Legutóbb felelevenítettük a nemzeti ünnepünk alkalmából százhúsz évvel ezelőtt szervezett megemlékezéseket. Bemutattuk, hogy a szabadkaiak, miként ünnepelték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseit. De ne gondoljuk azt, hogy a régi időkben nem hatotta át ezeket a megemlékezéseket az aktuálpolitika, vagy hogy egy-egy ünnepi beszéd nem vált a közbeszéd tárgyává. Ez utóbbi esettel kapcsolatban elevenítünk fel egy példát Szabadka múltjából.
1899-ben Mamusich Lázár polgármesternek a Polgári Olvasókörben március 14-én elmondott beszéde foglalkoztatta a város közéletét. A beszéd szövegét a Bácskai Újság közölte. Március 17-én pedig a Bácskai Hírlap a címlapján, egy egész oldalon foglalkozott az ott elhangzottakkal. A szabadkai lap, amely igen kritikus volt az akkori polgármesterrel, így összegezte a beszéd lényegét:
„A beszéd a mostani szabadelvűpárt jövőjével foglalkozik. Nemcsak a szabadelvűpárt jövője feletti nézetek megnyilatkozása ez a beszéd, hanem valóságos ihlette kimondott jóslat, amely nem annyira a logika erejére, mint a subjektiv felfogásra alapitotta azt, hogy ennek a mostani szabadelvű pártnak szét kell bomolnia, hogy magában hordja már most a bomlás csiráit.
Ennek indokai közül kettő tünt fel előttünk. Olyan két indok, a melyet éppen Mamusich Lázártól nem várt senki sem. Az első indok a néppárttól és a nemzetiségiektől, a másik pedig a függetlenségiektől félti a mostani kormányt. De nem csak hogy félti, hanem már egy kész számtani apparatussal ki is számitja, hogy Széll Kálmánnak az egész Házban a legközelebbi választások megejtése után nem lehet több, mint 10, esetleg 20 szótöbbsége. Okozza pedig majd ezt semmi más, mint a tiszta választás, illetve a curiai biráskodás.
A beszéd következtetése tehát az, hogy a tiszta választások által Magyarországon a kormánynak meg kell buknia, egy olyan többség által, amelynek integrans része egy politikailag államveszélyes csoport.”
A Szabadelvű Párt, Magyarország akkori uralkodó pártja volt, amely 1875-ben Deák Ferenc pártjának és a Tisza Kálmán vezette Balközép Párt fúziójából jött létre. Célja az 1867-es kiegyezéssel létrejött politikai rendszer fenntartása volt. A párt tagjai kereken harminc évig irányították Magyarországot. Ebben a három évtizedben minden választást megnyertek és soraik közül kerültek ki az ország miniszterelnökei, úgy mint Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső és a beszéd elhangzása idején hivatalban lévő Széll Kálmán is.
Ami Mamusich Lázár beszédét illeti, abból egyik jóslata igen nagy tévedésnek bizonyult. Ugyanis a Szabadelvű Párt a legközelebbi országgyűlési választásokon, amelyet 1901. október 2–9. között tartottak meg, hatalmas győzelmet aratott. Bár a párt 13 mandátumot veszített az 1896-os választásokhoz képest, még így is, 277 mandátummal, szűk kétharmados többséget szerzett az országgyűlésben. A polgármester azon jóslata, hogy a párt meg fog bukni, azonban végül valóban beigazolódott. Ez az esemény az 1905-ös választásokon következett be, amikor a Szabadelvű Párt kisebbségbe szorult az országgyűlésben a koalícióba tömörült ellenzékkel szemben. Az ellenzék vezére nem más volt, mint Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos legidősebb fia. A tömörülés nyíltan szemben állt a kiegyezés során létrehozott államberendezkedéssel, ami így belpolitikai válságot eredményezett. 1906. április 11-én a Szabadelvű Párt jogutód nélkül feloszlott. Ekkorra Mamusich Lázár már négy éve nem volt polgármester. Őt 1902-ben buktatták meg, és helyét Bíró Károly foglalta el.
