2024. április 27., szombat
ÁDVENTI NAPLÓJEGYZETEK

Lakadalmazna az ördög

3.

A karácsonyi időkben nagyon unta magát ördög. Mulatozni szeretett volna, de csak lézengett. Az emberek nemigen figyeltek rá… A Kisjézus eljövetelének, a meghitt kivárásnak ideje volt. Így első ádventtől kezdődően, aki csak tehette, hajnalban ott volt a rorátén, mit hajnali misének, aranymisének vagy angyalmisének is neveztek, az angyali üdvözlet elmondásával járt.

„Harmatozzatok hát, egek, onnan felülről” – így kezdődött, s ünnepi erővel tört fel a hívek torkából az ének. Így köszöntötték a hívek Mária evangéliumát és a hírvivő Gábriel arkangyalt, s így ment ez egészen karácsony napjáig.

Belzebubnak fogalma sem volt arról, hogy mi a vallásos áhítat, a szentség tisztelete, a valódi szeretet, ő csak élősködött. Titkon meg, az úri népekkel szövetkezett! Radócon többször látták bankárokkal mulatozni. Fentebb, Csernavicon csaló kereskedőkkel múlatta el az időt: kocsmákban dorbézolt, s kártyát kevert. Ivott, pipázott, ügyesen forgatta a szót, csalt és mókázott. Akik látták, tudják, hogy mindnek a tetejében fergetegesen táncolt is. Ádventkor már nem volt mulatság, nem volt tánc. Aranyvasárnap előtti héten elhatározta, hogy most ő szervez táncmulatságot! Na, meg is megharagítja az angyalokat! Végigcaplatott a falun, de nem talált valamirevaló csűrt, csak a Gatyaszár utca legvégén lelt rá egy szegény hitehagyott özvegyemberre, aki pálinkáért a csűrét kiadta neki. A helybéli zenészek azonban nem álltak kötélnek. Tudták: ádventkor tilos mulatozni, botor, aki tönkreteszi mások karácsonyát.

Akkor általment Laudonfalvára, valami három részeges zenészekhez, akik jó pénzért mégis elvállalták. Örült az ördög, hogyne örült volna, csak úgy bizseregtek a patái. Most aztán megtréfálja a Jézuskát! Akkor éjjel megindult a templomkerítésbe folyó patakocska mentén, s a templom kapuzatánál kanbetűkkel kiírta:

„Szombat este a Gatyaszár utcában tánc lesz!” S mi legyen rossz idő esetén, azért odapótolta: „Ha rossz idő lesz, nem lesz!” Aztán alá, gondosan: „De ha nem lesz, lesz!”

De akkor estefelé pilinkélni kezdett a hó, majd egyre sűrűbben havazott, feltámadt a szél, zuhogott-buhogott, s már erőst furtinált: tolta rá az ajtót a házra! Na mindegy, gondolta magában az ördög. De ahogy nyitott volna, hát egyből rádőlt a csűrajtó! Ő az egészből csupán annyit látott: nagy villanás, majd fehérség. És akkorát kondult a feje, hogy azt hitte, a kisharang szólalt meg!

Gábor volt-e, nem-e? De olyan legényes pofont székely embertől sose kapott, mint most az angyaltól. Hát majd elharapta a nyelvét. S hogy az angyal el is tángálta volna, azt már nem lehet tudni. Csak a zenészek látták, amit láttak. De azok hamar-gyorsan felcihelődtek, s futás, uccu neki, nagyharang! Elkotródtak Hadikból, még köszönni is elfelejtettek. Az ördög megszégyenült, dohogva, sántikálva fújtatott vissza a vackára. Egészen vízkeresztig nem is lehetett látni.

Akkor aranyvasárnapra annyi hó leesett, hogy a népek derékig érő hóban gázoltak a templomig.

 * furtinál: havat visz, dudorog a szél