A rádiónak a mai számítógépek és okostelefonok uralta világunkban sem járt le az ideje. Hiszen autóvezetés közben nincs is alkalmasabb eszköz a zenekedvelő, vagy éppen hírekre éhes sofőr számára, de rádiót hallgatunk a kerti munkák közben, vagy táborozás alkalmával is. Persze, ha számítógép előtt ülünk, akkor is rádióhallgatókká válhatunk, mert a rádióadók legtöbbje a kor követelményeihez alkalmazkodva, a világhálón is elérhető.
Azért örvendetes, hogy ma is sokan hallgatnak rádiót, mert a rádiózás gazdag múltra tekint vissza. Az első kereskedelmi rádióadó, a KDKA 1920-ban az Egyesült Államokbeli Pittsburgh-ban kezdte meg működését, és nem kellett sokat várni, hogy 1925. december 1-jén Budapesten is elkezdődjön a rádiózás. A szabadkaiaknak azonban már sokkal több türelemre volt szükségük, hogy egy helyi jellegű rádióadót hallgathassanak készülékeiken. A Szabadkai Rádió ötven évvel ezelőtt, 1968. november 29-én, a titói Jugoszlávia legnagyobb ünnepén, a Köztársaság napján kezdte meg rendszeres adását. A műsorfolyam 9 órakor az ünnepi megnyitó élő közvetítésével kezdődött, amelyen Vitomir Ružić, a rádió igazgatója szerb nyelven mondott beszédet. Az igazgató a rádió céljaként azt határozta meg, hogy hallgatóit anyanyelvükön, minél átfogóbban tájékoztassa. Az igazgató után Bagi Károly polgármester (akkori elnevezéssel városelnök) köszöntötte a hallgatókat:
„Elvtársak és elvtársnők! Kedves Rádióhallgatók! Valószínűleg velem együtt sok ezer szabadkai polgár örömmel veszi tudomásul, hogy a mai nappal megkezdi sugárzását a szabadkai rádióállomás. Ennek az intézménynek a szükségét a társadalmi és kulturális életünkbe már régen érezzük. Ezért nem egészen két éve a társadalmi és politikai szervezetek, valamint a községi szkupstina azzal a javaslattal fordult a polgárokhoz, hogy alakítsunk egy helyi jellegű rádióállomást. Ezt a javaslatot a polgárok nagy többsége támogatta, és e két év alatt több mint hetvenmillió dinárt hagytak jóvá megépítésére, és az adás megkezdésére.”
Végül Nagy József főszerkesztő hangja csendült fel a rádióból.
„Higgye el kedves hallgató, nagyon kevesen vagyunk ahhoz a műsorhoz, amit az elkövetkező órákban és napokban majd az éterbe sugározunk. Tudjuk, sokat várnak tőlünk. Elvárják, hogy méltók legyünk Szabadkához, a város bővérű kultúrhagyományaihoz. Elvárják, hogy mindig éber szemmel figyeljük, és mindig időben ismertessük a községben, a kommunában zajló eseményeket. Elvárják tőlünk, hogy mondanivalónkban időszerűek, és a szabad anyanyelvhasználat követelményei szerint is közérthetőek, kimondott szavunkban igazak, álláspontunkban határozottak, műsorszámainkban sokoldalúak és érdekesek legyünk” – ecsetelte a rádió munkatársainak nehéz feladatát a főszerkesztő.
Az ünnepi megnyitó után 9 óra 50 perckor a rádió a Jugoszláv Rádió-Televízió közvetítését vette át a jajcei ünnepségről. A boszniai Jajceban tartották meg 1943. november 29-én az AVNOJ, vagyis a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanács második ülését, amelyen döntöttek a szocialista Jugoszlávia megalakításáról. Ennek az eseménynek a huszonötödik évfordulójára emlékeztek akkor. Az élő közvetítés után délután, az állami ünnepre való tekintettel Köszöntjük a Köztársaságot címmel alkalmi irodalmi-zenés összeállítást hallhattak a szabadkai rádióhallgatók. Végül a Szabadkai Rádió 17 órakor zárta aznapi műsorfolyamát. Ezzel a rádió elindult hosszú, negyvennyolc éves útjára, amely 2016-os megszűnéséig tartott.
