A bánáti Melencén elégedetlenséget váltott ki, hogy koszovói roma családokat telepítettek a falujukba. Aláírásokat gyűjtenek, a napokban pedig több mint kétszáz helybéli jött el az esettel kapcsolatos falugyűlésre. A helyenként indulatos vitában súlyos vádak hangzottak el – elsősorban a jövevények viselkedésére.
A helybéliek egyebek mellett kifogásolják, hogy az ő megkérdezésük nélkül történt meg a házak megvásárlása a menekültek részére. Erről nemcsak a helyi közösség tanácsa nem tudott, hanem – mint kiderült – a nagybecskereki önkormányzat sem. 2017-ben a 11 melencei ház megvásárlását a kragujevaci Vizija civil szervezet végezte, amely a rávalót feltehetőleg nemzetközi szervezetektől kapta. Erről nem tájékoztatták a helyi önkormányzatokat, hanem közvetlenül egyezkedtek a házak eladóival. Ráadásul az építészeti felügyelőség sem vett részt a házak állapotának és értékének a felbecslésében. Az is furcsa, hogy a civil szervezet mintha csak „egyszeri használatra” lett volna alapítva. Az elmúlt év végén ugyanis megszűnt létezni. Számon kérni már nem lehet tőlük semmit. A jövevényekkel való mindennapos bajlódás a melenceiekre maradt. Az állami szervek pedig azzal magyarázkodtak, hogy semmi közük sem volt a házak vásárlásához.
Melence (Fotó: Kecskés István)
A mintegy 5,5 ezer lakosú bánáti faluban másfél hónappal ezelőtt tiltakozó aláírásgyűjtésbe fogtak a koszovói askáli népcsoporthoz tartozó családok betelepítése miatt. Eddig 1743-an írták alá a petíciót. A falugyűlésen pedig a betelepülőkkel hozták kapcsolatba azt, hogy megnövekedett a bűncselekmények száma. Különösen az idős személyek érzik magukat veszélyeztetve. Emellett számos apróbb bosszúságról is szót ejtettek. Felvetődött az is, hogy miképpen várható a jövevények beilleszkedése egy olyan faluban, ahonnan munkalehetőség híján a helybéli fiatalok is nagy számban költöznek el. Ráadásul a „koszovói menekültek” már 19 éve Belgrádban éltek, és ott sem léptek túl a kartonházakon.
Az összejövetelen – a nagybecskereki önkormányzat néhány alacsonyabb beosztású tisztségviselőjén kívül – megjelent a Roma Nemzeti Tanács küldöttsége is. Ők azt hangoztatták, hogy nem volt tudomásuk a házak vásárlásáról. Ha tudtak volna róla, akkor megpróbáltak volna „intézkedni” annak érdekében, hogy az érintett családokból néhányan munkát kapjanak valamelyik közvállalatban. Nem részletezték, hogy ezt milyen módon érték volna el, amikor tudvalevő, hogy a közvállalatokban érvényben van az új dolgozók felvételének tilalma. Ugyanakkor – rendőrségi forrásokra hivatkozva – cáfolták, hogy Melencén megnövekedett volna a bűncselekmények száma a betelepített romák miatt.
Több helybéli a menekült családok arányosabb elosztását követelte, felsorolva azokat a falvakat, ahova nem került egyetlen koszovói roma család sem. Az is elhangzott, hogy – Melence mellett – a legtöbb koszovói származású roma család – összesen 13 – Erzsébetlakon és Muzslyán kapott házat.
A helybélieknek mind a nagybecskereki önkormányzat, mind az RNT képviselői azt ígérték, hogy egyetlen roma családot sem fognak a továbbiakban Melencére telepíteni. Megnyugtató ígéret. Csak az vele a gondom, hogy az eddigi betelepítést is véghez lehetett vinni az állami szervek tudta nélkül. Vagy?
