Amerikai dinamizmus, európai mélység

A Nišville Jazzfesztivál főprogramjában második este hét előadó lépett közönség elé a niši vár két nagyszínpadán (Earth & Sky stage).

A péntek esti koncertsorozatot az egyik legjobb és legjelentősebb lengyel kortárs jazzformáció, a Wójciński/Szmańda Quartet nyitotta meg. Az együttest három Wójciński fivér: Szymon (zongora), Maurycy (trombita) és Ksawery (nagybőgő), valamint Krzysztof Szmańda dobos alkotja. A zenekarnak 2016-ban jelent meg a Delusions című nagylemeze, melyet ugyanabban az évben a jazzújságírók a Polish Jazz blogportálján az év albumává választottak. A kvartett zenéje szabad improvizációkra épül, mintha mindegyik előadó játéka külön világot képviselne, ettől függetlenül nagyon egyben van a produkció, amelyben olykor a lengyel jazz ’70 -es éveinek avantgárd hangzásai is fellelhetők. A négy zenészegyéniség Nišben játszott improvizációi meglehetősen komor, ám véletlenül sem kesergő hangulatot árasztottak, ha szabad némi szabad asszociációval élnem, a kvartett zenéjében a közép-kelet-európai életérzés is megnyilvánul.

Másodikként lépett fel a Svájcból érkezett Vein Trio. A Michael Arbenz (zongora), Thomas Lähns (nagybőgő) és Florian Arbenz (dobok) alkotta együttes fennállásának valamivel több mint tíz éve alatt tizenöt zenealbumot jelentetett meg és minden kontinensen fellépett, csak a tavalyi év folyamán az együttes több mint ötven országban koncertezett. A Vein Trio zenei filozófiájának a lényege abban rejlik, hogy a három hang a lehető legnagyobb fokú kiegyensúlyozottságban legyen egymással. Szerzeményeik ebben a szellemiségben íródnak: legyen szó a dal komponálásáról, hangszereléséről, vagy a szólórészek kidolgozásáról. Az eredmény egy pontosan eljátszott zenei egység, teli dallami és ritmikai változatosságokkal, amit a csapat tagjai niši fellépésük alkalmával is bizonyítottak, ahol néhány saját szerzemény mellett többnyire a legutóbbi albumjukon található Maurice Ravel-szerzemények jazzváltozatait adták elő: elegánsan, komolyzenei igényességgel.

Számomra az est egyik meghatározó élménye a Dmitry Baevsky Quartet fellépése volt. Az orosz származású Dmitry Baevsky altszaxofonos a szentpétervári Muszorgszkij konzervatóriumban tanult, majd 19 évesen a New York-i New School Universityre iratkozott be. Diplomaszerzését követően az egyik legkeresettebb zenész New Yorkban. Napjainkig több zenei albumot jelentetett meg. A szaxofonos, gitáros, nagybőgős és dobos alkotta zenekar a niši várban egyórás fellépése során rendkívül minőséges muzsikát produkált. A bőgővel és dobokkal alátámasztott, nagyon pontos, kimért szaxofonjáték és az eltompított, fülbemászó gitárhangok, kivételesen letisztult zenét produkáltak, minden felesleges körítés nélkül. Számomra az, amit a Dmitry Baevsky Quartet Nišben nyújtott, a jazz esszenciája, más szóval: a Nagybetűs Zene.

Az est másik nagy élménye az Omar Hakim & Rachel Z „OZ Experience” elnevezésű formáció fellépése volt. Omar Hakim jazzdobos a nyolcvanas évek elején került a jazznyilvánosság figyelmébe, amikor csatlakozott a Weather Report együtteshez. Pályafutása során fellépett és felvételt készített többek között olyan jazzkiválóságokkal, mint Miles Davis, Herbie Hancock, John Scofield, Wayne Shorter, de más zenei irányzatok képviselőivel is szívesen együttműködött, csak néhány közülük: Sting, David Bowie, Michael Jackson, Mick Jagger. A niši várban a felesége, a billentyűs Rachel Z vezette OZ Experience együttessel lépett közönség elé. Omar, Rachel, Linley Marthe basszusgitáros és JC Maillard gitáros zenéje a jazz, a funky, a dub és a rock fúzióján alapul, niši koncertjük pedig valóságos energiabombának nevezhető. Az erős gitárriffek, agresszív basszus, megbabonázó zongora- és szintetizátorhangok, valamint a sokrétű, a csapat játékát erőteljesen diktáló dobjáték rendkívül szuggesztív zenét eredményezett, ellenállhatatlan hatásút, amely magába szippantja az embert, nem tud másra összpontosítani, csak rá, mert nincs is más, csak ő, a Zene.

Az est kétségtelenül legnagyobb attrakciója a The Manhattan Transfer fellépése volt. Minden idők egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb vokális jazzegyüttese 1969-től működik, fennállása alatt 29 albumot jelentetett meg és 10 Grammy-díjat nyert. A zongora, nagybőgő és dobok által kísért négy énekes előadása nagy érdeklődést váltott ki a közönség körében, a legtöbben az énekesekkel együtt táncoltak a fülbemászó dallamokra. A The Manhattan Transfer az amerikai nagykövetség támogatásának köszönhetően léphetett fel a fesztiválon – egyébként első alkalommal koncertezett Szerbiában –, ahol előadás közben átvehette a Nišville Jazzfesztivál Constantinus császár szobrocskával járó különdíját a jazzkultúra népszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseiért. A díjat az együttes tagjainak a Bobi Jazz névre hallgató helyi lemezlovas adta át, aki pályafutása során sokat játszotta a csapat szerzeményeit a rádióban.

A folytatásban az ausztriai The Juke Joint Royals lépett közönség elé. A héttagú rhythm and blues combo szenvedélyesen ápolja a múlt század kései negyvenes éveinek úgynevezett „race music” hangzását és szellemiségét, amit csipetnyi rock and rollal megfűszerezve tálal a hallgatóságnak. A kifejezetten táncra invitáló zenének köszönhetően a niši várban a legtöbb csípő és láb nem maradt mozdulatlan.

A tartalmas esti programot a két nagyszínpadon Ruth Koleva bolgár soul-énekesnő fellépése zárta.