Pastyik László szerteágazó belföldi és külföldi kapcsolatai révén évtizedek óta folyamatosan gazdagítja Topolya szellemi életét. Elsősorban a Helytörténeti Társaság, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a Topolya Község Múzeuma rendezvényeinek szervezésében vesz részt, ötleteivel gazdagítja a programokat, de számos neves kutató és tudós az ő javaslatára tartott előadást Topolyán. Szervezési és szakmai kérdésekben mindig szívesen áll a helyi szervezők rendelkezésére.
Munkássága rendkívül szerteágazó, nagyon nehéz összefoglalni. A bibliográfiát, az irodalomtörténetet és a néprajzot azonban mindenképpen meg kell említeni. 1969-től 1985-ig évente megjelentette a jugoszláviai magyar irodalom bibliográfiáját Bibliográfiai füzetek címen. Ilyen munkája még A jugoszláviai magyar folyóiratok és lapok irodalomtörténeti repertóriuma. Irodalomtörténeti munkái közül kiemelhető: Szenteleky Kornél egybegyűjtött írásai 1914–1920. (Egy fáradt szív szerelmei) [Bori Imrével közösen], valamint az eddig két kötetet kitevő nagy formátumú munkája, amely Herceg János összegyűjtött esszéit és tanulmányait tartalmazza. Több rövid terjedelmű irodalomtörténeti dolgozata folyóiratokban jelent meg.
A topolyai községi képviselő-testület díszülésén a díjazottak nevében Pastyik László mond köszönetet (Herceg Elizabetta felvétele)
Az utóbbi időben helytörténeti kutatásokkal is foglalkozik, illetve helytörténeti kiadványok szerkesztésével. A „szöszmötölős”-nek tartott munka is új világokat tárhat fel, illetve új megvilágításba helyezheti a régit. Tanítványai szerint Pastyik László egyetemi tanárként erre is rávilágított.
Néprajzi munkásságát még külön kötetben kiadatlan tanulmányok dokumentálják, amelyek hazai és külföldi tanácskozásokon hangzottak el, és a tanácskozások anyagát tartalmazó kiadványokban és évkönyvekben jelentek meg.
Jelentős a fordítói munkássága is, a Tankönyvkiadó Intézet számára ő fordította szerb nyelvről magyarra többek között a középiskolai filozófia tankönyveket. Ezenkívül meg kell említeni, hogy számos kiadványnak ő volt a szerkesztője.
Pastyik Lászlónak kiterjedtek a kapcsolatai hazai és külföldi (magyarországi, romániai, szlovákiai stb.) neves tudósokkal és intézményekkel. A hazai intézmények közül legjelentősebb a Matica srpska. Tagja a Matica srpska lexikográfiai bizottságának, tagja volt a Matica könyvtárosokat szakvizsgáztató bizottságának, és a Matica által megjelentetett lexikonok magyar vonatkozású címszóinak ő a szerzője.
A magyarországi intézmények közül tagja a Magyar Filológiai Társaságnak és az Országos Széchényi Könyvtár Műszaki Könyvtáros Szekciójának.
Topolyára visszaköltözve bekapcsolódott szülővárosa szellemi életébe. Alapító tagja lett a Topolyán székelő Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak, tagja a Társaság elnökségének, valamint a Társaság évkönyvei és egyéb kiadványai szerkesztőbizottságának. Ugyancsak tagja a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, amely gyakran Topolyán tartja a rendezvényeit. Dolgozatai a Társaság kiadványaiban jelennek meg.
Pastyik László (Herceg Elizabetta felvétele)
– Bibliográfiai munkásságom a Hungarológiai Intézetben kezdődött 1969-ben. Itt jelentettem meg két évtizeden át a jugoszláviai magyar szellemi életnek a produkcióját. Ezenkívül bibliográfiával más magyarországi irodalomtörténeti bibliográfiák lektorálásában, adatszolgáltatásában működtem közre. Az egyik legnagyobb ilyen munkám a Müncheni Délkelet-európai Intézetnek a bibliográfiája volt, amely 1945-től 1975-ig dolgozza fel Vajdaságra, illetve egész Délkelet-Európára vonatkozóan az adatokat. Ennek a vajdasági részét én készítettem.
Ami a munkámból még említést érdemel: szerkesztettem irodalmi lexikonokat. Ma is szerkesztem egy ilyen csírájában lévő munkának az anyagát. Ezeket a lexikonokat az újvidéki Szerb Matica adta ki. Ezenkívül tankönyveket is fordítottam, körülbelül húsz tankönyvnek az anyagát. A helytörténeti munkában pedig érdekes, hogy amikor nyugdíjaztatásom után hazajöttem ide, Topolyára, kiváló barátom, Szabó József akkor szervezte a Helytörténeti Társaság létrehozását, akkor azt mondta, gyere közénk, és csináld. Amikor a Hungarológiai Intézetben dolgoztam, a könyvtárosképzésben is részt vettem. Büszkén mondhatom, hogy a diákjaim közül valamennyien megállták a helyüket. Eddig öten doktoráltak a szakból – emlékezett vissza munkássága jelentősebb állomásaira Pastyik László.
– Abban az időben még létezett a Tanszéken könyvtáros szak a fordítói és a tanári mellett. Nem választották sokan, de könyvtárosnak tanult például két elődöm is a topolyai könyvtárban: Györe Géza és Bábi Csaba is. Könyvtárosnak tanult az évfolyamomról dr. Dudás Anikó, aki ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Könyvtárának a vezetője, vagy Kabók Erika, a Magyar Szó szerkesztője.
A Pro Urbe díjjal áldozatos munkáját ismerte el Topolya (Herceg Elizabetta felvétele)
Pastyik tanár úr olyan, első ránézésre „száraz” tantárgyat adott elő, mint a Bibliográfia és dokumentáció. Hamarosan kiderült, hogy az ő interpretálásában ez cseppet sem száraz tantárgy, sőt, roppant izgalmas. És hihetetlenül fontos. Azonkívül, hogy megtanultuk a bibliográfiakészítés alapjait, megtanultuk azt is, hogy a kitartó, módszeres, sokszor talán „szöszmötölős” munka új világokat tár fel, vagy éppenséggel más megvilágításba helyezi a régit – nyilatkozta megbecsült tanáráról az egykori tanítvány, Náray Éva, a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatónője.
Pastyik László irodalomtörténész és bibliográfus 1944. január 27-én született Topolyán. Az általános iskolát Topolyán, a gimnáziumot Szabadkán végezte el kitűnő eredménnyel. Ezt követően az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékére iratkozott. 1967-ben diplomázott, 10-essel. A topolyai gimnáziumban kezdett dolgozni magyartanárként, majd 1969-ben az Újvidéken akkor megalakult Hungarológiai Intézet munkatársa lett, tudományos asszisztensként. Az Intézet hamarosan egyesült a Magyar Tanszékkel, s ő a Tanszéken folytatta a munkát, a Bibliográfia és könyvtári dokumentáció tantárgy tanárává nevezték ki. Számos volt diákja ma is ismert könyvtáros. Magiszteri tanulmányait a Belgrádi Egyetem Filológiai Karán folytatta, 1979-ben sikeresen meg is védte magiszteri értekezését. 1987-től az Újvidéki Rádió szerkesztője, 2005-től pedig a Belgrádi Tankönyvkiadó Vállalat újvidéki részlegének a szerkesztője. 2009-ben vonult nyugdíjba, azóta Topolyán él a szülőktől örökölt és eredeti állapotában felújított házban.
