Sziasztok, haverok, kézcsók a szülőknek, ilyen szép szeptember végénk is régen volt. Nyílnak a völgyben a kerti virágok, virítanak világszerte a mákvirágok. Iszkol amama a pipaszár lábával, mellette döcög a Zacsekné. Kerek és lecsap, mint egy gömbvillám. Viharok és politikai háborúk tombolnak a nagyvilágban, béke és boldogság honol kis hazánkban és a szomszédságban.
– Hova, hova hölgyeim ebben a szédítő iramban? – kérdezi a Zacsek a mamáékat, akik a piacra loholnak bespajzolni az őszi télirevalót, mert jön majd a hideg meg a nyugdíjemelés és az áremelkedés, s ki tudja, hol áll meg, mélázhatunk a költővel. Meg a Zacsekkal, aki a múltkor félrelépett és kificamította a bokáját. És azóta két bottal jár.
– Bizony, Tegyula, igazuk van a Sargentiéknak, még ha nincs is igazuk. Mármint, hogy a magyarok fütyülnek a nők és a férfiak egyenjogúságára. Még a határon túliak is. Teszem azt, a Zacsekék... – sopánkoda amama.
– Bizony, szerelmem, Tematild, tettlegesség is előfordul a mi kedves szomszédainknál. Nem hordják egymást a tenyerükön, mint én tégedet, tubicám – ájtatoskoda atata.
– Micsodaaa? A Zacsek veri azt a derék Zacseknét? – ámuldoz amama.
– Ellenkezőleg, a Zacsekné veri a Zacseket – kárörvendez atata. Mert ő nem mer félrelépni. (Nagyon sűrűn.)
Ja, és megkezdődött az őszi parlamenti idény is. És a pesti országházban az ellenzék rémségesen lehordta az Orbánékat. Főleg a Gyurcsány, aki most is tánclépésben szólalt fel.
Függetlenül attól, hogy most volt az öszödi beszéd évfordulója. Amikor a Feri volt a szoci kormányelnök. És mosolyogva előadta a nagy titkukat.
Hogy mely időpontokban hazudtak. (Éjjel-nappal, reggel-este...)
És ezért a Gyurcsit leváltották. Holott csupa igazat beszélt.
Ésmég más képviselők is szidták a Viktor bácsit, amiért a turkológusoknál azt találta mondani, hogy a turkok meg a magyarok nyelvrokonok.
– Holott a múltkor azt állította, hogy a magyarok a finnekkel nyelvrokonok – szörnyülködött az ellenzéki. Hogy milyen köpönyegforgató kormány ez.
De senki sem nevetett.
Pedig, ha én vagy a Zacsekpeti nem tudjuk, hogy nekünk a finnek rokonaink-e nyelvileg, akkor kapunk a tanártól egy egyest, a szülőtől meg egy pofont az egyesért.
Arról nem is beszélve, mit kapnánk a tatárokért. (Vagy pláne a törökökért. Beleértve a Szulejmánt meg az Erdogant.)
No, de nagyon örvendünk, mert a Vucsko bácsiék meg voltak a kínaiaknál, és ez alkalomból kiderült, hogy a leggyorsabban fejlődők vagyunk a kontinensen és környékén.
Továbbá az is hangsúlyozva lett, hogy mi és a kínaiak tiszteletben tartjuk egymás területi integritását. Tehát eszünk ágában sincs lerohanni a sárgákat.
Meg az is nagy szó, hogy mi és a kínaiak összesen majdnem kétmilliárdan vagyunk. (Ha jól számoltuk.)
Ja és a számolásról jut eszünkbe: Megkérdeztek a múltkor sok pestit és környékbeli lakost, mit szólnának, ha az országban bevezetnék az arab számokat. És a megkérdezettek egy része rémségesen tiltakozott. Hogy ne vezessenek be itt semmiféle arab meg iszlám dolgot. Akkor már inkább a kínai időszámítást vezessék be. Vagy a németországi fizetéseket.
Viszont már sínen van a Belgrád–Budapest gyorsvasút építése. Már minden le van fektetve, már csak a vasutat kell lefektetni isten és a kínaiak segítségével. És ez lesz az új selyemút.
Belgrádban úgy tervezik, hogy össze kell kötni Budapestet Pireussal a Teraziján keresztül. Mi, vajdaságiak azt reméljük, hogy mi is benne leszünk a bizniszben, és csak úgy dől ide a mani. Ami már nagyon ránk férne.
És a Merkel mamának fő a feje, mert most döbbent rá, hogy Afrikában 53 nemzet van – ideértve a törzseket és a törzsközösségeket is – akiket nincs, aki képviseljen, ha Európába jönnek. És ez rengeteg ötletet adott neki, attól kezdve, hogy kikre kell bízni a megbízhatatlan országok határőrizetét. Ezen azon országok értendők, amelyek nem lelkesednek migránsok millióinak áttelepítéséért az Egyenlítő vidékéről a sarkkörök irányába.
Ja és a magyar kormány Putyinnál járt a Paks 2 ügyében. Isten és az oroszok segítségével az is elkészül, csak előbb még hozzá kellene fogni.
De mi az, ami a vártnál előbb megszületik?
A nőgyógyászok szerint a házasságban az első gyerek.
S miközben mi itt vígan éljük világunkat, Ausztráliában meg kitört a gyümölcsterrorizmus. Ami abból áll, hogy ismeretlen személyek varrótűket szurkálnak suttyomban a földieperbe, ami ott épp most érik. És a gyanútlan vásárló beleharap és lenyeli a tűt.
Hogy mik vannak, majku im... – mondaná a francia.
Ja, és sarkvidéki hölgyek beszélgetnek a piacon az emberi jogokról, különös tekintettel a női egyenjogúságra:
– Én megmondtam az uramnak, hogy sok nekem a gyár és a házimunka, nem fogok mosni. Első este nem láttam semmit. Második este sem láttam semmit. Harmadik este látom ám, hogy az ember rakja be a szennyest a mosógépbe – dicsekszik az egyik.
– Én is megmondtam az uramnak, hogy a főzés már sok nekem. Első este nem láttam semmit. Második este sem láttam semmit. Harmadik este látom ám, hogy az emberem hámozza a krumplit – húzza ki magát a másik, mire a harmadik:
– Én is beszéltem az urammal az emberi jogokról meg az női emancipációról. Első este nem láttam semmit. Második este sem láttam még semmit. Harmadik este már láttam egy kicsit a bal szememre...
Pistike,
nőjogi szakértő, turkológus, síntológus, embriológus, politológus, afrikológus (nem baj, ha ilyen még nincs nálunk, majd lesz)
