A bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre szervezésében tizenhatodik alkalommal megrendezett Nemzetközi szövő, hímző és kézműves táborban készült agyagedények kiégetésével avatták fel az Etho ház agyagégető katlankemencéjét a hétvégén.
Ózsvár Péter kerámiaművész – telepakolják a kemencét az agyagedényekkel (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
A múlt év őszén Ózsvár Péter kerámiaművész által épített égetőben a láng az alkotó és családja jelenlétében, illetve közreműködésével lobbant fel az agyagedények alatt, és a kiégetett tárgyakat vasárnap dél körül emelték ki a kemencéből. Bajsa környékén ez az egyetlen ilyen építmény, Magyarkanizsán és Temerinben is ugyan áll egy-egy, de sajnos nincsenek használatban. Ózsvár Péter kerámiaművésztől az iránt érdeklődtünk, hogy mire kell ügyelni az égetési folyamat alkalmával.
– Ez a bajsai katlankemence a kicsit bonyolultabb fekete égetésre is alkalmas, de most erre nem kínálkozik feltétel. Nagyon egyszerű építmény, és a jellegzetessége, hogy könnyű lezárni, a száját sárral, a tetejét pedig cseréppel fedjük le. A legfontosabb, hogy az agyagedények égetésénél ügyeljünk az edények víz tartalmát figyelembe véve a tűz intenzitására. Ha nagyon gyorsan veszti el a páratartalmát az agyag, akkor képes felrobbanni – mondta el Ózsvár Péter.
Szuhankó Ruzsena, az Etno elnök asszonya hozzátette, hogy Sram Tibor fazekas, népi iparművész feleségétől, Rozáliától kaptak ajándékba egy cserépedény-égető elektromos kemencét, azonban sajnos nem volt lehetőségük használni, mert a szerkezet háromfázisú árammal működik, az Etno házban pedig csak egyfázisú van bevezetve.
– Nádi Karolinával, a Hagyományok Háza Vajdasági Hálózata, illetve a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársával többször is egyeztettünk, és gyakorlatilag az ő ötlete volt, hogy épüljön egy ilyen kemence az udvaron. A nyári táborunkban elég sok cserépedény készül, és nem kis kihívást, illetve szervezőmunkát jelentett a tőlünk igen messze történő kiégetésük – tudtuk meg az Etno ház vezetőjétől.
A kemence építésének ötletgazdája, Nádi Karolina pedig azt hangsúlyozta, hogy a bajsai hagyományápolók immár másfél évtizede foglalkoznak cserépedény-készítéssel, és már nagyon ideje volt, hogy valahogy megoldódjon az égetés problémája.
– Az építménynek az a különlegessége, hogy valójában ez a mi vidékünk kemencéje, és beillik a tájház udvarába. Jelenleg munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy összefogjuk a vajdasági fazekasokat, és képzéseket is szervezzünk számukra. Sajnos, nem tűnik könnyű munkának, de bízom benne, hogy a képzések új lendületet adnak a munkájukhoz. Mint ahogy az október közepére időzített vajdasági népművészeti zsűrizés is motiváló erővel hat majd rájuk – tudtuk meg a Hagyományok Háza Vajdasági Hálózatának, illetve a VMMI-nek a munkatársától.
