2024. április 27., szombat

A mezőgazdaság „húzza” az idei GDP-t

A növénytermesztésben várható és már eddig is jegyzett idei jó eredmények Szerbia GDP-növekedéséhez – a szakemberek becslései szerint – legkevesebb 0,8 százalékkal, de akár 1-1,2 százalékponttal is hozzájárulhatnak. Tavaly az agrárium kibocsátása az aszályos év miatt 14,8 százalékkal elmaradt az előző évihez képest. Akkor ez összességében mintegy 4,5 milliárd dollárt tett ki. Az agrárium gyenge teljesítménye sokban hozzájárult ahhoz, hogy a korábban magasabb szinten várt GDP-növekedés 2017-ben mindössze 1,9 százalékot tett ki. Az idén viszont – főleg a tavalyihoz képest, de az előző 10 év átlagához képest is – kiemelkedő eredményeket sikerült elérni. Ez azonban elsősorban, és szinte kizárólag a kedvező időjárásnak köszönhető. Szerbia teljes ipari termelése 30-40 százalékban függ a mezőgazdaságtól, vagy kapcsolódik hozzá. Ez az arány pedig önmagáért beszél.

Az ország idei mezőgazdasági termelésének bruttó értékét 5,7 milliárd dollárra becsülik, ami 21,9 százalékkal több a tavalyinál. Az idei mezőgazdasági termelés nettó értéke 4,8 milliárd dollár, ami pedig 16,4 százalékkal több a tavalyinál. Mivel az idén a növénytermesztésben kiemelkedőek a hozamok, az agrárium kivitele elérheti a 3,6 milliárd dollárt. A növénytermesztés 68,6 százalékkal járul hozzá a mezőgazdasági termelés összértékéhez ebben az évben.

2018-ban összesen 2,9 millió tonna búza termett, 29,3 százalékkal több, mint tavaly. Málnából 11,5 százalékkal, meggyből 37,5 százalékkal termett több, mint 2017-ben. Hatalmas, 73,3 százalékos ugrást mutat az előző évihez képest a kukoricatermesztés, amely országos szinten eléri a 6,9 millió tonnát az idén. A 2008 és 2017 között jegyzett tízéves átlaghoz képest a búza 17,7, a kukorica 15,2, a napraforgó 58,5, a szója 47,2, a cukorrépa pedig 9,5 százalékkal többet termett. Egyben az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi, viszonylag alacsony felvásárlási ár ellenére a kukorica bizonyult az idén a legjövedelmezőbb szántóföldi kultúrának. Szerbiában a művelés alatt álló területek valamivel több mint a felén termesztik. Ez évente átlag 1,2 millió hektárnyi tengerit jelent, de ebben az évben a vetésterülete elmaradt ettől, mindössze 900 ezer hektáron termesztették.

AZ AGRÁRERDÉSZET MINT RÉGI-ÚJ MÓDSZER

A fejlettebb országok jellemzője, hogy az agrárium kisebb arányban mutatható ki a GDP szerkezetében. Ezt azonban nem a mezőgazdaság leépítésével érik el, hanem az egyéb ágazatok magasabb technológiai színvonala eredményezi. Ha azonban a jövőben is azt szeretnénk, hogy a mezőgazdaság is jobban teljesítsen, szemléletváltásra lesz szükség. Úgy tűnik ugyanis, hogy a klímaváltozás és a most alkalmazott technológia gyors elsivatagosodáshoz vezethet.

Az agrárerdészet az agrárgazdálkodás egy olyan új, de a hagyományos tapasztalatokon alapuló ága, mely a klímaváltozás negatív folyamatait megfordíthatja, vagy legalábbis mérsékelheti. Emellett nagyon jó befektetést is jelenthet, eszerint hosszú távon ilyen gazdálkodással a hagyományosnál nagyobb profitot lehetne megvalósítani. Máris vannak vidékünkön olyan elsivatagosodott területek, melyek esetében e földművelési technika hozhat pozitív változásokat. Az agrárerdészet módszereivel a gyenge minőségű termőföldeken, a vizes területeken is gazdaságosabban, az eddiginél több haszonnal lehet gazdálkodni. Különösen az ország azon területein lehet ez hasznos, ahol a klímaváltozás hatásai már most szembetűnőek.

Agrárerdészeti rendszerek alatt olyan földhasználati rendszerek és technológiák gyűjtőfogalmát értjük, amely során erdei fás növényeket különböző térbeli vagy időbeni sorrendben együtt alkalmaznak a szántóföldi kultúrákkal, illetve a legelőgazdálkodással, valamint az állattartással, azonos földhasználati egységen belül. A rendszer tagjai között kölcsönhatások lépnek fel, amelyek révén hosszú távon tapasztalható ökológiai és/vagy gazdasági előnyök keletkeznek.

Lényegében ez csak részben újdonság, ugyanakkor részben egyfajta visszarégiesítést jelent az agrárgazdálkodásban. Európában ugyanis az ipari forradalom előtti földhasználati rendszerek kivétel nélkül agrárerdészeti rendszerek voltak. Csak később, a fokozott gépesítés hatására kezdett elkülönülni a szántóföldi termény, az állati termék és a faanyag előállítása. A nem is olyan régen még ezen a tájon is divatos tanyasi gazdálkodás is egyfajta agrárerdészeti rendszernek tekinthető. Ennek egy korszerű, precíziós formájához kellene most visszatérni, ha fenntartható rendszereket szeretnénk felépíteni.