Az elmúlt idő mozgalmasan telt a szenttamási Pitypang Néptáncegyesületben, ugyanis megtartották a 30. KNV-t, a Középiskolások Népművészeti Vetélkedőjét, másnap, szombaton pedig a 34. Szólj, síp, szólj! népzenei rendezvényt, amelyen az általános iskolás gyermekek méretették meg magukat. A gyerekek minden évben szorgalmasan készülnek, így évről évre gyarapszik az érmek száma, de a megmérettetés, a lehetőség, hogy részesei lehetnek egy több száz gyermeket mozgósító közösségi eseménynek, meghatározó élmény egy gyermek életében. Az egyesület vezetősége, csoportvezetője ezt maga is nagyon jól tudja, hiszen többségünk gyermekként maga is résztvevője, versenyzője volt e rendezvényeknek, és akit a népzene világa egyszer megszólít, az egy életre a hatása alá kerül, és ha szerencséje van, felnőttként tapasztalataival, tudásával segítheti a fiatalabb generációval megismertetni e csodálatos világot. Az egyesület 5. születésnapja alkalmából Andróczky Andreával, az egyesület egyik alelnökével beszélgettünk.
Paraczky László felvétele
− A Pitypang Néptáncegyesület viszonylag fiatal egyesület, mégis ez alatt az öt év alatt óriási munkával, lelkesedéssel és kitartással sikerült egy mintegy 100 tagot számláló gyermeknéptánc-egyesületet létrehozni. Öt évvel ezelőtt ilyenkor még mi magunk sem gondoltuk, hogy októbertől ilyen nagy fába vágjuk a fejszénket, de a sors, a körülmények úgy hozták, hogy mégis így történt. Szenttamáson a 2000-es évek közepétől a Hagyományápoló Klub keretében folyt a néptáncoktatás, 2014 szeptemberében az egyesület elnöke, a néptánccsoport vezetője felkért bennünket, ha van rá lehetőségünk, folytassuk tovább a munkát, mivel ők már nem tudják. Kis gondolkodási idő után, otthon a családdal közösen megvitatva, végül úgy döntöttünk, elvállaljuk a feladatot. Némi tapasztalattal már rendelkeztünk, mivel a szülők már az év januárjától havonta váltakozva látták el az akkori tánccsoport körüli ügyes-bajos dolgokat, tehát volt elképzelésünk, mit és hogyan szeretnénk megvalósítani. A Pitypang Néptáncegyesület 2014 októberében alakult, és már abban a hónapban megtartottuk az első toborzást, ellátogattunk az óvodákba, az általános iskolába, szórólapokat osztottunk, plakátoltunk. Minderre azért volt szükség, mert ezt megelőzően kevés gyerek vett részt a néptáncoktatásban, ráadásul a legkülönbözőbb korcsoportok keveredtek, és ez – ellehetetlenítve a minőségi csoportfoglalkozások lehetőségét − megoldhatatlan probléma elé állította az oktatókat. A kampánynak végül meglett az eredménye, két korcsoportban kezdtük a néptáncoktatást, egy kis- és egy nagyobb csoportban. Évről évre többen csatlakoztak hozzánk, lassan igény mutatkozott egy harmadik csoport elindítására is, úgyhogy 2017 szeptemberében gondoltunk egy nagyot, és a már megszokott év eleji toborzás helyett a helyi általános iskola előcsarnokában táncházat szerveztünk. A mai fiatalok többsége számára ismeretlen a táncház fogalma, téves elképzeléseik vannak róla, és nehezen lehet őket elcsábítani egy ilyen rendezvényre, ezért úgy gondoltuk, ha iskolai óra alatt kapnak ebből egy kis ízelítőt, akkor talán sikerül felkelteni az érdeklődésüket a hagyományos paraszti kultúra páratlanul gazdag örökségének megismerésére. A rendhagyó tanítási óra fergeteges hangulatúra sikeredett, a tanárok és a diákok is táncra perdültek, az idénykezdő próbára pedig annyi gyerek jött el, hogy a harmadik csoport megalapítása egyáltalán nem volt kérdéses. Ekkor már megközelítőleg 70 gyerek járt néptáncórákra. A megalakulásunkat követően a szülők részéről érdeklődés mutatkozott hangszeroktatásra is. Nagyon jóleső érzés, hogy szinte minden évben tudtunk újítani, bővülni, a saját rendezésű műsoraink is teltházasak voltak, különösen a karácsonyi műsorok, amelyeket igyekeztünk olyan szellemben összeállítani, hogy aki a faluban kulturális tevékenységet végez, azt meg is tudja mutatni. Az évzáró műsorok a népzene jegyében teltek, a saját éves termésünk bemutatásán kívül minden évben más településről, vendégegyüttesekkel színesítettük műsorainkat, amelyek kitűnő alkalmat szolgáltattak a kapcsolatépítésre, barátkozásra. A hagyományos húsvéti locsolkodás, valamint a karácsonyi betlehemezés megszervezése szintén szívügyünk, ilyenkor a gyerekek népviseletben házról házra járják a falut, éltetik, élővé teszik e gyönyörű szokásokat, amelyeket nem szabad elhagynunk. Ezenkívül nagy hangsúlyt fektetünk a csapatépítő programokra is, innen származik a karácsonyi és az évzáró műsorok utáni táncházak ötlete is, 2017 júniusában sikerült egy egész napot közösen eltöltenünk Adán, a medencén és a paintball pályán. Felejthetetlen élmény volt. Az egyesület minden évben megjutalmazza legaktívabb tagjait, akik jutalomtáborozásban részesülnek, minden évben hárman a Batyu táborban, hárman pedig a kiskunmajsai Lurkó táborban gazdagíthatták tudásukat. Tavaly a Suttyó nagycsoport Dabason, a Szent László Néptánctáborban vehetett részt. A népművészet értékeinek megőrzése mellett, nemzeti identitásunk megtartása, erősítése alapcélkitűzésünk, ennek jegyében született egy másik saját kezdeményezésünk, ez pedig hogy minden gyermek családja ingyenes heti vajdasági sajtót igényelhetett az év elején – mondta végezetül a Pitypang Néptáncegyesület egyik alelnöke.
A néptáncegyesület működését az Andróczky Alapítvány támogatja.
A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.
