2024. április 26., péntek

A kis nagy háború

Száz évvel ezelőtt ért véget az első világháború, az elmúlt négy év a megemlékezések jegyében telt, tematikus történelmi weboldalak foglalkoznak a háború történéseivel, szakemberek kutatásokat végeznek, kiadványok jelennek meg… A történelmi esemény centenáriuma kapcsán gyakran találkozhatunk a nagy háború kifejezéssel, az első világháború közkeletű megnevezésével, többek között történelmi blog és alapítvány is működik ezen a néven, történészkonferencia és kiadványok címében, valamint szövegében szerepel. Több forrás is tájékoztat bennünket arról, hogy ez az elnevezés még a háború idejéből származik, a kortársak a kitörése után nem sokkal kezdték el így hívni, mert nagyobb volt minden addigi háborúnál. Állítólag egy kanadai magazin használta először 1914 októberében, ennek nyomán terjedt el a kortársak körében, és az első világháborút ma is nagy háborúként említjük. A szókapcsolat néha nagy kezdőbetűkkel szerepel, ami az intézménynév esetében nem kérdés, köznévi értelemben viszont ellentmond a helyesírási szabálynak, miszerint a történelmi események nevét kis kezdőbetűvel írjuk. Az említett megemlékező-kutató tevékenységek mellett helyesírási szempontból is földolgozhatjuk az első világháborút, pontosabban az elterjedt megnevezését, a nagy háborút.

A kifejezésre a helyesírási szabályzat 144. pontja érvényes, mely szerint kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét: a magyar kultúra napja, március tizenötödike, a víz világnapja, anyák napja, húsvét, mindenszentek, karácsony, a francia forradalom, a honfoglalás, a szabadságharc, a mohácsi vész. A szabályzatból kiragadott példák magukban foglalnak minden típust, ez alapján könnyen folytathatjuk a sort: halottak napja, pünkösd, a nagy háború, a délvidéki vérengzés, a harmincéves háború, a peloponnészoszi háború, a százéves háború, a nagy gazdasági világválság, a boldogság világnapja (ilyen is van!) stb. A kérdés némi árnyalásra szorul, hiszen a szabályzat azt ajánlja, vessük össze a 191. ponttal is: a rendezvények, rendezvénysorozatok, társadalmi és politikai programok nevét ajánlatos kis kezdőbetűkkel írni (jövőkutatási konferencia), de intézménynévként a nagy kezdőbetűs írás is elfogadható. Ez azt jelenti, hogy a nevezetes napok és a rendezvények között előfordulhat átfedés, akár az is, hogy ugyanazt a kifejezést írhatjuk kis és nagy kezdőbetűkkel is, attól függően, hogy ünnepnapként vagy konkrét rendezvényként említjük. Fölhívjuk a figyelmet a szabályzat szóhasználatára: a 144. pont úgy szól, kis kezdőbetűkkel írjuk, míg a 191.-ben azt olvashatjuk, ajánlatos kis kezdőbetűkkel írni – utóbbi kapcsán tehát a szabályzat megengedőbbé vált az előző kiadáshoz képest, előbbieket illetően viszont egyértelmű, e tekintetben nem történt változás a legújabb, 2015-ös szabályzatban, az ünnepnapok, történelmi időszakok neve továbbra is kisbetűs.

Voltaképpen ez a kijelentés is árnyalható, mivel szólnunk kell az érzelmi alapú nagybetűsítésről. Az ünnepeknek, eseményeknek olykor igen erős pozitív érzelmi töltésük van, ami befolyásolja az írásgyakorlatot. Ezért látjuk nagy kezdőbetűvel főként az egyházi ünnepek nevét, ami a vallási jellegű szövegekben nem hibáztatható.

A nagybetűsítésnek lehet még egy oka is, mégpedig az idegen nyelvi hatás. Mindazt, amit a 144. szabálypont magában foglal, idegen nyelvekben gyakran nagy kezdőbetűvel kell írni, és ez kétségkívül hat a magyar írásgyakorlatra is, különösen a világnapok és a történelmi időszakok elnevezését érinti.

Ha ezeket a tudnivalókat a nagy háborúra vonatkoztatjuk, akkor leszögezhetjük, hogy a 144. szabálypontot érvényesítjük, mégpedig fenntartás nélkül. A rendezvényekre vonatkozó részt figyelmen kívül hagyhatjuk, némi intézménynévi szándékot ugyan tulajdoníthatnak neki a nyelvhasználók, de valójában szó sincs erről. Az érzelmi alapú nagybetűsítés egy háborúval kapcsolatban szinte képtelenség. Érthető, hogy miért válik nagy kezdőbetűssé egy olyan erős pozitív érzelmi töltésű ünnepnap, mint a karácsony vagy az anyák napja, csakhogy ebbe a sorba nem illik bele egy olyan történelmi esemény neve, amely pusztítva söpört végig szinte az egész világon, több millió ember halálát okozva, és sok katona, hadifogoly az alapos kutatómunka ellenére sem „tért haza” onnan száz év elmúltával sem. Az idegen nyelvi hatásnak tulajdoníthatjuk tehát a nagybetűsítést, minthogy például az angolban nagy kezdőbetűvel írják a World War I (az első világháború) és a Great War (a nagy háború) kifejezéseket.

Apróság, mégis fontos megjegyzendő dolog: a szabályzat 144. pontjába az idevágó példák határozott névelővel kerültek be: a bécsi kongresszus, a francia forradalom, a honfoglalás, az ónodi országgyűlés stb. Nagy kezdőbetűk helyett a magyar nyelvben ez az apróság, a határozott névelő is pontosan kijelöli, mely eseményről van szó: ezúttal a nagy háborúról.