Előrelátó elnök-diktátor módjára szervezte meg idei újraválasztását Robert Mugabe. A zimbabwei vezető már tavaly megrendelt ötmillió trikót a saját arcképével, hogy a decemberi pártkongresszust népszerűsítő hívei és az idei általános választáson mellette kampányolók kellően kiöltözve hirdessék imádottjuk fontosságát, jelentőségét, s újabb sikerhez segítsék. Mugabe ugyanis nyilvánvalóan hosszabbítani akart: a hatalomban megszakítás nélkül eltöltött 37 munkaévét meg ak
arta toldani még egy mandátummal.
Az nem izgatta, hogy a kissé hosszúra nyúlt irányítása alatt az ország működésképtelenné vált. A gazdaság romba dőlt, a munkanélküliség óriásira nőtt, az inflációt már-már mérni sem lehet, akkorára duzzadt, s mindenütt fejetlenség, korrupció, romlottság tapasztalható. Rezsimjével pedig főként olyan országok barátkoztak, mint Észak-Korea, amely állítólag Zimbabwéból szerzett be uránt a saját atomprogramjához.
A teljes káosz fenyegette az országot, miként Mugabe pártját (Zanu-PF) is, amely ezért jobbnak látta az agg vezető eltávolítását minden fontos tisztségéből. A munkát végül a hadsereg végezte el: tavaly novemberben megbuktatta az akkor 93 éves Mugabét, aki az ország 1980-as tényleges függetlenné válása óta irányította folyamatosan az egykori brit gyarmat Zimbabwét. Előbb kormányfőként, majd néhány év elteltével államfőként.
Vele együtt buktak meg a legszűkebb köréhez tartozók is, akiket a katonai vezetés „gazdasági és szociális szenvedést okozó bűnözők”-nek bélyegzett. Az elnök feleségének, az 52 éves Grace Mugabénak is vissza kellett vonulnia, pedig abban reménykedett, hogy idővel övé lesz férje tisztsége. Amióta 1996-ban first ladyvé avanzsált, fokozatosan építette ki saját hatalmát. A férje által vezetett ZANU-PF kormánypártban is jelentős befolyásra tett szert.
A hadsereg közbelépése után azonban mindkettőjüket még a pártból is kiebrudalták.
Azóta már a Mugabét ábrázoló fényképek is eltűntek a hivatalokból.
Helyét a ZANU-PF élén a puccs előtt nem sokkal menesztett (és a Dél-afrikai Köztársaságba menekült, majd visszatért) alelnök, a Krokodil becenéven ismert Emmerson Mnangagwa vette át. Hamarosan (még novemberben) ideiglenes államfővé is kijelölték. Ezzel ő lett a délkelet-afrikai ország második elnöke a függetlenség elnyerése óta.
Hivatali teendőit a 2018. július 30-án esedékes általános választásig látja el. Meglehet, hogy utána is, hiszen a 75 éves politikus a legesélyesebb jelölt a tisztség megszerzésére. A hadsereg sem bánná, s az őt Mugabe székébe segítő Kínának sincs kifogása ellene.
Zimbabwéban 1980 óta többször rendeztek már választást, de az ottani ellenzék mindig megkérdőjelezte azok tisztaságát, szabályosságát. A legutóbbi (2013-as) általános választáson sem volt ez másként, amikor Mugabe állítólag 61 százalék szavazatot szerzett, s a pártja is fényes győzelmet aratott, megkaparintva a parlamenti mandátumok kétharmadát. Az eredményt azonban nemcsak az ellenzék fogadta erős kritikával és hitetlenkedéssel, hanem sok külföldi kormány is. A választási rendellenességeket legerőteljesebben bíráló Egyesült Államokat a győzelmét megismétlő Mugabe nemes egyszerűséggel a „mocskos fehérek országá”-nak nevezte.
Azóta sok minden megváltozott országában, ahol az emberek várható élettartama alig ötven év. És persze a megbuktatása óta elmúlt bő nyolc hónapban is.
A szervezők ezúttal fogadkoznak, hogy szabad választásokat tartanak. Ha valóban ez történik, az arra utal, hogy Mugabe hosszú egyeduralma után Zimbabwe nyitni próbál a világ felé.
A várakozások szerint a reménybeli győztes Mnangagwa megpróbálja visszavezetni hazáját a nemzetközi közösségbe, amelytől a bukott diktátor számtalan intézkedéssel elszigetelte, hogy olyanokkal szövetkezzen, mint Észak-Korea. A kétoldalú együttműködés kiterjedt a kereskedelemre és a hadserege fejlesztésére is. Sőt még olyan sajátos üzleti megoldásokra is, amelyek részeként Mugabe – ötmillió dollárért – két szobrot rendelt saját magáról a phenjani állami gyártótól.
A személyi nagyság dicsőítése helyett a főesélyes elnökjelölt Mnangagwa inkább letaszítaná a talapzatáról az elmúlt évtizedek gyalázatos politikáját és javítana a lakosság élethelyzetén. A haldokló gazdaságba is megpróbálna életet lehelni. Nyitna a világ felé, amire már az év elején is utalt, amikor kijelentette: országa várja az üzleti élet képviselőit.
A tőketulajdonosok és befektetők eddig elkerülték Zimbabwét. Az exdiktátor nem is látta őket szívesen. Ám ha mégis kedveskedni akart volna nekik, a többség nem igazán hitte volna el szándékát, hiszen külföldön jól tudják, hogy egy tollvonással elvette a fehér farmerek földjét. (Elvileg azért, hogy a sajátjainak adja oda, akik nem értettek a gazdálkodáshoz, s így tönkre is tették a korábban virágzó mezőgazdasági területeket, birtokokat.)
Mnangagwa ezen is változtatna. Arról azonban semmi hír, hogy milyen sorsot szán (az őt támogató Zanu-PF-fel együtt) a sokak által már Zimbabwéban sem kedvelt Mugabe arcképével dekorált milliónyi trikónak. Annyi azért már kiderült, hogy a választáson, illetve az azt megelőző hajrában szervezett rendezvények résztvevői új mezben feszítettek: ezeken azonban már a párt új jelöltje, Mnangagwa képe díszeleg.
