A Kovách-kastély a tűzvész után kívülről… (Fekete J. József felvétele)
A regőcei Gvozdeni most (Vashíd) Egyesület arra szólította föl a zombori városi közigazgatást, hogy tulajdonosként állítsa meg a helyi nemesi kastély további pusztulását. Az épület a település központjának legrégebbi épülete, korábban iskolaként működött, majd a mezőgazdasági szövetkezet irodahelyiségeinek adott otthont, a privatizációt követően folyamatosan megy tönkre a kastély épülete. A közeli játszótér miatt közveszélyesnek számít, és megsemmisülésével a falu jelentős lehetőségeket veszít.
Regőce (Riđica) minden bizonnyal a hajdani Rég településről kaphatta elnevezését. A falu Zombortól 27, a magyar államhatártól pedig mindössze két kilométerre helyezkedik el. A középkorban annak a Czobor családnak a birtoka volt a terület, amelyről Zombort is elnevezték. A település 1801-ben került Horthi és rigyiczai Kovách Imre tulajdonába a rajta álló 165 jobbágytelekkel egyetemben. Akkoriban szinte kizárólag pravoszláv szerbek lakták, de a későbbi betelepítések során a magyarok és németek kerültek többségbe. A Kovách család 200 holdas szőlőültetvényt tartott fönn, itt volt a XIX. század derekáig Magyarország legnagyobb faiskolája, ráadásul szivargyár is működött a faluban. A szépen gyarapodó községek sorába tartozott, különösen a földbirtokos család gondos vezetése tette azzá. A családi birtokon 1806-ban emelt kastélyt a gazda, az építést egy bajai mesterre, a terebélyes angolpark megtervezését pedig egy cseh kertészre bízta. A fényűző kúria vendége volt például Kossuth Lajos, a kalocsai érsek, Klobusiczky Péter, Károlyi István gróf és mások.
…és belülről (Fekete J. József felvétele)
Az egyemeletes, későbarokk stílusban emelt kastély ugyanazokon a megpróbáltatásokon esett át, mint a környékbeli kúriák. Az angolparkból sportpálya lett, az épület a helyi iskola tulajdonába került, amely a nyolcvanas években szerződéssel használatra átadta a mezőgazdasági szövetkezetnek, azzal, hogy a szövetkezet cserébe két tantermet és iskolakonyhát épít. Ebből semmi se lett, közben a szövetkezet csődbe ment, és a kastély a csődtömeg részeként magánkézbe került, és a vásárló mezőgazdasági vállalat nevére telekkönyvezték Zomborban. A földterület azonban telekkönyvileg a szabadkai kataszteri községhez tartozik, és ezen a földterületen van az iskola által épített kézilabda-pálya. A kastély tulajdonjoga körötti viszály eljutott a legfelsőbb bíróságig, ahol az iskola javára született döntés, de a bonyolult viszonyok miatt az iskola nem érvényesítheti a határozat által ráruházott jogot. Az illetékes vagyonjogi ügyész legutóbb azt tanácsolta, hogy kezdjék elölről a pereskedést. A helyi közösség a kastély rossz állapota miatt vasrácsokat akart szerelni az ajtókra és ablakokra, de mivel nem tulajdonosa az épületnek, ezt nem tehette meg.
Öt évvel ezelőtt egyik reggelre leégett a kastély épülete. A helyi önkéntes és a zombori hivatásos tűzoltóknak köszönhetően csak az alsó szint, de a műemlék értékű, több mint kétszáz éves épület életveszélyessé vált. A kastélyban már régen kikapcsolták a villanyáramot, a helyiek szerint a katasztrófát az okozhatta, hogy valaki tüzet gyújtott az épületben. A tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően menekültek meg a környező épületek.
Időközben azonban semmi se történt, azonkívül, hogy az egykori kúriából mindent kiloptak, tönkretettek, noha az épületnek a falu büszkeségének kellene lennie – erre figyelmeztet most a Gvozdeni most Egyesület, ami a falun átfolyó Kígyós-ér fölött átívelő tíz híd egyikéről választotta az elnevezését.
