Venezuelaiak milliói okoznak egyre nagyobb gondot és zűrzavart Latin-Amerikában, ahol emiatt válságtanácskozásra készülnek az érintett országok. A gazdasági katasztrófa miatt csak az utóbbi két és fél évben csaknem 1,6 millióan hagyták el kényszerből Venezuelát, ahol a héten a helyi fizetőeszköz leértékelésével indult harcba a kormányzat a hiperinfláció ellen.
Regionális válságtanácskozást tartanak szeptember közepén – a Lenín Boltaire Moreno Garcés elnök vezette – Ecuadorban azok a dél- és közép-amerikai országok, amelyek területére az utóbbi időben venezuelaiak özönlöttek be. A tömegek a súlyos gazdasági és társadalmi válság miatt hagyták el hazájukat, amelynek összlakosságát emiatt nagyon nehéz még csak megbecsülni is. A hivatalos kimutatásokból az derül ki, hogy tavaly 31,4 millióan éltek Venezuelában, ámde azóta nagyot változott ott a világ.
Az ENSZ szerint immár 2,3 millió venezuelai él külföldön; többségük (csaknem 1,6 millió állampolgár) az utóbbi két és fél évben távozott (kényszerből). A kiáramlás a kontinens modern kori történelmének legnagyobb migránshullámát idézte elő.
Kezdetben nem okoztak komolyabb gondot a szomszédos országoknak a Venezuelából érkezők, ám mára minden megváltozott. Olyannyira, hogy az egész régióban katasztrófa fenyeget.
A szociális ellátórendszerek például egyre nagyobb nyomás alá kerültek, s már alig bírják a terhelést. A helybeliek pedig attól tartanak, hogy az idegenek miatt megnő a bűnözés, a munkaerőpiacon pedig feszültségek keletkeznek, mert a jövevények leverik az árakat.
Sok ország megszigorította a határellenőrzést és a venezuelaiak beutazását is. Az exodus miatt a Venezuelával határos brazil tartományban már a határ lezárásának ötlete is felvetődött, ám erre végül nem került sor.
A többség Kolumbia felé veszi az irányt. Az idén már több mint félmillió venezuelai lépett be ebbe a szomszédos országba. A távolabbi Ecuadorban, Peruban, Chilében vagy épp Argentínában is egyre több a venezuelai bevándorló. Ecuador három tartományában nemrég válsághelyzetet hirdettek a betelepült venezuelaiak miatt.
A kivándorlást Nicolás Maduro mentőintézkedései sem tudták feltartóztatni. A venezuelai elnök a hiperinfláció megzabolázásával is próbálkozik. Ezzel összhangban a hét elején új bankjegyeket bocsátottak ki, ami csak annyiban különbözik a régi bolivártól, hogy öt nullával kevesebb található rajta. A változtatás (leértékelés) nem nyugtatta meg az embereket. Azzal sem jártak jobban, hogy Maduro hatvanszorosára emelte a minimálbért (szeptembertől).
A pénz ugyanis teljesen elértéktelenedett, s emiatt néhány hátizsákkal, vagy inkább talicskával kell vinni belőle a boltba, hogy szerényen be lehessen vásárolni. Ám nem lehet, mert szinte mindenből hiány van, kezdve az alapvető élelmiszerektől a gyógyszerekig. A feketepiacon más a helyzet: ott sok minden kapható – dollárért.
A hiperinfláció közben tovább őrli a bolivárt. Júliusban majdnem 83 ezer százalékos pénzromlást regisztráltak az országban, s nagyon valószínű, hogy ez az érték az év végén már egymillió százalék körül lesz.
Venezuela kőolajexportra épített gazdasága négy éve fuldoklik. Főleg azóta, hogy az olaj világpiaci ára a 2014. júniusi 114 dollárról (viszonylag rövid idő alatt) 50 dollár alá zuhant, s azóta sem drágult jelentősen: csak az utóbbi tíz hónapban emelkedett 60, ritkábban 70 dollár fölé.
Maduro és kormányzata képtelen kezelni a krízist, amelynek kialakulásáért az ellenzéket és külső hatalmakat, mindenekelőtt az Egyesült Államokat vádolja. Ellenzéke viszont a korrupt államvezetést hibáztatja a folyamatosan romló helyzetért. Elégedetlenek tömegei számtalan tüntetést szerveztek már Maduróék ellen, ám ezek nem ingatták meg a hatalmat. A kilátástalanság elől ezért továbbra is rengetegen menekülnek Venezuelából.
