A néhai dr. Dembicz Vilmosról, Bácskossuthfalva 1848/49-es tizedes rangfokozatú szabadságharcosáról emlékeztek meg vasárnap délelőtt a helyi zsidó temetőben, a Monográfia Helytörténeti Egyesület és a Papp Pál Cserkészcsapat szervezésében. A faluban egykor nagy tiszteletnek örvendett, 50 éven át orvosi-főorvosi szolgálatot teljesített, illetve bankigazgatói feladatokat is ellátott dr. Dembicz élettörténetét Nagy Tibor történelemtanár elevenítette fel.
Dr. Dembicz Vilmos sírja előtt (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Bécs célirányosan megosztó politikája 1848-ra meghozta eredményét, hiszen a nemzetiségeket – gondoljunk csak a szerbek, horvátok, románok vagy a szlovákok többségére – szembefordította a magyarsággal. Két nemzetiség állt nyíltan a magyar ügy mellé, az egyik a ruszin, a másik pedig a zsidóság. A zsidóság bizonyos források szerint mintegy 12 ezer katonával a szabadságharcban is részt vett. Három területen jeleskedtek, az egyik volt a kémkedés, amit osztrák katonák közé vegyült kereskedőkként fordítottak a felkelés javára. A másik a nulláról indult magyar honvédség felszerelése, a harmadik dolog, amiben a zsidóság hozzájárult a szabadságharchoz, az (Dembicz esetében is) a hadi orvoslás területe volt – mondta Nagy Tibor.
A sors fintorának nevezte, hogy dr. Dembicz tábori főorvost, aki a felkelésben tizedesi rangig jutott, nyugdíjba vonulása alkalmából a több évtizedes munkásságáért az egyik legmagasabb polgári rendfokozatú aranykereszt elismeréssel éppen Ferenc József tüntette ki, aki ellen valójában 1848/49-ben harcolt.
A megemlékezésen szó esett a szabadságharc többi ismert bácskossuthfalvi vonatkozású honvédjéről is, akik egy 1890-ből származó összeírás idején még 5-en éltek a településen, és felvetették magukat a honvédnévjegyzékbe. A koszorúzás előtt fellépett Méhes Noémi, az Id. Kovács Gyula Általános Iskola diákja, aki Schmidt János Tűzd fel című versét szavalta.
