Az illetékes hatóság vírusfertőzött szúnyogot észlelt Zomborban. Egyetlen, a Bezdáni úton begyűjtött példány hordozta a nyugat-nílusi láz vírusát. A városi Közegészségügyi Intézet szerint eddig egyetlen megbetegedést sem jelzett a közkórház fertőző osztálya.
A nyugat-nílusi láz állatról emberre terjedő fertőző betegség, vírusát 1937-ben azonosították, a betegség ellen még nincsen védőoltás, de a tudósok dolgoznak rajta, ugyanis az utóbbi két évtizedben egyre gyakoribb ez a fertőzés, és a növekvő irányzattal a továbbiakban is számolni kell. A járványhelyzet kiszélesedésének kedvez a klímaváltozás, az intenzív nemzetközi forgalom, az emberek és a vadon élő állatok érintkezése, a vírushordozók elszaporodása. A láz leginkább fertőzött szúnyog csípése által terjed, ritkán vérátömlesztéssel vagy szervátültetéssel.
A fertőzés elsődleges hordozói a madarak – varjak, hollók, csókák, szarkák –, de náluk tünetmentes a megbetegedés. A fertőzött madarat megcsípő szúnyog pusztulásáig fertőző marad. A nyugat-nílusi láz emberről emberre nem terjed. A fertőzött szúnyog által megcsípett emberen három nap múlva jelentkeznek a kór tünetei, de az inkubációs időszak akár két hétig is elhúzódhat. A betegség kezelésére nincsen külön terápia, ennek ellenére a fertőzöttek leggyakrabban teljesen fölépülnek. A megfertőzöttek 80 százalékának még tünetei sincsenek, és a szúnyogcsípést követően immunissá válnak a fertőzéssel szemben. A fertőzés tünetei: láz, fejfájás, hányinger, hányás, ritkábban a nyirokmirigyek megnagyobbodása, vagy kiütések.
Súlyosabb eset 150 fertőzött személy között mindössze egyen jelentkezik, ez vagy agyhártya- vagy agyvelő gyulladásra utal. Ilyenkor a láz és fejfájás mellett megmerevedik a nyak, tájékozódási zavar, izomgyengeség, bénulás lép föl, a páciens kómába eshet. Noha ilyen tünetek bármely fertőzöttnél fölléphetnek, leginkább az 50 év felettiek veszélyeztetettek.
A Közegészségügyi Intézet a fertőzés megelőzésére javasolja, hogy bőrre vihető szúnyogirtó szerekkel tartsuk távol magunktól a rovarokat, ne járjunk a szabadban alkonyatkor és pirkadatkor, mert ilyenkor legaktívabbak a vérszívók, kerüljük az erdőket, a mocsaras területeket, és ne legyen állóvíz, esővizes vagy a virágok öntözésére szolgáló tartály a közvetlen környezetünkben.
