Alekszandr Aljechin, a sakkvilágbajnok nem kedvelte Efim Bogoljubovot – és viszont. Egy verseny után Bogoljubov lekicsinylő megjegyzést tett a világbajnokra, mire Aljechin anekdotával válaszolt:
Álmomban meghaltam, s mikor Szent Péter megkérdezte, mi a foglalkozásom, azt feleltem: sakkmester voltam, és világbajnok.
– Sajnálom, sakkmestereknek nincs helyük a mennyországban.
Elszomorodtam, de aztán megláttam földi ellenfelemet egy felhőn üldögélve.
– De hát Bogoljubov is itt van! – fordultam méltatlankodva Szent Péterhez.
– Ugyan, ő nem sakkmester, csak azt hiszi.
Pirc megjegyzése
Vaszja Pirc nagymester egy nemzetközi versenyen bemattolta az ellenfelét, amiért a közönség vastapssal jutalmazta. Az ellenfele, teljesen zavarodottan, bejelentette, hogy feladja! Erre Pirc, mindig kész a humorra, mosolyogva válaszolt:
– Elkésett, a parti mattal végződött, a feladásról szó sem lehet!
Napóleon és a sakkgép
Igen elterjedt mendemonda, hogy Kempelen Farkas (1734–1804) világhírű sakkautomatáját I. Napóleon semmisítette meg; amikor ugyanis 1809-ben Schönbrunnban játszott vele, s a gép őt is megverte, haragjában úgy vágta vele képen a törököt, hogy összetörött. Ám ez a történet nem igaz. A sakkautomata megvolt és működött még az 1840-es években is.
A schönbrunni jelenetet sokkal valószínűbben írják le a francia források, egy „szemtanú” előadása után: „Az automatát elhelyezték a szalon közepén, s a császár leült vele szemben. A nézők három-négy lábnyi távolságban állottak, és képzelhető, milyen kíváncsian várták a történendőket. Napóleon hármat-négyet húzott annak rendje és módja szerint, aztán egy hibás lépést tett a huszárral. Az automata nagy komolyan visszatette a helyére a figurát, majd maga húzott. A császár megint hamisat lépett, az automata ismét visszatette a figurát, de amikor Napóleon harmadszor is vétett a játék törvényei ellen, az automata az összes figurákat lesöpörte a tábláról. Ekkor a császár mosolyogva távozott, s úgy látszott, örült, hogy még egy automatát is sikerült kihoznia a sodrából.”
Marshall tanácsai
Manapság, a kitűnő elemzőprogramok korában sokan mondják, hogy a levelezési sakk meghalt, hiszen a játékosok bűnös módon azt lépik, amit az elemzőprogramok kiszámolnak, ezért tulajdonképpen a levelezési sakkversenyeken az elemzőprogramok csatáznak egymással. Ki hitte volna azonban, hogy közel száz éve is előfordult hasonló eset…
Frank Marshall egyszer tanácsot adott egy levelezőjátékos klubtársának. Később klubtársa ellenfele fordult hozzá tanácsért. Marshall egyiküknek sem tagadta meg a szívességet, s így játszott hónapokon át önmagával! A két levelezőjátékos pedig nem értette, ki adhat a másiknak olyan tippeket, hogy az egyensúlyban tartja a játszmát a nagymester ellen…
Lasker és a cigaretták
Emanuel Lasker szenvedélyes dohányzóként is ismert volt. A karikatúrákon általában a szájában egy nagy szivarral és füstfelhővel volt látható. Sokan haragudtak e szenvedélye miatt, így a vereségeiket is főleg ennek tulajdonították, és azt magyarázták, a gyenge és rossz minőségű szivarok zavarták és megszédítették őket. Történt egyszer, hogy Lasker egy szimpatizánsától ajándékba kapott egy doboz füstölnivalót a Wilhelm Steinitz elleni világbajnoki mérkőzésük előtt, ezzel az utasítással:
– Szívja ezeket a mérkőzésük idején, mert biztosan szerencsét hoznak.
Lasker mindenesetre kipróbált egy cigarettát, és csalódottan eldobta az egész dobozt. De itt még nincs vége a történetnek. Miután elmúlt néhány hét a mérkőzés után, és Lasker világbajnok lett, találkozott az újdonsült világbajnok és az adományozó. Miután üdvözölte Laskert, megjegyezte:
– Látja, az én cigarettáim szerencsét hoztak önnek.
– Igen, szerencsét hoztak – válaszolt Lasker.
– Maga természetesen a meccs alatt szívta őket!
– Nem! Odaajándékoztam az ellenfelemnek, és ez hozott szerencsét és győzelmet a meccsen!
