A gunarasi falunap alkalmából idén szervezték meg immár hetedik alkalommal a szántóversenyt. A benevezők között szép számmal voltak vidékiek is, akik bizonyítani szerették volna ügyességüket a népes közönségnek.
Fotó: Kiss Zoltán
A szebbnél szebb erőgépek mellett számos régebbi típusú traktor is rajthoz állt egy olyan versenyben, ahol nemcsak a gépeknek, de az őket irányító, beállító földművesnek is teljes készenlétben kellett lennie. A mérsékelt meleg nyári időjárás még kedvezett is a vetélkedésnek. A résztvevők között voltak tizenévesek, de hetven éven felüliek is, sőt még egy hölgy is szerencsét próbált a férfias viadalban.
– Összesen huszonhét földműves jelentkezett be az idei versenyre – hallottuk Januskó László szervezőtől. – Közülük tizenegyen indultak a kisebb kategórában, vagyis az egytől háromvasú ekékig, a többiek pedig a nagyobb kategóriákban. Az idén is érkeztek versenyzők Oromhegyestől Szenttamásig. A bírálóbizottság gondosan megvizsgálja a barázdákat, mert tudni kell, hogy itt nem a traktor erőssége, az ekevasak száma, hanem a szántás minősége a döntő.
Milyen a jó és szép szántás?
– A parasztember mindig is büszke a munkájára. Érzékeny arra, hogy milyen munkát végez. A jó szántás egyenletes, sima, nem nagyon göröngyös, megfelelő mélységű. Ehhez nagyon figyelmesen be kell állítani az eszközöket. Az a szép szántás, amelyik olyan sima, hogy nem nagyon lehet meglátni, hány vasú eke szántotta.
Kik voltak a legeredményesebbek?
– Az A kategóriában a bogarasi Gere Zsolt szántott a legszebben, megelőzve a pecesori Szerda Tibort és a gunarasi Szügyi Istvánt. A többvasú ekével a gunarasi Balog Denisz volt a legeredményesebb. Második helyen a njegosevói Truzsinszki Albert, a harmadikon pedig az ugyancsak gunarasi Rácz Szabolcs végzett.
