Október 20-án, vasárnap emlékezett meg Brüsszelben az 1956-os forradalomról és szabadságharcról és annak hőseiről a belgiumi magyar közösség.
A résztvevők között olyanok is ültek, akik a forradalom idején menekültek Belgiumba családjaikkal. A megemlékezést Brüsszel szívében, a Saints-Michel-et-Gudule székesegyházban rendezték meg. A szentmise a forradalom lángjának jelképes fellobbantásával kezdődött. Dr. Kovács Tamás Iván Magyarország belgiumi és luxembourgi nagykövetét érte a megtiszteltetés, hogy közösen egy 1956-ban Magyarországról elmenekült honfitársukkal, Orémusz Józseffel együtt fellobbanthassák a lángot.
A szentmise családias hangulatban telt, hiszen nagyszámú magyar gyűlt össze a székesegyház boltívei alatt. A legtöbben családjukkal együtt érkeztek a megemlékezésre. Olyan ’56-os magyar is akadt, akit még azok az unokák is elkísértek, akik esetleg már nem is beszélnek magyarul, de nagyszüleik révén, mégis részesei a magyar kultúrának és történelemnek. A szentmise természetesen magyar nyelven folyt, a brüsszeli magyar lelkész, Havas István jóvoltából. A lelkész először a fiatalságot szólította meg. 1956 a forradalomról, a szabadságról szól, és legfőképpen azokról a fiatal hősökről, akik nem féltek felemelni hangjukat, hogy kiharcolják nemzetük szabadságát.
A szentmise végén felhangzott a magyar himnusz, ezt követően pedig körbeadták a szabadság lángját az egybegyűltek között, és a megemlékezők tömege, gyertyafénnyel a kezében vonult az Ismeretlen Katona emlékoszlopához, ahol elhelyezték a tiszteletadás koszorúját. Zárásul, Havas István atya szentmisén elhangzott szavait idézem:
„Azt mondtam ezelőtt pár perccel, hogy meggyújtjuk a szabadság lángját. Tudjuk egyáltalán mi a szabadság? Hadd idézzem Zoránnak egy táncdalát ’hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell’. Akkor becsüljük meg igazán a pohár vizet, ha szörnyen szomjasak vagyunk, ha hőség van, ha sivatagban járunk. Az tudja igazán becsülni a vizet. És a szabadságot? Azt ki tudja igazán becsülni? Mert aki benne él, az természetesnek tartja, az föl se fogja, milyen nagy kincs, milyen nagy érték a szabadság. …Kötelességeink csak körülmények. A lelket, a gondolatot, ezek nem bénítják meg. S a szabadság számukra a léleknek, a gondolatoknak, az alkotóerőnek a szabadsága. 1956-ban egy nép elégelte meg és mondta azt, hogy szabadságot akarunk. A gondolatnak, a léleknek, az alkotóerőnek a szabadságát. És nekünk most ezt a szabadságot kell őriznünk.”
