Mind gyakrabban találkozhatunk egy új kifejezéssel, amely azonban csak a közhasználatban tekinthető újnak. Valódi jelentése, mögöttes tartalma ugyanis az archaikus népeknél, a kőkorszakban élőknél is megfigyelhető volt. Az ajándékgazdaság a társadalomtudományokban egy olyan társadalmi rendszer, amelyben a javak és szolgáltatások mindenféle ellenszolgáltatások nélkül cserélnek gazdát.
Más elméletek szerint azonban semmi nincs ingyen. Az ajándékokért cserébe ugyanis az egyén szociális státushoz juthat. Az ajándékgazdaság tipikus példája az élelemelosztás szokása a vadászó-gyűjtögető társadalmakban. Ez egyfajta szociális-védelmi rendszerként működik.
Egy amerikai antropológus, Marshall Sahlins véleménye szerint a kőkorszak ajándékgazdasága nem a szűkösségre, hanem éppen ellenkezőleg, a bőségre épült. Ez ellentmond azok véleményének, akik a kőkorszakot a nyomor időszakaként képzelik el. A mai ember szemszögéből, aki kőkorszaki körülmények között él, az egyben nyomorban él. Annak idején viszont a sikeres kőkori közösségek viszonylagos bőségben éltek.
Nem minden ilyen egyszerű azonban. Az ajándékgazdaságokban a megajándékozottaktól sokszor azt várják, hogy cserébe nyújtsanak valamit. Lehet az politikai támogatás, feltétel nélküli lojalitás, vagy éppen ajándékokkal való viszonzás. Bizonyos gondolkodóknak az ajándékgazdaságokról alkotott elméletében azonban az olvasható, hogy az ajándék mindig maga után von valamilyen kötelezettséget. Valóban vannak annak is jelei, hogy az ajándékgazdaság az elkötelezettségek bonyolult hálójával egyenlő. A megajándékozott egyfajta függőségi viszonyba kerül a megajándékozóval.
AJÁNDÉK INFORMÁCIÓ
Az ajándékgazdasággal nem csak az archaikus társadalmakban találkozhatunk. A jelenlegi modern korban is egyre több példát találhatunk. Megjelenik baráti körökben, nemzeti községekben, de szép példája az internetes hálózatokon egyre inkább terjedő formája. Információs korszakban élünk. Az információ fogalma jellegzetesen kapcsolódik a modern kori ajándékgazdasághoz.
Az információ, a tudás ugyanis szinte költségek nélkül továbbítható, illetve olyan kis költséggel, ami elhanyagolható. A tudósok, kutatók például felfedezéseiket, megállapításaikat, eredményeiket sok esetben különféle konferenciákon vagy a világhálókon keresztül teszik hozzáférhetővé. Bárki felhasználhatja az eredményeket, anélkül, hogy bárminemű ellenszolgáltatást adna értük. A fájlmegosztó rendszereket például az ajándékgazdaság tipikus példájának tekintjük. Több szerverről ugyanis letölthetünk bármit, anélkül, hogy közvetlenül fizetnénk érte. De a birtokunkban lévő fájlokat is megoszthatjuk másokkal, s ezzel lényegében a közösség jólétét segítjük elő.
A Wikipédiát is ebbe a kategóriába lehet sorolni. Ez egy mindenki számára hozzáférhető enciklopédia, melynek nagyszámú szerzője és szerkesztője anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzi el a feladatokat. A fájlmegosztóknak köszönhetően az internetezők adnak és kapnak is, ugyanakkor a hálózat olyan globális jelleget öltött, hogy mindenki összehasonlíthatatlanul többet kaphat, mint amennyit valaha is adni képes.
A JÖVŐ TITKA
A gazdaság szereplői élnek az internet adta marketing- és egyéb lehetőségekkel. Aki nincs a neten, az ma már szinte nem is létezik. De egyre nagyobb teret hódít az internetes ajándékgazdaság, ami nem a klasszikus piaci elveken működik. Várhatóan jó ideig létezik majd egymással párhuzamosan a két forma. Esetenként egymást kisegítve, máskor egymás ádáz ellenségeként. Sok olyan hirdetéssel találkozunk, amikben valamit ingyen kínálnak. Ingyenesen letölthető applikációk, filmek, zene, térkép, ingyentárhely, ingyenesen lebeszélhető mobilpercek, ingyenes SMS. Az ilyen kifejezésektől hemzsegnek a reklámok. Nemcsak szolgáltatások, de már tárgyak, használati cikkek is beszerezhetők ingyen. Egy új korszak kezdete ez, vagy egyszerűen csak új marketingfogásról van szó? Most nő fel az első olyan generáció, mely számára az internet már születése óta jelen van, s ezek az emberek tovább formálják a digitalizálódó világot. A jövőben az ingyenesség sok esetben a kézzelfogható valóság. Az élelem, a természeti kincsek, a víz viszont egyre szűkösebb. Ami anyagból van, az a hiány és a magas ár felé tart, ami információból áll, az az ingyenesség felé. Ami digitalizálható és szoftverré változtatható, az a jövőben feltehetően ingyenes lesz, ami viszont nem, annak az ára robbanni fog.
Mielőtt teljesen idealizálnánk azonban az ajándékgazdaság fogalmát, mélyrehatóbb vizsgálattal megállapíthatjuk, hogy az ajándék mindig maga után von valamiféle elköteleződést. Így viszont már nem is nevezhető szabadnak. Az ajándékgazdaság az elkötelezettségek bonyolult hálózatával valósulhat meg. Étienne de La Boétie 1548-ban, 18 éves korában írta Önkéntes szolgaság című könyvét. Ebben fogalmazta meg a paradoxont, mely szerint: „szabadok vagyunk, ám ennek a szabadságnak az eredménye mégis tömeges önkéntes rabság?” Amikor a hagyma vagy a burgonya ára eléri az egy eurót, a legújabb tudományos kutatások eredményeihez pedig ingyen hozzá lehet férni, vajon paradoxonról beszélhetünk-e, vagy logikus folyamatról? Ez a jövő nagy titka…
