2024. április 27., szombat

Születésnapi ajándék

A Tanyaszínház mediterrán hangulatú vendégjátéka
Az újvidéki sikeres előadás után: Búbos Dávid, Verebes Andrea, valamint Huszta Dániel, a felbőszült apát játszó arckifejezéssel

Az újvidéki sikeres előadás után: Búbos Dávid, Verebes Andrea, valamint Huszta Dániel, a felbőszült apát játszó arckifejezéssel

A Tanyaszínház Pé’z hova mész című vendégjátékával, Marin Držić Dundo Maroje műve alapján készült zenés-táncos változatával fejeződött be az Újvidéki Színház 45. születésnapjának januári ünneplése.

A darabot Berta Csongor és Ricz Ármin fiatal színészek álmodták a szökőkút köré, a frappáns zene Pálfi Ervin, a látványos koreográfia Molnár Gábor Nóra munkáját dicséri.

A modern köntösbe bújtatott, reneszánsz darab szereplőiként bizonyított egy amatőr, továbbá az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves színinövendékei, valamint egy hivatásos művész (ábécé sorrendben): Búbos Dávid, Budincsevity Krisztián, Dedovity Tomity Dina, Dienes Blanka, Dudás Dániel, Grgity Nikoletta, Hajdú Sára, Horváth Blanka, Huszta Dániel, László Roland, Magyar Zsófia, Nyári Ákos, Pásztor Dániel, Tóth Dániel, Váci Nándor és Verebes Andrea. Az előadás többi munkatársa: Oláh Csongor, Pócik József, Markulik Balázs, Puskás Zoltán (díszlet és jelmez), Gombos Dániel és Magyar Attila.

Mivel az Újvidéki Színház ezúttal is szerb nyelvű fordítást biztosított, nem csupán a magyar, hanem a szerb ajkú közönsége is jót szórakozott a korunkat érintő anyagiasságot, a kapcsolatokat romboló pénzéhséget kipellengérező bohócjátékon.

– Ez az első komolyabb szerepem, amely az előadásban a cselekmény hordozója – mondta Búbos Dávid – Nehéz, de hálás feladat, meg szórakoztató. Promet ugyanis ugrál, fut, hallgatódzik, mindent tud, mindent lát, minden lében kanál. A commedia dell'arte szórakoztató műfaj, ugyanakkor sok energiát, pontos mozgásrendszert igényel. Huszonöt helyen játszottuk a múlt évben. Én csak húsz-huszonegy előadásban szerepeltem, mert leestem a színpadról. Le is kellett esnem, de közben eltörtem a kulcscsontomat. Most nagyon jó volt ezt a szerepet újra elővennem. Berta Csongor és Ricz Ármin, két nagyon jó barátom (egyikük a tanárom) volt a rendező, nagyon élveztem velük és a Tanyaszínház évről évre megújuló csapatával az élménydús munkát.

Verebes Andrea élvezte a kurtizán szerepet.

– Nagyon-nagy kihívás volt számomra a tőlem távol eső commedia dell'arte műfajában mozogni, de a két zseniális, fiatal, energikus, nagy tudású rendező útmutatásával nagyon izgalmas volt napról napra próbálni és játszani. Az Újvidéki Színházban bemutatott előadásunk, azt hiszem, egyike volt a legjobbaknak.

Andrea, a tanyaszínházas előadásokkal összehasonlítva, elmondta: a legnagyobb különbség, hogy most télen játszották a mediterrán hangulatú darabot.

– A másik különbség, hogy Gombos Dániel, aki a szervező-koordinátor szerepét vállalta, szólt nekünk, most engedik be a közönséget a terembe. A tanyaszínházas előadások alkalmával pedig már megszoktuk, hogy fél órával az előadás előtt jönnek az emberek, esznek-isznak, dohányoznak a szabad ég alatt. Itt, kőszínházban, zárt helyiségben számunkra teljesen más élmény volt játszani.

Itt is jól fogadták az előadást, mint a turné összes többi helyszínén. A legkisebb faluban is ugyanolyan élvezettel tudtuk játszani, mint például Zentán, és nagyon örültünk, hogy olyan emberekhez is eljutott az előadás, akik sajnos nem tudnak sűrűn nézni színházi darabokat.

– Úgy érzem magam, mintha ma bemutató lett volna! – mondta az énekekkel, tánccal megtűzdelt előadás után kimerülve Huszta Dániel, a közönség egyik kedvence. – Szinte fél év múlott el a Tanyaszínház produkciójának bemutatójától. Nyár óta kiesik az ember az ilyenfajta előadásból, mivel ahogy Dávid kollégám mondta az imént, a darab eljátszása rengeteg fizikai erőt, kondíciót igényel a színésztől. Nyár végén könnyedén ment az ének, a tánc, a mozgás. A bácsfeketehegyi bemutató óta állandóan életben kell(ett) tartani. Most azonban a szünet után fizikailag egy kicsit szenvedtünk. Egy picit másképp is játszottuk, mindent „lejjebb vettünk”, mert a szabadtéri játékstílus erősebb kell valamivel hogy legyen, hogy eljusson a száz méterre levő utolsó sorig is. Itt, a kisebb kőszínházban más az akusztika: nem kell kiabálni, olyan gyorsan beszélni és olyan erős arcjátékkal, eszközökkel játszani, mint szabad ég alatt.

Huszta Dánielt arról kérdeztük, mit jelent életében a múlt évben 40. születésnapját ünneplő Tanyaszínház és az idei évben 45. születésnapját ünneplő Újvidéki Színház.

– A Tanyaszínház számomra magát a küldetést, a hivatást jelenti, hogy olyan messzi, pici falvakba tudjuk elvinni a kultúrát, amelyekben nem létezik színház. Úgy érzem, ez az én küldetésem, dolgom. Az Újvidéki Színház a munkahelyem, ebből élek, a kollégák a „második családom”, itt töltöm a mindennapjaimnak majdnem az egészét. Itt is nagyon szeretek lenni. A színház számomra intézmény, amelyben megtaláltam a helyem. A színpad hely, ahol megtehetek dolgokat, melyeket az életben nem. A szerep az a személy, akinek a bőrébe bújva magam is azzá válhatok egy rövid időre.

A bemutatott darab témájáról, a pénzhez való viszony kapcsán Huszta Dániel, az Újvidéki Színház többszörösen díjazott művésze elmondta:

–Több százada, ezrede nagyon sok drámában, tragédiában, vígjátékban a bonyodalmat a pénz okozza, a hozzá való viszony. Ebben a zenés darabban is az összes intrikák ezért történnek, a „szerelem” is a pénz miatt van, illetve a pénz hiánya miatt nincs. Az üzenet, hogy nem a pénz a legfontosabb az életben. Ha túllépünk azon, hogy csak pénzzel van hatalmam valaki felett vagy valamin, akkor talán az egész emberiség egy kicsit megjavul.

Számomra a pénz csak megélhetéshez szükséges. Nem vágyok arra, hogy nyolc autóm, kilenc feleségem legyen. Ha mindez meglesz, akkor úgy szeretném, hogy pénz nélkül legyen meg valahogy, illetve, hogy ne a pénzemért szeressen a feleségem! – mondta viccesen Huszta Dániel.

Jó hír minden színházkedvelő számára, hogy az Újvidéki Színház 45. születésnapjának megünneplése egész évben zajlik, amelyre várják a közönséget, a központi eseményre pedig júniusban kerül sor.