Pénteken ismét országszerte – Újvidék, Niš, Mladenovac, Pancsova, Kraljevo, Kruševac, Požega, Szabadka, Valjevo, Nagykikinda, Užice, Požarevac, Vranje, Čačak, Aranđelovac, Smederevo, Vranje, Paraćin, Leskovac, Aleksinac – megszervezték az Egy az ötmillióból elnevezésű polgári, hatalomellenes tiltakozást. A szabadkaiak immár harmadik alkalommal gyülekeztek a Jadran előtti téren, majd sétára indultak a városközpontban, az eddigi útvonalon. Habár a szervezők az autóbuszállomás érintésével ezúttal új útvonalon kívánták megszervezni a tiltakozósétát, a helyi rendőrparancsnoksággal folytatott egyztetést követően megmásították véleményüket. Azért kívántak elsétálni az autóbuszállomásig, hogy támogatásukról biztosítsák a Subotica-trans Közúti Utasszállító Közvállalat alkalmazottait, akik a nem hivatalos állítások szerint nem betegség okán maradnak távol tömegesen munkahelyükről, hanem így tiltakoznak a vállalatban uralkodó kedvezőtlen állapotok – elsősorban az alacsony bérek és a korlátokat nem ismerő túlórázás – ellen.
Pesevszki Evelyn felvétele
Goran Šušljik, színész, rendező felszólalásában felidézte, hogy 49 évvel ezelőtt Szabadkán tette meg kisgyermekként első lépéseit. Akkor és azóta is sokszor elesett, ám mindig talpra állt, emelte ki, mondván, hogy ez most is a vágya: felkelni, kiegyenesedni és emelt fővel járni. A félelem, hogy valaki elragadja tőle a jogot és a lehetőséget, hogy emelt fővel, illetve szabadon járjon, mindennél nagyobb, hallhatták az egybegyűltek, mint ahogyan azt is, hogy nem valaki ellen vesz részt a sétán, hanem valamiért.
A pekingi diáktüntetéseket idézte fel beszédében Csernik Árpád színművész, emlékeztetvén a férfira, aki egymaga, egy reklámszatyorral a kezében tartóztatott fel 1989 nyarán Pekingben, a Mennyei béke terének közelében négy tankot. Az a férfi aznap nem azzal hagyta el otthonát, hogy hős lesz, egyszerűen eljött a pillanat, amikor azt kellett mondania: elég volt, emelte ki Csernik Árpád.
– Nem vagyok hős és nem is leszek az, de kimondom: elég! Ne haragudjatok azokra, akik ma nem csatlakoztak hozzánk, csak kérdezzétek meg tőlük: neked jó, hogy megfosztanak az alapvető emberi jogaidtól? Jó, hogy halálra dolgozod magad, miközben éhezel? Neked jó, hogy az alapvető, objektív tájékozódáshoz sincsen jogod? Neked jó, hogy ellopják a szavazatod, vagy rákényszerítenek arra, hogy meggyőződéseddel ellenben szavazz? – fogalmazott Csernik Árpád.
Petar Mitrić szabadkai filmes, zenész arról beszélt, hogy az utóbbi évtizedekben szinte semmi sem változott, illetve változik, harminc éve ugyanazok a „pofák” élnek vissza hatalmukkal. A sok-sok fájdalmas évet követően elérkeztek a legfájdalmasabb évek, amikor a gyűlölet uralkodik el a társadalomban, mondta Petar Mitrić, aki szerint mindenki tiszteletet érdemel, aki mindennek ellenére becsületesen végzi a munkáját. A közvállalatokat „dilettánsok” irányítják, akik pártutasítás alapján tartják kezükben az alkalmazottakat, a vállalatok vagyonát pedig szintén felsőbb utasításra elherdálják, fogalmazott a harmadik felszólaló, aki a Subotica-transban uralkodó tarthatatlan állapotokra is kitért, majd leszögezte, hogy a tiltakozásnak nincsen vezetősége és nem is lehet, mert „ez mindenki tiltakozása, amely során emberhez méltó társadalomért küzdünk”.
