Kezdetben csak szivárogtak a kényes hírek, bizalmas és (szuper)titkos információk, később már ömlöttek a WikiLeaks portálon, amelyet az azonos nevű civil szervezet működtet. Az igazgató és a weboldal-alapító Julian Assange nevét pedig felkapta a nemzetközi sajtó.
Az ausztrál újságíró, hacker ugyanis olyan feladatra vállalkozott, amilyennel előtte még nem sokan próbálkoztak. Bejött neki, ám súlyos árat fizethet érte. A múlt csütörtökön ugyanis Londonban brit rendőrök letartóztatták, miután kivitték Ecuador nagykövetségéről, ahol 2012 nyara óta politikai menekültként élt.
A szabad információ-hozzáférésért harcba szálló Assange (és több társa) 2006-ban Svédországban hozta létre az azóta fogalommá vált civil szervezetet és weboldalt. Rengetegen ismerik, kedvelik, ám ellensége is akad bőven. Nem véletlenül, hiszen a WikiLeaks azért indult, hogy minél több olyan terhelő és leleplező adatot tegyen közzé, amelyeket azok birtokosai – kezdve a kormányoktól, befolyásos politikusoktól, (pénz)hatalmi központoktól, titkosszolgálatoktól egészen a fegyvergyártókig, hadseregekig, korrupt, romlott főurakig és vallási szektákig – elrejtettek a nyilvánosság elől.
MILLIÓNYI TITKOS ADAT
Tevékenységével nem csak azt bizonyította, hogy mindaz, amit az illetékesek a médián keresztül sulykolnak az emberek fejébe gyakran csak porhintés, maszlag, a tömegek félrevezetése, a figyelem elterelése az igazságról, a tényekről, hanem azt is, miként működhet az elhallgatott, s az elkendőzött hírek kiszivárogtatása a digitális korban. Ajtót nyitva ezzel a hiteles tájékoztatásra törekvő sajtónak, s szabaddá téve az utat az oknyomozó újságírók előtt, akik a hivatalosságok által megvezetett népeket a valós állapotokról tájékoztathatják. A tömegek okulása, épülése és tisztánlátása reményében.
Az információk titokzatos segítőktől, önkéntes „bejelentőktől” érkeztek, akiknek a portál szavatolta és biztosította is a névtelenséget. Persze az is valószínűsíthető, hogy a komputerprogramozó és hacker Assange is hozzátett jó néhányat ahhoz a sok millió adathoz, amelyek felkerültek az internetre, vagy később – esetenként hiteles és szintén kompromittáló többletinformációkkal kibővítve – megjelentek a hagyományos médiában.
OROSZORSZÁGOT KÍMÉLTÉK
A kiszivárogtatások és leleplezések időnként hatalmas (nemzetközi) botrányokat okoztak, hiszen a portál mindenféle titkot is felfedett. A WikiLeaksen folyamatosan jelentek meg a lakosság elől addig gondosan elzárt hírek, jelentések, beszámolók, elemzések, e-mailek, táviratok és egyebek. Ám többször is személyiségi jogokat sértett, mivel közzétette magánszemélyek bankszámlaszámát, orvosi és hitelkártya adatait, sőt öngyilkossági kísérletek részletes (rendőrségi) leírását is.
A WikiLeaks sok országgal foglalkozott, ám Oroszországgal szinte alig. Assange emiatt többször kapott szemrehányást a követőitől. Mások viszont azzal vádolták, hogy Moszkvának kémkedik.
CÉLKERESZTBE KERÜLT A CIA
Assange átláthatóságot követelt a legfontosabb (állami) hivataloktól, szervezetektől, intézményektől, érdekcsoportoktól és a kormányoktól. A szivárogtató portállal is erre ösztökélte őket, miközben igyekezett fölhívni az emberek figyelmét arra, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. Hogy azután – ha kell – lehazudják, jobb esetben csak elhallgassák.
Az ausztrál fenegyerek rövid idő alatt a nemzetközi politika teljes átláthatóságát követelők hősévé vált. A WikiLeaks indulása után négy évvel pedig már világsztárként ünnepelték. Globálisan 2010 áprilisában vált ismertté, miután a weboldalán megjelentetett csaknem félmillió titkosított amerikai diplomáciai táviratot, továbbá temérdek levelet az Egyesült Államok titkosszolgálati és katonai tisztviselőinek belső kommunikációs rendszeréből, fényt derítve ezzel az afganisztáni, iraki és egyéb (had)műveletekkel kapcsolatos visszásságokra, hazugságokra, illetve államtitkokra, köztük a CIA kémszervezet kiberprogramjára. És a Fehér Ház – olykor kegyetlen és kíméletlen – világuralmi módszereire, taktikáira.
TÖBBEN IS A NYOMÁBA EREDTEK
A WikiLeaksen és a médiapartnereinél sok olyan tény került nyilvánosságra, amely miatt Washingtonnak utólag bocsánatot kellett kérnie szövetségeseitől. A történtekbe azonban nem nyugodott bele, hanem hajszát indított Assange után. Másutt is a nyomába eredtek.
Svédország, ahol sokáig élt, már 2010 novemberében nemzetközi körözést adott ki ellene, de (hivatalosan) nem a WikiLeaks működése miatt, hanem azért, mert Assange-t két volt hölgy munkatársa szexuális zaklatással és nemi erőszakkal vádolta meg. Az akkor már Nagy-Britanniában tartózkodó ausztrál mindent tagadott, s azt állította, hogy az ellene felhozott vádak politikailag motiváltak, az ügy mögött pedig az USA áll.
A londoni rendőrséget ez nem hatotta meg, s 2010 decemberében őrizetbe vette. Utána egy helyi börtönbe, majd háziőrizetbe került. Később óvadék ellenében engedélyezték neki, hogy szabadlábon védekezzen. Ennek fejében 2012 júniusában meg kellett volna jelennie a londoni bíróságon, ám végül nem ment el, megsértve ezzel a brit törvényeket. Attól tartott, hogy a jogi csatározásban veszít és utána átadják a svéd hatóságoknak, azok meg idővel kizsuppolják az USA-ba, ahol szintén az igazságszolgáltatás elé akarják állítani.
BÍRÓSÁG HELYETT A NAGYKÖVETSÉGRE MENT
Félelmében ezért inkább az ecuadori nagykövetségre ment, ahol politikai menedékjogot kért és kapott. A külföldi területnek számító diplomáciai képviseletről azután ki sem mozdult. (Egészen 2019. április 11-éig, ám akkor sem önszántából, hanem a rendőrök vitték el, ecuadori jóváhagyással.) Jó oka volt az önkéntes száműzetésre, s a rejtőzködésre, hiszen az amerikai, a svéd és a brit hatóságok is el akarták kapni.
Leginkább attól félt, hogy átadják az Egyesült Államoknak, s ott bíróság elé állítják, amely akár halálbüntetést is kiszabhat rá. A nagykövetségen eltöltött majdnem hét év alatt azonban nemcsak a saját sorsáról elmélkedett, hanem dolgozott is. Működtette a honlapját, vagyis időnként újabb kompromittáló adatokat szivárogtatott ki.
TRUMP ELFELEJTETTE, KIT DICSÉRT
A 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban a WikiLeaks megszerezte a Fehér Házba pályázó Hillary Clinton exkülügyminisztertől ellopott titkos elektronikus levelezést és nyomban közölte is. Komoly kárt (választási versenyhátrányt) okozva így a főesélyesnek tartott elnökjelölt Hillarynak, ami ugyanakkor jelentősen megnövelte a rivális Donald Trump győzelmi esélyeit.
Később sokan meg is vádolták Assange-t, hogy a Kreml lekenyerezettjeként segítette hatalomra a jelenlegi amerikai elnököt. Megválasztása után Trump kedvezően nyilatkozott róla, ám néhány hónappal 2017. január 20-ai hivatalba lépése óta megváltoztatta a véleményét. Az utóbbi időben pedig már azt híreszteli: nem is tudja, mi az a WikiLeaks.
WASHINGTON ÉS A HOMÁR
Furcsa módon Ecuador (2017 májusában beiktatott) államfőjénél is kegyvesztett lett az ausztrál. Lenín Moreno közbenjárására (s talán némi washingtoni noszogatásra) a dél-amerikai ország a minap megvonta tőle a politikai menedékjogot. Az ecuadori elnök szerint erre (illetve a brit rendőröknek történt április 11-ei átadására) azért került sor, mert Assange kémkedésre és „más országok demokráciájába való beavatkozásra használta fel” az őt befogadó diplomáciai külképviseletet, ezenkívül nemzetközi egyezményeket sértett meg. Hogy ez a tevékenység ki ellen irányult, és mit takar, arról Moreno nem beszélt.
Cáfolta ugyanakkor, hogy a menekültstátusz megvonására és a nagykövetségről történt kizsuppolásra azért került sor, mert így akart bosszút állni a WikiLeaks-alapítón, aki a gyanú szerint (egy harmadik weboldalon keresztül) nemrég magánéleti információkat szivárogtatott ki róla és a – korrupció, pénzmosás és hamis tanúzás gyanújába keveredett – Moreno-család több tagjáról. Személyes beszélgetések, cégügyek és fotók kerültek így ki a közösségi médiába. A képek óriási botrányt kavartak Ecuadorban. Egyiken ugyanis Moreno elnök látható, miközben luxuskörülmények között lakomázik (homárt is), ami azért kínos számára, mert hazájában sokan éheznek és nyomorognak.
ÁRULÁS TÖRTÉNT?
Az államfő magyarázkodását sokan álságos mellébeszélésnek tartják, amivel szerintük az Egyesült Államokkal kötött háttéralkuról akarja elterelni a figyelmet. Moreno hivatali elődje, Rafael Correa még keményebben fogalmazott. Közölte: a politikai menedékjog megvonása bűntett, amelyet „soha nem felejt el az emberiség”. Morenót ugyanakkor „az ecuadori és latin-amerikai történelem legnagyobb árulójának” minősítette.
A hatósági eljárás bírálóinak meggyőződése, hogy Ecuador a Fehér Ház erőteljes és sorozatos fenyegetéseinek engedett, amikor törvényt sértve elvette Assange menedékjogát, akit ezzel elárult és lényegében kiszolgáltatott az amerikaiaknak.
Az eset miatt dühöngők biztosak abban is, hogy a WikiLeaks-sztár a britektől idővel az USA markába kerül. (A svédek ugyanis nem üldözik; 2017 májusában felfüggesztették ellene a nyomozást és visszavonták a rá vonatkozó nemzetközi elfogatóparancsot is. Igaz, az egyik volt feljelentője az ügy újranyitásán gondolkodik.)
ÓRIÁSI CSAPÁS ÉRHETI A SAJTÓT
A tengerentúlon már a múlt héten kezdeményezték a kiadatását; tavaly nyáron vádat is emeltek ellene (egy virginiai bíróságon) kormányzati számítógépes rendszerbe való behatolás érdekében szervezett összeesküvés gyanújával. Ezért legfeljebb ötéves büntetés jár, de valószínű, hogy újabb vádakat is megfogalmaznak ellene, sőt a vége akár véres is lehet, mivel Virginiában létezik halálbüntetés.
Az Assange védelmére kelők attól tartanak, hogy a sajtót is óriási csapás éri. Azzal érvelnek, hogy a WikiLeaks főembere – a vérbeli oknyomozó újságírók hívatásával összhangban – valójában fontos és közérdekű adatokat szerzett meg, illetve ismertetett a nyilvánossággal. Szerintük Assange (Amerikában történő esetleges) elítélése után a többi – kellemetlennek, netán árulónak, hazafiatlannak kikiáltott – (oknyomozó) újságírót is el lehet majd meszelni, illetve ki lehet „postázni” a megrendelőnek egy-egy „veszélyes” írásáért. De főleg az olyanokért, amelyekben az Egyesült Államok vagy másik ország rossz színben jelenik meg.
