Hetvenhat éves korában elhunyt a vajdasági magyar színjátszás egyik különös egyénisége, Fischer Károly. Elment a színész, aki igazán mindig ott élt a festett játék lélekperzselő tisztítótüzében, a művészet felfűtött légkörében, a munka és a lázas szenvedély feszültségében.
Fischer Károly az érettségi után a belgrádi Színművészeti Akadémiára került. A belgrádi tanulóévek után, 1967-ben, a szabadkai Népszínház szerződtette. Azonban nem sokáig maradt Kosztolányi városában. Az Újvidéki Rádió, a Rádiószínház legendás társulatában folytatta pályafutását. Korszerű, de egyszerű kifejező eszközökkel dolgozott. Alakításaiban általában közvetlenségre törekedett.
Fischer Károly azonban nemcsak a stúdiókban, a mikrofonok előtt bizonyított, hanem a világot jelentő deszkákon is. Így, például, az Újvidéki Színházban, nem egy remek alakításával igencsak felhívta magára a kritikusok figyelmét. Mindenképpen meg kell említenem Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámájában nyújtott emlékezetes alakítását. Nick figuráját formálta meg. Aztán ott volt a Schisgal Szerelem, ó! című művében nyújtott alakítása is. Harry Berlin figuráját formálta meg, s alakításáért a Vajdasági Színházak Találkozóján magas elismerésben részesült.
A gazdag és tartalmas pálya hosszú évtizedei alatt Fischer Károly sohasem szakadt el színjátszó mozgalmunktól. Ez érthető is, hiszen amikor a belgrádi Színművészeti Akadémia felvételére jelentkezett, az igen tehetséges színjátszó már „régen” a Madách Amatőrszínház tagja volt. Az első lépéseket a színpadon ott tette meg, a Bega parti városban, Nagybecskereken.
Fischer Károlynak az amatőr színjátszás iránti ragaszkodását nemcsak Nagybecskereken tapasztalhattuk. Az amatőr színjátszók Fischer Károly segítését Szivácon is tapasztalhatták. A színházi szakember évekig dolgozott a sziváci színjátszókkal, jelentős eredményeket érve el. Aztán a cservenkai, majd a szenttamási színjátszókkal is foglalkozott. Nemcsak szakmai szempontból foglalkozott például a szenttamásiakkal, hanem a szenttamási Arany János Művelődési Egyesület színjátszóinak csoportját irányította, azok műsorpolitikáját megfogalmazta. S az ő érdeme volt, hogy 1995-ben a szenttamási magyar amatőr színjátszás a megújhodás útjára lépett.
Fischer Károly nevét nemcsak hivatásos színjátszásunk „nagykönyve” őrzi majd illő tisztelettel. Nem. Őrzik majd amatőr színjátszóink is. Őrzik, mert Fischer Károly mindenütt segített, ahol csak tudott, és ahol szükség volt rá.
