Az iskola az életünk része. Azért létezik, hogy a nebulók megismerjenek minél többet a körülöttük levő világból, és felkészülhessenek a felnőtt életre. Tulajdonképpen sok minden megvan benne, ami az otthoni világukban, többek közt a kommunikáció. Tanár-diák között az a nyerő, ha ez jól működik. Amikor a tanár képes kialakítani a jó tanulási légkört, amelyben könnyebben megy a tanulás is. Ezt sokszor segíti elő a humor, a vidámság, a nevetés. A jó humorú tanár könnyebben találja meg az utat a tanítványaihoz. Fellélegezhetnek egy kicsit, érdeklődőbbé válhatnak, s még a közösségépítésben is segíthet.
A gyerekek szeretik a vidámságot, amikor csak tehetik, találnak alkalmat, lehetőséget, hogy valamit kifigurázzanak, nevetségessé tegyenek, bedobjanak egy poént, egy vicces kifejezést, „ezt nem lehetett kihagyni” alapon – órán is. Ezzel öntudatlanul (vagy szándékosan?) csökkentik maguk körül a stresszt, a feszültséget. Nem rossz ez, hiszen 6-7 órát kell naponta végigülniük, figyelmet szentelve a tanulásnak. Nem olyan könnyű ám!
Fontos, hogy a tanár megfelelően tudja irányítani ezeket a folyamatokat, hogy ne fajuljon el, mert a diákság a végletekbe eshet. „A humor képes hidat építeni az ész akarata, a tanulás és a szív vágya, az öröm között” – véli Maurice Elias pszichológus, aki tanulmányozta ezt a témát.
Hogy hogyan lehet bevinni a humort a tanítási órák folyamatába, arra adott néhány ötletet. Íme:
• Nevessünk magunkon – ha valamit elbénázunk, ne piruljunk el, csak nevessünk rajta!
• Tegyünk be néhány vicces kérdést a dolgozatokba, házi feladatokba – mindig mosolyt csal az arcokra, és kevésbé tűnik olyan súlyosnak a számonkérés.
• Legyen rövid rajzfilmgyűjteményünk, a gyerekek mindennap választhassanak egy-egy vicces kis videót.
• Viccpéntek – minden pénteken hozzanak a diákok vicceket, amelyeket megosztanak egymással reggel, a délutáni órák előtt vagy a nap végén. (A vicceket előzetesen mindig ellenőrizzük!)
• Biztassuk a gyerekeket humoros írásra – néhány fogalmazást vegyünk viccesre, így alkalom nyílik megbeszélni, hogy ki mit tart viccesnek, miről szabad vagy éppen nem illik viccelni.
• Vicceskalap-nap, nempárzokni-nap – bármilyen viccesöltözék-napot tarthatunk.
• Fejlesszük a humorérzéket – mutassunk a gyerekeknek vicces képeket, rajzsorokat, melyekhez nekik kell kitalálniuk a csattanót (önállóan, párban vagy kis csoportokban)!
• Hozzák be szórakoztató könyveiket – beszéljük meg, miért tartják viccesnek, kérjünk példákat a könyvből!
Magyarórákon nem csak a humor elméletét tanuljuk, a tanulók házi feladatként próbálkoznak önálló fogalmazással, önkifejezéssel is, már ötödik osztályban. Legtöbbet azonban a hetedik és nyolcadik ad erre lehetőséget, amikor megismerkednek a klasszikusok művein keresztül a humor többféle válfajával. Hogy csak néhány nevet említsünk a sok közül: Karinthy Frigyes, Örkény István, Romhányi József vagy akár Rejtő Jenő a légiósregény-paródiáival, a maiak közül Varró Dániel, Lackfi János stb. A groteszk, az abszurd, a paródia, a népszerű vicc, a villámtréfa mind-mind közel áll a diákokhoz. Hasznos ezeken keresztül a szépírói stíluseszközök felismerését is gyakorolni. S nem utolsósorban szeretik is ezeket a műveket olvasni az órákon.
Manapság az élményalapú pedagógiát népszerűsítik, s bizony annak kereteibe nagyon is belefér a humor. De vajon a memorizálást is előmozdíthatja? Balatoni József magyarországi történelem szakos tanár szerint igen:
„A humor tanulni is segít a gyerekeknek. Mert ha elhangzik egy poén, társul valami kis hülyeség a tananyag mellé, akkor sokkal könnyebben, sokkal hatékonyabban meg tudják tanulni a leckét, és sokkal jobban meg is marad az információ. Meg hát nem klassz, hogy úgy tanulunk, hogy közben nagyokat nevetünk? De. A többi pedig nem is olyan lényeges.”
Hát akkor csak rajta, humorra fel!
