2024. március 28., csütörtök

Teljes a zűrzavar

Vészesen közeleg március 29-e, a nap, amelyen a korábban meghatározott menetrend szerint Nagy-Britanniának ki kell lépnie az Európai Unióból. (A határidő: két év a kilépési tárgyalások kezdete óta, és ez március 29-én jár le.) Közben teljes a zűrzavar a kilépés körül: még az sem tisztázódott, hogy kilépnek-e ezen a napon, azt pedig teljes homály fedi, milyen is lesz ez a kilépés. Theresa May, a bonyodalmakat megszenvedő brit miniszterelnök ugyan még a héten is azt mondta, hogy március 12-én a parlament meghozhatja a végleges döntést, és az EU március 21–22-ei csúcsértekezletének csak meg kell állapítania a kilépés tényét. Valójában azonban a jelen pillanatban úgyszólván semmi sem tisztázódott.

Elsősorban látszik a teljes zűrzavar a kormány körül. Az már sokszor megesett, hogy egy kormányt a parlament leszavaz valahol. De az még sohasem történt meg, hogy ekkorra többség alakuljon ki a kormány ellen. A parlament ugyanis 432 szavazattal 202 szavazat ellenében vetette el azt a kemény munkával létrejött megállapodást, amit a kormány a kilépésről az EU-val megkötött. A Brexit ellenzői azért, mert ellenzik a kilépést, a kemény Brexit hívei pedig azért, mert a kormány túl sok engedményt tett.

Nem ez volt azonban a kormány egyetlen kudarca. A parlamentben csak január 29-én volt többsége: akkor 318:310 arányban felhatalmazták Mayt, hogy tárgyaljon Brüsszellel. De 308:257 arányban elvetették a kormány Brexit-tervét is. Ilyen helyzetben minden kormánynak távoznia kellett volna, de a britek nem engedhették meg maguknak, hogy ebben a kényes szakaszban kormány nélkül maradjanak, ezért 325:306 arányban elvetették a bizalmatlansági indítványt is.

Ilyen helyzetben három lehetőség között választhatnak. Az első, hogy új népszavazást írnak ki annak megállapítására, hogy a kilépéssel kapcsolatban nyilvánosságra került lesújtó adatok és a kampányban használt nyilvánvaló hazugságok tudatában a polgárok hogyan vélekednek a kilépésről. A közvélemény-kutatás szerint a britek többsége új népszavazást akar, sőt még Theresa May egyik elődje, John Major is erre szólította fel a kormányt. Közben kimutatták azt is, hogy a kilépés mellett leadott 52 százaléknál kevesebb szavazat helyett az új népszavazáson akár 63 százalék is a bentmaradás mellett voksolna. A kormány ezt a lehetőséget azonban elvetette, mert „a demokráciával nem lehet játszani”.

A másik lehetőség az lenne, hogy a kilépést elhalasztják, amit még az EU egyes vezetői (köztük a közvetlen tárgyalásokon Sebastian Kurz osztrák kancellár) is javasoltak. Egyesek szerint csak két hónapos halasztás lehet, mert különben részt kellene venniük az európai parlament májusi választásain is. De Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke hosszabb halasztást is lehetségesnek tart. Erre a lehetőségre May azt válaszolta – és ebben igaza van –: „A halasztás semmit sem oldana meg.”

A brit miniszterelnök bízik még egy harmadik lehetőségben is: az eddig folytatott – a sajtó által kínosnak mondott – tárgyalások után és az EU vezetőinek az újabb engedmények elutasításáról tett nyilatkozatai ellenére sikerül olyan újabb engedményeket kicsikarni, amelyek lehetővé teszik, hogy a parlament végül elfogadja vagy az EU-val létrejött megállapodást, vagy a felrémlő legrosszabb megoldást, a megállapodás nélküli kilépést.

Az utóbbi megoldást annyian és annyira rossznak tartják, hogy megakadályozására már néhány miniszter is lemondott. És a legrosszabbtól tartóknak van igazuk: ez a megoldás fokozná azt a zűrzavart, tovább rontaná a kiválás utánra már megjósolt bajokat, amelyek nyilvánvalóan bekövetkeznek a kilépés esetén.

A pillanatnyi zűrzavar legigazibb oka ugyanis az, hogy elbizonytalanodtak, mert nem tudják, mit tehetnek a már megszavazott kilépés után, amikor már látszik, hogy a kilépés súlyos következményekkel jár, még akkor is, ha a megállapodás alapján lépnek ki. A megegyezés nélküli kilépés pedig hatványozottan fokozná ezeket a bajokat.

A bajok ugyanis máris látszanak. A brit gazdaság 2018-ban a legkisebb arányban nőtt 2009 óta, amikor 4,2 százalékkal visszaesett, az idén és jövőre pedig visszaeséstől kell tartani. A Financial Times értesülései szerint a kormány által alakított munkacsoport már arra a következtetésre jutott, hogy a megállapodás nélküli kilépes esetén „a brit gazdaság összeroskadna”.

Mert nehéz a Brexit, amikor például a Nagy-Britanniában gyártott autókhoz fél tucat európai országból hozzák be az alkatrészeket. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a Toyota nagy-britanniai gyárába 37 percenként, sőt a Honda gyárába 7 percenként érkeznek teherautók a kontinensen gyártott alkatrészekkel. Képzeljük el, mi lenne itt, ha ezeknek az autóknak ott kellene várakozniuk a határon elvámolásra várva, amikor csak negyedórányi várakozás a Hondának évi 850 ezer fontnyi (mai árfolyam szerint 63,7 millió dinárnyi) veszteséget jelentene. És nemcsak az autóiparban ez a helyzet.

És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a határ és a vám visszaállítása után mennyi baj lenne akkor is, ha a Brüsszellel való megállapodás alapján lépnének ki. Ha nem is veszük figyelembe, hogy Európában megdrágulnak a brit termékek a skót whiskytől a Stilton sajtig, akkor is ott van, hogy nem lehet elkerülni az egymás után következő borzalmasabbnál borzalmasabb káoszokat, a repülőtereken bekövetkezőktől addig, hogy kikerülnek az európai gyógyszerügynökségből is.

Mindezen felül legközelebb vissza kell térnünk arra, hogy a Brexit milyen és mennyire új megvilágításba helyezi a nemzetállamokat is.