A népmesék ereje régen is megvolt, és ma is, hiszen bárkit el tud repíteni egy olyan világba, amely felmelegíti a szívet, lelket, fejleszti a fantáziát, nem utolsósorban szórakoztat, így az olvasóvá nevelést is segíti. Tulajdonképpen egy kaland, amelyet ha a mesemondó jól tálal, ha megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel a hallgatóságot megragadja, akkor az első mondattól az utolsóig olyan képzeletbeli világba lehet elrepülni, ahol bármi megtörténhet.
Ehhez azonban több dologra is szükség van. Egyrészt arra a szeretetre, amelyet a mesék iránt tanúsítunk, a megfelelő mimikára, hangsúlyokra, gesztusokra, ami mind a részét képezi annak, hogy mesénk hitelessé váljon. A Ludasról származó Szabó Réka Mesefa díjas mesemondó hosszú évek óta foglalkozik mesemondással, kezdetekben ő készült versenyekre, ma már ő készíti fel a diákokat.
A mesékről és azok szeretetéről beszélgettünk, arról, mennyire fontos, hogy saját szemüvegünkön keresztül lássunk meg egy olyan világot, amely a hétköznapokban is feltölt bennünket.
Hogyan indult nálad a mesemondás?
Szabó Réka Mesefa díjas mesemondó (Szabó Nóra felvétele)
– Hatéves voltam, amikor az óvó néni megkérdezte tőlem, szeretnék-e mesét mondani, amire én igennel válaszoltam. Így kaptam tőle egy mesét, amelyet együtt megtanultunk az óvodában, odahaza anyuval gyakoroltam. Amikor felkészültem, eljöttem a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyre, ami akkor a hatodik alkalom volt, a versennyel tehát egyidősek vagyunk, hiszen ahogy említettem is, akkor hatéves kislány voltam. Mesemondás terén így indult minden. Ettől kezdve tizenöt éven keresztül minden évben elmentem. Ez alatt a tizenöt év alatt Ludason a mesemondó csoportba jártam, amelyet Zemkó Ilona vezetett, de főleg otthon, édesanyámtól tanultam a meséket, amelyeket még az ő apukája mesélt neki, élőszavas mesemondás által lettem én is mesemondó. Így múlt el jó néhány év, majd átvettem a népmesemondó szakcsoportot Ludason, onnantól kezdve már én is oktattam, megpróbáltam azt a tudást átadni, amelyet én is kaptam.
Mennyire befolyásolta a mesemondó stílusodat, hogy édesanyád tanított? Igyekszel úgy továbbadni a meséket, ahogyan ő mondta neked, vagy inkább te formálod?
– Belém ivódott anyunak a stílusa, mert ő élőszóval mondta a meséket. Megmaradtak különféle fordulatok olyan formában, ahogy anyu mondta. Persze változik az ember, kialakul a saját stílus saját szófordulatokkal, hanglejtéssel, mimikával, de mondhatom azt, hogy a stílus a kettőnké egybevéve, amolyan egyveleg. Egyfajta találkozás, hiszen más jellegű az én mesemondásom, de megmaradtak elemek abból az időszakból, amikor még anyuval odahaza gyakoroltunk.
Vannak mesék, amelyek közelebb állnak hozzád, és szívesebben is adod elő, illetve tanítod a gyerekeknek?
– Persze. Van egy kedvenc népmesém, A malacbőrbe bújt lány, amelyet még első osztályos koromban mondtam, és a mai napig a kedvencem. Bárhol, bármikor szívesen elmondom. Olyan mese, amelyet álomból fölébredve is el tudok mondani, mert a legkedvesebb számomra.
Mára már te is átadod a mesemondás fortélyait gyerekeknek. Amikor tanítasz, amikor mesét választotok, akkor igyekszel szem előtt tartani a gyerek stílusát, vagy inkább a mese van fókuszban, és az, hogy mit tud jól elmondani a diák?
– Mindenképpen figyelembe veszem a gyerekek stílusát. Én választom ki nekik a meséket, de közösen kezdünk el keresni, próbáljuk közösen kitalálni, hogy mi tetszene, mi az, amit szívesen elmondana, kellően magáénak tud érezni. Úgy gondolom, mindenképpen fontos, hogy a gyereket valamilyen szinten ismerjem, hogy én is tudjam, milyen mese való neki, a legfontosabb mégis az, hogy szeresse a meséket, anélkül nem fogja tudni előadni sem. Ha egy mese nem tetszik valakinek, akkor nem lehet úgy beleilleszkedni, nem lehet úgy elmondani, azzal a kedvvel, amivel egy mesemondó fel kell legyen vértezve. A stílus mellett pedig szem előtt kell tartani a korosztályt is, az is mérvadó a választásnál. Van olyan mese, amelyhez kell már egyfajta érettség.
Végezetül, számodra mit jelent a mese?
– Ebbe nőttem bele, és így visszatekintve, bár talán közhelyesen hangzik, de az életemnek meghatározó része, és remélem, hogy az is marad.
*********
A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.
