2024. április 26., péntek

„Mondj éneket zengő nyelven…”

Pünkösd és úrnapja régen és ma Doroszlón

A keresztény katolikus ünnepkörök és vallási hagyományok sorában a tavaszi, illetve a nyári időszakban a legnagyobb ünnepek a pünkösd (húsvét utáni 7. vasárnap, idén június 9.) és az úrnapja (a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel, idén június 20.).

A Doroszló–Szentkút, vagyis a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei kegyhely életében pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepe különleges búcsúi alkalmat jelent. A múltban a kisboldogasszonyi ünnepnél is tömegesebb búcsújáró alkalomnak számított a kegyhelyen. Gellér Viktória lelkes és alapos adatközlő, a doroszlói Szent Imre-egyházközség oszlopos, mindig tevékeny tagja így emlékezik azokra az időkre:

– Apósomnak volt egy világháborús fogolytársa, akivel együtt raboskodtak Olaszországban. Azok később kocsin jöttek, már pünkösd szombatján, misére, búcsúba meg vendégségbe. A pünkösd főünnepnek számított. A legszebb ruhájukat vették fel a lányok, a fiúk, a nők és a férfiak is. A Szentkút másként nézett ki akkoriban, nem volt ennyire kiépítve és a terület sem volt ekkora, mint most. A Szentkút közelében lakott a harangozó meg a felesége, ők rendezték a helyet, a környezetet. Volt hely bőven a lovaskocsiknak, a zarándokoknak ,,letáborozni”. A lovak sorban ki voltak fogva, hozták nekik a szénát, ott etettek, a szomszéd házakból vitték nekik a vizet, hogy megitassák a lovakat. Ennyi ember nem volt, mint most. Az egyre több zarándok a gépjárművek korában kezdte látogatni a kegyhelyet. Pünkösd másnapja, a hétfő szintén ünnep volt, ma is az, kis- és nagymise volt és van a Doroszló–Szentkúton.

Napjainkban is ünnepi díszbe öltözik a közösség legtöbb tagja, a Szentkút is. Nem ritka, hogy a helyi népviselet mellett, a régi idők szokásával ellentétben, ilyenkor is felveszik a Mária-lány ruhát a fiatalok.

A Mária-lány társulatba az első áldozásban részesült, tiszta erkölcsű, templomba járó lányok férjhezmenetelükig tartozhattak. A viseletet illetően a Mária-lány ruha a hagyományos doroszlói viselet tiszta fehér változata, fehér selyem vagy slingelt szoknya és kötény, valamint ing, rajta rózsaszín szalag, a fejen fehér menyasszonyi koszorú.

Úrnapjának ünnepén nagy szerepük volt a Mária-lányoknak. Gellér Viktória így mesélt minderről:

– A Mária-lányok Úrnapján, Kisboldogasszony ünnepén és minden újhold vasárnapján öltöztek fel. Úrnapján a mise végén elkezdték énekelni, hogy: ,,Mondj éneket zengő nyelven, a szentséges Úr testének”, aztán jött az atya a Szentségért, odavitték a ,,supellátot” vagyis a baldachint és indult a körmenet. A Mária-lányok közül mindig a legidősebbek tiszte volt vinni az úrnapi zászlókat.

Viktóriától megtudtuk, hogy mindig jelen voltak a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület tagjai is, annak ellenére, hogy később, a kommunizmus ideje alatt, nem volt megengedett számukra a megjelenés. A Testület tagjainak legtöbbje belső, vallási és hagyománytiszteleti indíttatásból, értve, érezve, hogy nagy ünnep van és ,,menni kell”, ezért megjelent az úrnapi szertartáson. Sőt a Fúvószenekar is részt vett a körmenetben, illetve az azt követő ünnepségen.

– Amikor kislány voltam, ez a ,,magyarok ideje alatt” volt, akkor még mentek a házaknál felállított kiskápolnákhoz. Négy kápolna volt, például a Templom utcán, (ma Nikola Tesla utca), a Kossuth utcán is (ma Herceg János utca), a nép, a zenekarral, a ,,supelláttal” együtt vonult ezekhez, és amerre elhaladtak, ott a házak ,,ablakának köze” is fel volt díszítve, illetve gyertya égett. Vagyis gyakorlatilag az egész falu egy emberként, közösségileg ünnepelte az Urat.

Amikor nem volt szabad ünnepelni, akkor az erdőből hozták a faágakat és abból fonták meg azt, amibe beletették a szent ostyát. Attól kezdve a helyi Szent Imre-templom udvarában, illetve később bent is állítottak fel a virágoltárokat. Ezek elkészítésének ,,feladata”, többségében nemzedékről nemzedékre hagyományozódott az érintett családokban. Doroszlón jelenleg Mókus (szül. Tancsik) Tünde, a Huszár család, Szklenovszki (szül. Diósi) Franciska, továbbá, ahogy egykor is, a templomot díszítő asszonyok csoportja készít virágoltárokat.

– Az úrnapja előtti napokban a kislányok ruhakosárral mentek házról házra virágot gyűjteni az oltárok feldíszítéséhez. Megvolt, hogy kinek szedik a rokon vagy a szomszéd kislányok.  Abban az időben nagyon lelkesek voltak a gyerekek, a fiatalok, ami a közösségi eseményeket illeti. Az elsőáldozást követően, akik kisebbek voltak és akartak Mária-lányok lenni, azoknak akkor már korábban megvette a szülő a viseletet. Aki pedig szerette volna folytatni, annak mindig nagyobb méretet kellett biztosítani, hozzávarratni stb. Akkor a Mária-lány megkapta az imádságokat, csatlakozott a helyi Rózsafüzér-társulatok valamelyikéhez és imádkozták közösen az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzért, havonta cserélve a ,,koszorúfejeket” vagyis az imádkozás helyszínének házigazdáját – hallottuk Gellér Viktóriától.

Mindezt jelenleg is végzik, ugyan nem a fiatalok, ma ez az imafolyam a közép- és időskorú asszonyok körében elterjedt.

A pünkösdöt és az úrnapját mindegyik nyugat-bácskai római katolikus egyházközségben méltó módon ünneplik. Úrnapján virágoltárok készülnek, gyakori esetben, mint például Csonoplyán vagy Bezdánban, a helyi kézimunkacsoportok tagjainak közreműködésével is.

Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.