy ügyet sajátjuknak, annál jobban működik.
n Ha az idei hetet nézzük, miből épült fel a népzenei táborotok?
– A gyerekek citerán, furulyán, tamburán, kísérő hangszereken, hegedűn tanultak és énekeltek is mellette. Naponta 5 és fél, 6 órát gyakoroltak, ami igen intenzív, így szüneteket is kellett természetesen tartani. Úgy gondolom, ilyenkor kell egy másféle tevékenység, ezért is voltak a délutáni programok, amikor kézműves foglalkozásaik voltak a gyerekeknek. Itt volt egy másfajta motorikus tevékenységük, ami segített a későbbi koncentrációban is, hiszen az intenzív hangszeres oktatás meg lett szakítva egy teljesen másfajta munkával.
n Főszervezőként Neked ez a harmadik táborod. Mik a rövidebb, illetve hosszabb távú tervek?
– Én tíz évre vállaltam el, hogy megszervezem ezt a tábort, utána majd átadom a lehetőséget a fiatalabbaknak, én pedig, amiben tudok, az ez alatt az idő alatt összegyűjtött tapasztalataimból merítve segítek továbbra is. Tíz évre még nagyjából előre tud tervezni az ember, de egy idő után az ötletek, a kreativitás igényel egyfajta frissítést, és ez így is van rendjén.
n Mi az, ami eddig még nem valósult meg, de a tízéves tervedben mindenképpen szerepel?
– A végcél az lenne, hogy a tábor három részes legyen, ahol átfedések lennének. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lenne egy népi-művészeti, egy népi-irodalmi és egy népzenei részleg, ahol a népzene, néptánc is jelen lenne, hiszen szervesen összetartozik. A délutáni programoknál átmehetnének egyik helyről a másikra, így nem csak egy foglalkozástípusban lenne aktív résztvevő egy gyerek, hanem kipróbálhatnák azt is, amiben gyermektársaik aktívabbak. Elvégre az életben sem csak egyoldalúan gondolkodik az ember, hanem igyekszik széles látókörű lenni, és többfelé szétnézni a világba. A népi világban és kultúrában általánosan is ez van, nem egyoldalú, hanem nagyon sokrétű. A célunk tehát az lenne, hogy egy hét tábori lét alatt a népi kultúra minél szélesebb palettáját megismertessük a gyerekekkel. Természetesen ez a jövő zenéje, nem tudom, hogy évről évre hogyan, milyen intenzitással forrja ki magát a dolog, de a lényeg, hogy van cél, van elképzelés, ami mentén haladhatunk előre.
n Kik támogattak benneteket az idei tábor megvalósításában?
– A fő támogatók a tartományi kormány, a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alap volt. Mellettük a temerini magánvállalkozók és magánszemélyek is mindig besegítenek, nélkülük sem valósulhatna meg a hetünk ilyen formában.
n Vajdasági szinten szerinted milyen erős a népi hangszeres oktatás?
– Az utóbbi években elkezdett elég jól felfejlődni, talán másként tekintenek kicsit a népi kultúrára, újra divatba jött. Persze a népzene mindenkié, és minél többen csináljunk, annál jobban él. Szabadon kell hagyni, hagyni azt, hogy mindenki tegyen hozzá valamit, ami ő maga, és akkor működni fog, élő lesz és a miénk lesz.
