Az európai parlamenti választások előtt a többi között olyan hírek is szárnyra keltek, melyek szerint az Európai Bizottság 2025-ig minden tagállam számára kötelezővé tenné az euró bevezetését. A közös pénz bevezetésének témája nem új felvetés. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen lépésnek számos előnye és sok hátránya is lenne. A közös valuta bevezetése esetén hatékonyabb eszközökkel lehetne a pénzügyi fegyelem betartására ösztönözni a tagállamokat. Ilyen esetben azonban a nemzetállamok pénzügyi döntéshozóinak hatáskörei drasztikusan beszűkülnének. Ez azonban komoly lehetőségeket, egyben veszélyeket is rejt magában.
Az EU gazdasági előnyei a kereskedelmi korlátok eltávolításából, a vámunióból és a közös piacból, az áruk, szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlásából erednek. A tagországok között azonban jelentős fejlettségbeli különbségek vannak, és az egyes nemzetállamok makrogazdasági helyzete is jelentősen eltér egymástól. A makrogazdasági mutatószámok is eltérést mutatnak. Még az infláció mértéke sem egyforma, miközben ugyanazt a pénznemet használják. Emiatt a közös pénznek kialakul egy úgynevezett nemzeti reálárfolyama. Ezt nevezik belső leértékelődésnek, amit csak olyan politikailag népszerűtlen eszközökkel lehet kezelni mint a tartós bércsökkentés. Az euróövezet legnagyobb exportőreinek – mint Németország vagy Hollandia – a kissé leértékelt valuta csak tovább erősíti a versenyképességét. A görögök viszont részint emiatt kerültek súlyos helyzetbe.
HORVÁTORSZÁG LEHET A KÖVETKEZŐ
Paradox módon térségünkben Montenegróban és Koszovóban hivatalos fizetőeszköz az euró, miközben előbbi nem EU tagállam, a szerbiai alkotmány szerint Koszovó pedig államnak sem tekinthető. Hamarosan megváltozhat azonban ez a helyzet. Horvátország ugyanis a közelmúltban beadta az igényét az euró előszobájába való belépésre. A feltételek teljesítése esetén így már akár 2023-ban bevezetheti a közös európai fizetőeszközt. De Romániában és Bulgáriában is hasonló „szelek fújnak”, mivel a másik két szomszédos ország is esélyes az euró bevezetésére. A szakértők véleménye megoszlik, de egyesek szerint a közös pénz bevezetése sokban segítheti a balkáni tagállamok gazdasági felzárkózását. Az mindenestre pozitív hatásként sejlik, hogy az eurót bevezető államok polgárai megszabadulnának attól a kockázattól, hogy a nemzetállam elinflálja a pénzüket, leértékelve így megtakarításaikat és béreiket egyaránt.
A DINÁRT FELVÁLTANÁ AZ EURÓ?
Gyakran felmerül az EU-n belüli, úgynevezett „bérunió” utópisztikus ötlete. Gyakran el is politizálják azokat a kezdeményezéseket, hogy az EU területén legyen mindenhol egyforma a munkabér. Egy ilyen központi szabályozás bevezetése azonban nélkülöz minden realitást. Egy kevésbé fejlett régióban ugyanis a vállalkozók nem tudnák kigazdálkodni alkalmazottaik számára a magasabb béreket. Egyszerűen tönkremennének. Ezt gyakorlati példák is igazolták. Amikor Olaszországban a szakszervezetek kiharcolták az azonos munkabéreket, felgyorsult a kevésbé fejlett déli országrész leszakadása. Észak-Olaszországban ugyanis háromszor akkora az egy főre jutó GDP, mint Szicíliában.
A gazdasági logika szerint a munkaerőpiaci folyamatokba történő mesterséges beavatkozás hosszú távon általában káros. A bérek kiegyenlítése adminisztratív eszközökkel káoszt okozna, a piaci folyamatok viszont képesek hatékonyan előidézni a változásokat. Ez történik a bérek tekintetében most éppen Kelet-Európában. A folyamat valamivel gyengében ugyan, de Szerbiában is kialakulóban van.
Országunk vezetői folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy Szerbia stratégiai célja az EU-tagság. A napokban ismét „felmelegítették” a témát. Politikusaink 2025 és 2028 közötti dátumokat emlegetnek reális időpontként a teljes jogú tagság elnyeréséhez. Nem tudni, a most felálló új Európai Bizottság a közös pénz bevezetésével kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedik. Ha azonban bekeményítene és valóban azt a célt tűzné ki, hogy 2025-ig kötelezővé tenné az euró bevezetését, ez azt jelentené számunkra, hogy a csatlakozással együtt azonnal pénzt is kellene váltanunk.
Az alacsony bérek az alacsony termelékenységből erednek. Ha felmérjük, hogy egy adott ország milyen hatékonysággal tud előállítani termékeket és szolgáltatásokat a helyileg adott munka és pénzbeli befektetés mellett, akkor szembetűnővé válnak a termelékenységben tapasztalható elképesztő különbségek. Mindig azok az országok teljesítenek jobban, amelyek azonos ráfordítással nagyobb gazdasági értéket tudnak előállítani, így aztán a többieknél sokkal versenyképesebbek. Lehet ugyan béreket növelni, amikor azonban kiderül, hogy nem áll emögött tényleges gazdasági teljesítmény, megindulnak az ellentétes piaci folyamatok. Vagy az infláció kezdi el „helyretenni” az aránytalanul magas béreket, vagy a vállalkozások mennek tönkre, illetve kezdenek leépítésekbe, mert nem tudják előteremteni a magasabb bérekhez szükséges pénzt.
