A nagy melegben több gyümölcsöt eszünk, mint máskor, különösen nagy kedvenc a jó édes görögdinnye. Ügyelni is kell arra, hogy a nyári hónapokban sok gyümölcsöt fogyasszunk, mert a téli hónapokban erre kevésbé lesz lehetőség. Ebédre ilyenkor friss zöldségekben gazdag leves készülhet. A nagy kánikulákba szinte nem is kíván mást az ember. Az előrelátó háziasszonyok pedig ilyenkor igyekeznek minél több gyümölcsöt vásárolni, hogy már most elkészítsék a télire való befőtteket, savanyúságokat és megfőzzék a lekvárt. Azt tapasztaltuk, hogy a Tejpiacon is minden ennek a jegyében telik. A pultok tele vannak gyümölcsökkel és zöldségekkel, a polgárok pedig a szűkös pénztárcához mérten igyekeznek kispórolni néhány szem barackra vagy egy kisebb dinnyére valót.
Nagy a kereslet a gyümölcsök és a zöldségfélék iránt (Fotó: Patyi Szilárd)
A gyümölcsök közül talán az alma ára ingadozik leginkább. Kevésbé minőségeset már találni 40 dinárért is, de ha szebbeket szeretnénk vásárolni, 80–100 dinárt is kell fizetnünk kilójáért. A körte kilónkénti ára 130 dinár körül alakul, a sárgabaracké 70 és 120 dinár között, a szilváé 80 dinár körül, míg a szőlő ára 130 és 180 dinár között mozog. Déli gyümölcsöket is találhatunk a piacon, de érezhetően nem olyan nagy a kereslet irántuk, mint a téli hónapokban. Ez az áraknak is betudható, hiszen egy kiló citrom 250, egy kiló narancs 200, egy kiló banán pedig 80–100 dinárba kerül.
A zöldségfélék közül a krumpli ára 15–50 dinár között mozog, a paradicsomé 40–80, míg a sárgarépának 50–70 dinár kilója. Egy fej saláta 40–50 dinárba kerül. A paprikát keresve, találtunk olyan árust, aki kilóra árulta 80–150 dináros áron, és voltak olyanok, akik darabra 15–20 dináros áron. Egy cső főznivaló kukoricát 20–25 dinárért kaphatunk.
A dinnye kilója 10 és 20 dinár között alakul (Fotó: Patyi Szilárd)
A piac nagy slágere azonban a görögdinnye, amelynek kilója 10 és 20 dinár között mozog. A cukordinnye 30 és 50 dinár között van, de elmondható, hogy nem olyan sokan veszik, mint a zöld héjú társát. A piacot körbejárva egyetlen hiányérzete támad az embernek. Gyermekkoromban, amikor édesapámmal mentünk dinnyét venni, az árusok előszeretettel lékelték a dinnyét. Ezzel bizonyították vásárlóiknak, hogy az ő portékájuk minőséges és édes, de a gyermekeknek is kedveskedtek ezzel a szokással. A gyermekek ilyenkor a család főkóstolóivá léptek elő. Ma is, ha dinnyeárusra gondolok, egy nagy dinnyerakás mögött álló ember képe idéződik fel bennem, aki egy nagy konyhakéssel várja, hogy dinnyét lékeljen a vásárlónak. Igaz, hogy a mai dinnyeárusok, ha előrelátóak, félbevágnak egy dinnyét és kiteszik a pultra, hogy megmutassák milyen piros is a belseje, de a lékelés mégis vásárlóbarátibb szokás.
