Vasárnap, január 24-én, a belgrádi Szent Száva-templom elől, hét órakor indul a jótékonysági ultramaratoni futás Nagybecskerekig, amely résztvevőinek a célja az, hogy pénzt gyűjtsenek a muzslyai Dudás család lakásproblémájának a megoldására. A segélyakció kezdeményezője Milorad Jurković, valamint Saša Nikolić és Nenad Škundrić. A részletekről a tegnap megtartott sajtótájékoztatón számoltak be.
A jótékonysági akció kezdeményezői (Fotó: Kecskés István)
A futásra eddig 12 hosszútávfutó jelentkezett be. A résztvevőket Nagybecskerek Belgrád felőli bejáratánál a helybeli motorosok várják, ahonnan együtt érkeznek majd meg a régi piacnál lévő ortodox templomnál lévő célig. Minden kilométert „megvásárolhatja” bárki 1200 dinárért. A bevételt a Dudás család számlájára fizetik majd be.
A segélyakcióba bekapcsolódhat mindenki, aki a család nevére, a Vajdasági Bankban megnyitott számlájára (számlaszám: 355000320069476944) fizet be. Az adományok gyűjtését a nagybecskereki ortodox és a muzslyai katolikus templomokban február 24-e után is folytatják. Az akcióhoz csatlakozott a nagybecskereki Kultúrközpont is, amely vasárnap 18 órai kezdettel jótékonysági estet szervez.
Ma talán még kegyetlenebbül hangzik a mondás, amely szerint „a szegény embert az ág is húzza”, mivel sok a rászoruló, a szegénységgel pedig sokszor a betegség szövetkezik. Ilyen a muzslyai Dudás-család esete is. Albérletben élnek, hatan, egy fizetésből. György, a családfő a nagybecskereki Stil cipőgyárban dolgozik, ahol többségben mozgássérült embereket foglalkoztatnak. A család legnagyobb gondja a 19 éves Dávid, aki születésétől kerekesszékhez van kötve. Epilepsziás rohamai is vannak. Édesanyjának 24 órán keresztül figyelnie kell rá, közben a gyógyszerek biztosítása is gondot okoz a családnak. Naponta viszik a sérült gyerekekkel foglalkozó nagybecskereki központba. A hideg beálltával pedig külön odafigyelnek arra, hogy mindig fűtött legyen a ház. Jelenleg Muzslya Barátfalva néven ismert részén élnek, egy fürdőszoba nélküli házban, ahonnan hamarosan ki kell költözniük.
A család türelemmel viseli sorsát. Dávidka is. Még ha egy idegennek nem is úgy látszik. A segítséget elfogadják – de nem panaszkodnak. A Caritastól minden évben kapnak tűzifát, látogatják őket a muzslyai plébániáról is. A szülők pedig csak abban bíznak, hogy végérvényesen sikerül majd saját otthonukhoz jutniuk és a gyerekeiknek jobb sorsa lesz, mint amilyen nekik jutott.
