A politikai ígéretek mellett folyamatosan váltogatták egymást tavaly is az erőszakos akciók a világban. Az esztendő szerencsére másról is emlékezetes marad. Így a még mindig bizonytalan végkimenetelű amerikai-kínai vámcsetepatéról, néhány fontos csúcstalálkozóról, a német kancellár fokozatos politikai visszavonulásának bejelentéséről, de más eseményekről is, amelyek az összefoglalónkban szerepelnek.
ÖSSZECSAPTAK A LEGNAGYOBBAK
Rosszul kezdődött az év több százezer közalkalmazott számára az Egyesült Államokban, mert pénzhiány miatt rövid időre „leállt” a szövetségi kormányzat. A problémát elhárították, s a bevételekről is gondoskodtak. Ebben az elnök járt az élen. Donald Trump januárban rendeletet írt alá a napelemek és a nagy teljesítményű mosógépek vámjának emeléséről, amiből egy kis pluszpénz is származott. További importkorlátozó lépéseket is kilátásba helyezett, amelyek nem csak a bevételnövelést szolgálják. Ezzel összhangban márciustól fokozatosan újabb importvámokat vetett ki (az acélra, alumíniumra és más termékekre), heves reakciókat, majd arányos ellenlépéseket váltva ki az érintettek (köztük szövetséges országok) részéről. Az intézkedések főként Kína ellen irányulnak, s részét képezik annak a fehér házi stratégiának, hogy megakadályozza az ázsiai ország globális vezető hatalommá válását. Peking válaszlépései komoly amerikai-kínai vámcsetepatéhoz vezettek.
KESERVES KOALÍCIÓALAKÍTÁS
Az Európa főhatalmának számító Németországban a kormány összeállításával bajlódtak az év elején (is). A nehézséget az okozta, hogy az addigi hatalmi pártok gyengén szerepeltek az országos parlamenti választáson, s a győztes CDU-CSU nehezen tudott koalíciós partnert találni. A 2017 őszén tartott választás első helyezettje csak február végén állapodott meg a kormányalakításról korábbi szövetségesével, a szociáldemokratákkal (SPD). Az alkudozás példátlanul sokáig elhúzódott, s a megegyezés csak második nekifutásra sikerült. A konzervatív CDU-CSU ugyanis előbb két másik párttal próbálkozott, sikertelenül. Ezután következett (kényszerből) ismét az SPD. Az egyezség értelmében Angela Merkel maradt a kancellár, ám az SPD fontos miniszteri tárcákhoz jutott.
HETET EGY CSAPÁSRA
Oroszországban nem okozott gondot a választás utáni „ügyintézés”. Igaz, az oroszok márciusban „csak” az új elnökükről döntöttek. A többség (majdnem 77 százalék) ismét Vlagyimir Putyinnak szavazott bizalmat, aki így (májusban) már negyedszer kezdhette meg hatéves államfői megbízatását. A jelenleg 66 éves Putyin három és félszer annyi szavazatot kapott, mint a vele szemben indult hét kihívója összesen. A részvétel is kirívóan magas volt: olyan sokan voksoltak (a jogosultak 67,5 százaléka), mint a posztszovjet korszakban eddig még soha. Az ellenzékiek többsége szabálytalanságokra, visszaélésekre és csalásokra panaszkodott, ám az illetékesek nem észleltek olyan rendellenességeket, amelyek befolyásolhatták volna az eredményt.
GYŐZTEK A NYUGAT-BARÁTOK
A NATO-tag Montenegróban sem okozott gondot az elnökválasztás, bár az április 15-ei voksolás főesélyese visszavonultságból tért vissza a politika nagyszínpadára, ahol mindjárt meg is kapta a címszerepet. Ez úgy sikerült az 56 éves Milo Đukanovićnak, hogy a szavazók bő 54 százaléka támogatta. Hat vetélytársát előzte meg. A kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) jelöltjeként győzedelmeskedve megígérte: elnökként tovább egyengeti hazája útját az EU-ba. A választás egyik tétje az volt, hogy olyan államfő kerül-e az ország élére, aki folytatja az euroatlanti integrációt vagy inkább Moszkva felé fordul. A Nyugat-barát DPS-t vezető Đukanović tapasztalt és ismert politikus, korábban 27 évig irányította Montenegrót hol kormányfőként, hol elnökként.
WASHINGTON FELRÚGTA AZ ALKUT
A tavasz utolsó hónapjában (május 14-én) hivatalosan megnyitották az USA nagykövetségét Jeruzsálemben. Korábban Tel-Avivban működött a képviselet, amelynek áthelyezését 2017-ben jelentette be Donald Trump amerikai elnök, amikor Izrael fővárosaként ismerte el Jeruzsálemet. A nagykövetség megnyitása ellen tüntető palesztinok a Gázai övezet határán izraeli biztonságiakkal is összecsaptak; legalább 43 tiltakozó meghalt, több mint ezer megsebesült. Az Izraellel rivalizáló Iránban is nyugtalanság alakult ki. Az okot Trump szolgáltatta, aki május elején felmondta az iráni atomprogramot korlátozó 2015-ös megállapodást (JCPOA). Arra hivatkozva, hogy Teherán kijátssza a nukleáris programját korlátozó egyezményt. A JCPOA betartását ellenőrző Nemzetközi Atomenergia-ügynökség indokolatlannak tartja az alku felrúgását, mert szerinte Irán teljesíti vállalásait. Az egyezség többi aláírója (Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Németország, Oroszország és az EU), valamint az ENSZ is egyetért ezzel. Trump ennek ellenére visszaállította az Irán elleni amerikai szankciókat, amelyek érintik az ország számára fontos kőolajexportot is.
TRUMP ÉS KIM MEGBARÁTKOZOTT
A korábban gonosz ellenségként kezelt Phenjannal már barátságosabb Washington. Főleg azóta, hogy Donald Trump amerikai elnök június 12-én Szingapúrban négyszemközt is tárgyalt Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel, akivel korábban még kölcsönösen sértegették egymást, sőt atomcsapással fenyegették a másik országát. Az egymással évtizedek óta hadban álló két atomhatalom politikai csúcsvezetői közül ők ültek először tárgyalóasztalhoz. Az észak-koreai nukleáris fegyverek felszámolásáról, s az államközi kapcsolatok javításáról egyeztettek. Phenjan már az év elején közeledni kezdett Szöulhoz is. Kim és Mun Dzse In dél-koreai államfő áprilisban nyilatkozatot is aláírt az ellenségeskedés beszüntetéséről, s a Koreai-félsziget atommentesítéséről.
SEMMITMONDÓ UTALÁSOK CSÚCSA
Az amerikai elnök a nyár közepén is részt vett egy csúcstalálkozón, amelyet az Egyesült Államokban sokan haszontalannak, megalázónak, sőt hazaárulással fölérő cselekménynek minősítettek. Donald Trump július 16-án Helsinkiben Vlagyimir Putyin orosz államfővel folytatott hivatalos kétoldalú tárgyalást. Röviddel utána Trump azzal hencegett, hogy vége a példátlanul rossz kétoldalú viszonynak. Első négyszemközti találkozójukról azonban csak semmitmondó utalásokat fogalmaztak meg. Ezért elképzelhető, hogy a fontos kérdésekben nem egyeztek meg és álláspontjaik sem közeledtek.
LÍRÁVAL FEGYELMEZTÉK ANKARÁT
Törökország az utóbbi időben látványosan közeledett Oroszországhoz; a három éve még ellenséges viszonyt kölcsönösen hasznos együttműködésre váltotta. Közben konfrontálódott Washingtonnal, amiért meg is kapta a magáét. Augusztusra (amerikai közreműködéssel) padlóra küldték a török lírát. A csapással figyelmeztetni akarták a teljhatalmú Recep Tayyip Erdoğan államfőt, hogy NATO-szövetségesként ne barátkozzon az oroszokkal. A régiót, s a kétoldalú kapcsolatokat érintő érzékeny kérdésekben pedig ne cselekedjen az amerikai érdekek ellenében.
VÉDEKEZVE RIOGATTÁK A MÁSIKAT
Oroszország szeptember 11-e és 17-e között felvonultatta katonái egy részét, s 1991 óta a leghatalmasabb hadgyakorlatát tartotta Vosztok 2018 fedőnéven. A csaknem 300 ezer hazai fegyvereshez kínai és mongol vendégalakulatok is csatlakoztak. A manőverekbe 36 ezer harckocsit és páncélozott harci járművet, több mint ezer repülőt és helikoptert, valamint 80 hadihajót is bevontak. Moszkva szerint az ország védelmét gyakorolták, a csapatmozgások nem irányultak senki ellen. Válaszként a NATO is védekező háborút szimuláló manővereket tartott Norvégiában. A Trident Jucture hadgyakorlaton azt modellezte (október 25-től november 23-ig), mi történne, ha valaki megtámadná az északi országot. Az utóbbi évtizedek legnagyobb NATO-manőverébe 50 ezer katona, tízezer harci jármű, 250 repülőgép és helikopter, valamint 65 haditengerészeti eszköz kapcsolódott be mintegy 30 országból.
MERKEL MENT, ANNEGRET JÖTT
Az EU-t ekkortájt politikai földrengés érte, amit egy bejelentés okozott. Angela Merkel október 29-én Berlinben közölte: 18 év után távozik pártja, a konzervatív CDU éléről, ám a kancellári megbízatását megtartja, s mandátuma végéig (2021 őszéig) maradna a német kormány élén. Utána viszont egyetlen politikai tisztséget sem vállalna sehol. Ha időközben előrehozott választást kellene tartani az országban, akkor sem pályázná meg a kancellári állást. Elhatározását a CDU népszerűségvesztésével indokolta. A pártelnöki tisztségre december 7-én Hamburgban Annegret Kramp-Karrenbauert választották. Merkel fontos uniós szövetségese, Emmanuel Macron francia elnök is bajba került. Igaz, más okból. Egy népi kezdeményezés, a sárgamellényesek mozgalma novemberben és decemberben (olykor erőszakos) tüntetésekkel több korábbi intézkedés visszavonására, továbbá szociális engedményre kényszerítette kormányzatát, a lakosság életszínvonalának javítása végett.
BIZONYTALAN A BREXIT SORSA
Szomorúnak és tragédiának nevezte Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Egyesült Királyság tervezett kilépését az EU-ból, miután a bennmaradó 27 társállam vezetője és Theresa May brit kormányfő november 25-én Brüsszelben aláírta a megállapodást az ország uniós tagságának megszűnését meghatározó feltételrendszerről és a politikai nyilatkozatot a jövőbeli kapcsolatokról. Elhagyni az EU-t azonban nem lesz könnyű. A szigetországban ugyanis sokan (köztük kormánytagok is) kedvezőtlennek tartják az egyezséget (s ezért átíratnák), miközben mások a bennmaradásért kardoskodnak. December 10-én az Európai Bíróság is az utóbbiaknak tetsző ítéletet hozott, amelyből kiderül: ha egy tagállam már kinyilvánította kilépési szándékát, vissza is vonhatja azt. Erről tájékoztatnia kell az EU-t, s akkor továbbra is uniós tag maradhat.
