Írhatnánk Európai Egyesült Nemzeteket is, ha a jelenlegi megbízás nélküli világtervezők a nemzetek múltját, kultúráját s egyéb jellegzetességeit, törekvéseit a legcsekélyebb mértékben tisztelnék. Erről szó sincs. Ha volna, akkor a nemzeteket legalább megkérdezték volna, hogy mit szólnának ahhoz, hogyha kinyírnák őket. Bolondok volnának vesződni velük. A nemzetek ugyanis emberek millióiból állnak, körülményes és kockázatos dolog kérdezgetni, mi több, szavaztatgatni őket. Az államok megnyeréséhez ugyanakkor elég maroknyi hivatásos politikus lekenyerezése...
A magyar Országgyűlés hazaárulásban élenjáró pártjai már nyomatják is a sódert.
*
Létrejötte óta a népek olvasztótégelyeként működik az Amerikai Egyesült Államok. Kanada szintúgy. Az indiánok megtizedelése után nem maradt Mexikótól északra számottevő őslakos kisebbség. Az eleinte zömmel európai csoportok egy-két nemzedék alatt angol nyelvűek lettek, és a helyi keresztény felekezetek hívei. Vagy nem. A feketék rabszolgának érkeztek, s azok is maradtak sokáig. Politikai ügyekről legföljebb romantikus regényekben mukkanhattak meg. Kanadában csak a francia gyarmatosítók maradéka meg a nyugati part apró indián törzsei őriznek valamit saját műveltségükből.
A részletekben való dágványozás helyett mondjuk ki a lényeget: az Egyesült Államokban is beszélik még néhányan őseik nyelvét, őriznek emlékeket elődeik kultúrájából, zenéjéből, konyhaművészetéből, de csak egy politikai nemzet létezik.
*.
Ha rápillantunk az USA földabroszára, majd Európáéra, rögtön látjuk a történelmi és világszemléleti különbséget.
*
Európa Róma bukása óta apróbb-nagyobb nemzetállamokból és annál is több kultúrából áll, vagyis országait nem egy nép lakja. Például Spanyolországban a baszkok és a katalánok külön nemzetnek tartják magukat. Utóbbiak épp az elmúlt években próbáltak saját országot szervezni, és kiszakadni a spanyol államból. Sikertelenül.
Az európai nemzetek őseinek zöme több száz, vagy inkább pár ezer éve él mai lakóhelyén és küzd szomszédaival – sebeket osztva és elszenvedve. Nem tudhatjuk, hogy a sebláz, a szenvedések emléke meddig fog hevülni, netán föl-föllángolni az itteni nemzetekben, és akkor még szóba sem hoztuk a spanyol borokat, az olasz tésztákat meg sonkákat, a francia sajtokat, a szigetországi brandyket, vagyis az életvitel komoly eltéréseit.
Vagy például a baszk és a magyar nyelv minden európaitól különböző mivoltát.
*
Az európai népek évezredes, szerves képződmények. Mindegyik külön élőlény saját ízléssel, történelemmel, vággyal-reményel – és így tovább. A magyar konyha összetéveszthetetlen a szerbbel, az osztrákkal, a franciával, a finnel meg a többivel, és viszont. Sőt, ahány táj, annyi hagyományos étel: a sárközi halászlé nem téveszthető össze a beregivel. A népek, történelmek és kultúrák ezer szállal fonódnak össze, s ugyanannyi különbség választja szét őket. Ezek némelyike olykor ellentétté, sőt, ellenségességgé fajul az idők során.
Az utóbbi idők eredménye a múltbeli éles ellentétek tompulása.
*
Mindent összevetve a történelmi nemzetekből szerveződött Európa csöppet sem hasonlít Észak-Amerika hajdani korszakainak egyikére sem. Ott meg lehetett szervezni az Amerikai Egyesült Államokat, hiszen ott – a Polgárháború után – saját történelem és külön kultúra nélküli területek lakói egyesültek. Nem voltak sem ősi ellentéteik, sem kulturális-gazdasági viszályaik, sőt, nyelviek sem, mert az indiánok odalettek, maradékaik elfogadták az angolt. Az Európából elűzött vallási csoportok, pl. a mai amishok ősei is megtalálták biztonságos helyüket.
Európában viszont sok-sok évszázados, több esetben évezredes múltú államok roppant bonyolult viszonyrendszerben, véres történelmi előzményekkel terhelten élnek egymás mellett. E kuszaságból csak igen lassan szerveződhet államszövetség kellő számú, és megfelelő gondolkodású nemzedékek munkája, de leginkább közös akarata nyomán.
Erre jelenleg nincs kilátás, hiszen az Európai Egyesült Államok tervezői gőzerővel szervezik különféle muszlim vallású népek betelepítését. Márpedig a muszlimok hozzák magukkal keresztény ellenességüket, az ateisták megvetését, a saját nemzeti és vallási – siita-szunnita, iráni, arab és egyéb ellentéteiket, másrészt nem ismerik az európai munkakultúrának sem a műszaki-szakmai, sem az erkölcsi, sem a nemzeti és természeti vonásait. Általában nem is érdekli őket. Legföljebb annyiban, hogy az emberábrázolást, így a festészet, a grafika, a szobrászat jelentős részét tiltják...
Nem kell különösebb dörzsöltség ahhoz, hogy rájöjjünk: a bevándoroltatás szervezésének célja Európa lerombolása polgárháborúk által. Vagyis saját költségére, hiszen a „migránskártyákat” az EU tölti föl! Persze a mi zsebünkből! Tehát velünk fizettetik jövendő leigázóink zsoldját! Ez már három légy egy csapásra! A negyedik légy a világpiaci versenyzők megritkítása. Az előbbiekből jön az ötödik, ami az elbeszéléshez használt nyelvből és a történelmi előzményekből következik: a konzumidióta, a homo idioticus tenyésztése, aki egyszerű fogyasztási ingerekkel vezérelhető: hazája ott van, ahol megfizetik.
*
Kik a létünk és kultúránk ellen rohamot szervező bűnözők, akiknek „támadt egy ötletük”, aminek megvalósításáért örömest lángba borítanák a világot?
Természetesen tudjuk, mert hiúságuk nem engedi meg, hogy ne legyenek benne az újságokban, könyvekben, tudatlanító iskoláik tananyagában, hiszen éppen az öröknek vélt dicsőségükért gázolnak át embersorsok millióin.
Teljesen világos, hogy az Európa elfoglalására készülő muszlim seregek semmi jót nem hoznak nekünk. Ezt el is várják tőlük. Joggal, mert politikai családunk, az Európai Unió elárulta népét, amennyiben támogatja az ellenünk indított támadást. Előre fizeti a hadisarcot, természetesen a mi zsebünkből. Ha tudna olvasni a tényekből, az írásokból meg az idők jeleiből, akkor fölfogná, hogy hajszálra ugyanaz a muszlim iga vár rá, mint amit a mohácsi csata után a mi nyakunkra tettek.
A történelemtől rendre azt kapják a győztesek talpánál sündörgők, amit a vesztesek.
