Moszkva népi demokráciát akart építeni Afganisztánban, nem sikerült. Az ország 1979-es megszállását súlyos veszteségek után 1989-ben végleg befejezte. Az ezredforduló után Washington is a saját képére akarta formálni a közép-keleti országot. A demokráciaexport azonban meghiúsult. Békét sem sikerült teremteni azóta, hogy az amerikaiak és segítőik 2001-ben megbuktatták a fanatikus iszlamisták vezette rezsimet.
Ám az Egyesült Államoknak nem csak a nyugati világban ismert demokráciát nem sikerült kiépítenie az eddigi leghosszabb háborújában, hanem olyan bábkormányt sem tudott összehozni, amely képes ellenőrizni az országot.
A külföldi beavatkozás évében szétzúzott állam működtetői (a tálibok) és támogatóik azóta ugyanis annyira megerősödtek, hogy Afganisztán több mint felét ellenőrzésük alá vonták. Annak ellenére, hogy 2014 végéig a NATO vezette nemzetközi haderő (ISAF) is támogatta a Kabulban működő Nyugat-barát hatalmat. Olykor ötven országból csaknem 140 ezer fegyveressel.
Az ISAF segítségével sikerült ugyan bábkormányt alakítani s eredményeket elérni több területen (az oktatásban, egészségügyben, a távközlési infrastruktúrában és a nők jogainak szavatolásában), de a polgári rendszer kiépítése, megszilárdítása a mai napig nem történt meg. Az is vitathatatlan, hogy az ország továbbra is romokban, a túlélést pedig külföldi (főként amerikai) pénzbeli támogatások és segélyek biztosítják. Az USA csak az afganisztáni hadműveleteire és újjáépítésre már majdnem ezermilliárd dollárt költött (2001 óta). Más források úgy tudják, hogy valamennyivel kevesebbet, úgy 750 milliárdot.
Afganisztáni kísérletének kudarca miatt az amerikaiak immár a csapataik kivonását készítik elő. Az utóbbi négy évben már csak 14 ezer külföldi – többségében amerikai – fegyveres segíti a központi hatalom irányította helyi biztonsági erőket. Ám ez a mintegy 350 ezer afgán katona és rendőr sem képes legyűrni az ellenséget. Időnként ráadásul sorozatos csapások, sőt hatalmas veszteségek érik őket.
A külső segítségre szoruló kormány mozgástere továbbra is erősen korlátozott. Az ország nagyobb részét a tálibok, nagyhatalmú törzsi hadurak és fegyveres (terrorista)csoportok ellenőrzik. Az utóbbiak közül a legismertebb az Iszlám Állam (IÁ).
A legerősebbek továbbra is a Pakisztán támogatását élvező tálibok, akik már 18 éve küzdenek a kormány ellen. Céljuk a hatalom visszaszerzése. Lehet, hogy ez sikerül is nekik, méghozzá a főellenség, vagyis az USA segítségével.
Bár az amerikai elnök korábban kizárta a tárgyalás lehetőségét a tálibokkal, és a csapatait is határozatlan ideig akarta Afganisztánban tartani, az utóbbi időben megváltoztatta álláspontját. Sőt Donald Trump az elmúlt hónapokban többször meg is ígérte: hazahívja seregeit Szíriából és Afganisztánból. Ezzel nyilvánosan is jelezte, hogy ki akar törni abból az ördögi körből, amelybe a Fehér Ház az ezredforduló óta lavírozta magát a Közel- és a Közép-Keleten.
Szíriából állítólag április végéig távoznak az amerikai katonák. Az afganisztáni válsággócot egyelőre nem hagyják el, ám erre is sor kerülhet. Talán már másfél éven belül, talán korábban, persze az is lehet, hogy jóval később. Trump azonban nem szeretné halogatni a dolgot, ellenkezőleg, inkább felgyorsítaná az előkészületeket.
A határidőről állítólag már meg is egyeztek a tálibok képviselői és az amerikai elnök különmegbízottja, Zalmay Khalilzad. A január végén Katarban tartott tárgyalásaikon „elvi megállapodás” született, amelyet sokan béketervként emlegetnek. Ebben szerepel az amerikai és NATO-szövetségesek kivonulási menetrendje is. A terv szerint Washington fokozatosan hazahívja az Afganisztánban szolgáló egységeit, a tálibok pedig (ezért cserébe) nem engedik, hogy hazájuk újra a nemzetközi terrorizmus melegágyává váljon.
A Fehér Ház azt is szeretné elérni, hogy a tálibok békéljenek meg (kössenek fegyverszünetet) Asraf Gáni afgán államfővel és a kabuli kormánnyal, majd utána (sikeres közvetlen tárgyalások esetén) tagozódjanak be a jelenlegi politikai rendszerbe. Ám ez nem lesz könnyű. Gáni nem tartja valószínűnek, hogy a tálibok hajlanának a párbeszédre vele vagy a kormányzati hatalommegosztásra. Ezenkívül sok alapkérdésben (például a nők jogaival kapcsolatban) teljesen különbözik az álláspontjuk.
A tálibok és az afganisztáni ellenzéki (fegyveres lázadó) csoportok jó részének megbízottai a múlt héten Moszkvában egyeztetettek egymással. Kabul képviselőit azonban nem hívták meg. Az afgán vezetés embereit Katarban sem engedték a tárgyalóasztalhoz. Azért nem hajlandóak egyezkedni velük, mert Washington bábfiguráinak tartják őket.
Így továbbra is nyitott kérdés az afgán kormány és a tálibok kapcsolatának alakulása. Az is rejtély, hogy mikor írják alá a béketervet, és egyáltalán sor kerül-e a (teljes) csapatkivonásra Afganisztánból, s ha igen, mi lesz az országgal a jövőben. Az sem egyértelmű még, hogy Trumpék magára hagynák-e az afgán kormányt.
Az viszont nyilvánvaló, hogy a gyors távozás a táliboknak kedvezne, akik megfutamodásként értékelhetnék az amerikaiak viselkedését, s ezen felbátorodva akár azonnal hozzákezdhetnének a teljes hatalom visszaszerzéséhez. Sokan ezért nem is támogatják Trump szándékait. Az ellenzők között kormányzati politikusok, sőt intézmények is vannak. A védelmi minisztérium (Pentagon) határozottan ellenzi Afganisztán feladását.
A kivonulás pártolói azonban hajthatatlanok. Abban bíznak, hogy a katonák hazarendelésével véget érhet az USA leghosszabb és egyre kilátástalanabb háborúja. Trump is elszánt. Ha sikerül a terve, olyan politikai sikert arathat otthon, amely akár újraválasztási esélyeit is növelheti.
