Branislav Mitrović a szerb vízilabda-válogatottal mindent megnyert, olimpiai és világbajnok, négyszeres Európa-bajnok, számos egyéni elismerés birtokosa, többek közt a 2015-ös kazanyi világbajnokság legértékesebb játékosának is megválasztották. Nyolc éve Magyarországon játszik, először a Ferencváros, majd a Debrecen kapusa volt, négy évvel ezelőtt igazolt az Egerhez, ahol nagyon szép sikereket ért el, két ezüst- és két bronzérmet szerzett a magyar bajnokságban. Idén úgy érezte, váltania kell, az új idényt már az OSC játékosaként kezdte. Időközben Preokret címen könyv formájában megjelent sajátos önéletrajza, és beiratkozott az Union – Nikola Tesla Egyetem Sporttudományi Karának edzőképzésére.
Négy sikeres év után hagyta el az Eger együttesét, már az OSC játékosa. Ideje volt váltani?
– Mind az egyesületnél, mind a válogatottnál sikeresnek nevezhető az elmúlt időszak. Az Egernél eltöltött idő nagyon jelentős volt a karrierem szempontjából, örömmel gondolok vissza ezekre az évekre, jó dolgok, szép emlékek köthetők hozzá. Mindezek ellenére úgy éreztem, a további pályafutásom érdekében váltanom kell. Az OSC épp jókor keresett meg az ajánlatával, nagyon komoly klub, és szerencsére találkoztak az elképzeléseink. Nem sokat gondolkodtam, hogy elfogadjam-e a felkínált lehetőséget.
Bekerültek a magyar kupa elődöntőjébe, nemzetközi porondon is jól szerepeltek, az Eurokupában az elődöntővel folytatják a szereplést. Hogyan látja az eddigi rövid, de mozgalmas budapesti időszakot?
– Új, még formálódó együttesről van szó, ilyen esetben mindig nehéz messzemenő következtetéseket levonni, rögtön jó eredményeket várni pedig még nehezebb. Az eddigi sikereinket tekintve úgy vélem, várakozáson felül szerepeltünk. Mindazonáltal, nem szabad megelégednünk ennyivel, továbbra is törekednünk kell, még keményebben dolgozni, ha sikeresek szeretnénk lenni, különben az eddigi munkánk mit sem ér. A játékosállományunkat nézve nagyon jó pólósokból áll a gárda, ugyan nincs köztünk nagy sztárjátékos, ami szerintem még egységesebbé kovácsolhat bennünket, csapatként, együtt igazán jók lehetünk. Úgy látom, jó úton haladunk.
A válogatott is megkezdte szereplését a világliga csoportküzdelmeiben, a legutóbbi, Horvátország elleni mérkőzés nehéz volt, de ötméteresekkel csak sikerült legyőzni őket. Főszerephez jutott a mérkőzés során, nemhiába választották a meccs emberének. Karriere során számos egyéni elismerésben részesült. Mennyire éli meg ezeket egyéni sikernek? Vagy ezt is inkább a csapat sikerének könyveli el?
– Nem hiszem, hogy valaki őszinte, ha azt mondja, számára ezek az elismerések jelentéktelenek, ugyanakkor, aki nincs tisztában vele, hogy ezek mind a csapatnak köszönhetőek, az nagyon téved. Így vagyok vele én is, jólesnek, de tudom, hogy a többiek munkája nélkül nem lehetnék ott, ahol vagyok. Annak örülök legjobban, ha a csapat nyer, így volt ez Horvátország ellen is. Niš remek házigazdája volt az eseménynek, és a győzelmi sorozatunkat is sikerült folytatni. Természetesen jólesik az egyéni elismerés, de nem az a legfontosabb.
Az elmúlt években tényleg mindent megnyert a válogatottal. Hogyan sikerül megőrizni a motivációját, hogy mégis mindennap igyekezzen azért dolgozni, hogy jobb legyen?
– Ahhoz, hogy az ember fejlődjön bármilyen tekintetben, napról napra újabb és újabb motiváló tényezőket kell találnia. Hiszem, hogy mindig van egy cél, amelyet ha elér az ember, akkor az boldogsággal tölti el. Én mindig igyekszem valami újat tanulni. Az ember míg él, tanul, és mindig tud valami újat tanulni, persze, ha minderre nyitott, és akarja. Természetesen a sportolói karrieremet az határozza meg, hogy a legjobb legyek, amiért hajlandó vagyok tenni is. Enélkül nem létezhet élsport és hivatásos sportoló.
Már biztosan gondolkodott, mi következik az aktív pályafutása után. Egy egyetemen már végzett, most újfent „iskolapadba ült”.
– Még 2010-ben végeztem a Műszaki Tudományok Karán Újvidéken. Akkoriban még nem voltam biztos benne, hogy profi sportoló lesz belőlem. Időközben más irányt vett az életem, a vízilabda a munkámmá is vált, s ahhoz, hogy a lehetőségeimhez és képességeimhez mérten a legjobb legyek, mindent ehhez kellett igazítani. Így iratkoztam be az Union – Nikola Tesla Egyetem Sporttudományi Karának edzőképzésére. Szeretném megteremteni magam számára a lehetőséget, hogy a sportban maradjak, de tisztában vagyok vele, hogy ehhez megfelelő tudás és képesítés is szükséges.
Itt vannak az ünnepek. Mivel telik egy-egy ilyen időszak, lesz esetleg egy kicsit hosszabb pihenő, vagy újév után irány a medence? Fontos, hogy ilyenkor kicsit feltöltődjön a családdal?
– Mi, akik külföldön játszunk, minden alkalmat megragadunk, hogy hazamehessünk egy kicsit. Így lesz ez nálunk is, amint lehet, megyünk Újvidékre. Édesanyám magyar, a 25-ei karácsonyozásnak gyerekkorom óta hagyománya van a családban. Természetesen a január 7-ét is ünnepeljük, ez a fő karácsonyunk, ekkor gyűlünk össze. A mi családunkban nagyon fontosak az ünnepek, igyekszünk együtt lenni, mindenki úgy tervezi ezeket a napokat, hogy minél több időt a családdal tölthessen, és mindenki ott legyen. A tavaly kiadott könyvem ajánlásában is hangsúlyozom, mindez a családom nélkül nem jöhetett volna létre, s nem is lenne értelme. Azt hiszem, ez pontosan tükrözi, milyen fontos számomra a család.
