Április 10-én, a magyar költészet napja kapcsán Szabadka főterén József Attila Magyarok című versének két sorát emelték a középiskolások a magasba. Ezzel a villámcsődülettel mutatkozott be a Vajdasági Magyar Képző Kutató és Kulturális Központ. Azóta, immár három hónapja minden csütörtök este várják az érdeklődőket a VM4Köz.Klubba, ahol szerteágazó tematikájú előadásokkal, programokkal színesítik a város csütörtök estéit. A Vm4Köz.Klub rendezvényeiről Lovas Ildikó József Attila díjas íróval, szerkesztővel, a VM4K koordinátorával beszélgettünk.
Elsődlegesen mi volt a VM4K, és a VM4Köz.Klub célkitűzése?
– Meg kellett találnunk formát, ki kellett gondolnunk, mi legyen a leitmotiv, amire szellemi építkezésünket, tevékenységünket alapozzuk. A forma szempontjából a csapatmunka mellett döntöttünk. A VM4K-ban olyan fiatal, harminc körüli emberek dolgoznak, akik már befejezték az egyetemet, rendelkeznek szakvizsgákkal, van munkatapasztalatuk, ami ugyan fontos, de a csapatmunkához nem elégséges. Ahhoz olyan nyitottság, és egymás iránti bizalom szükséges, amire az egyéni lelkesedés, odaadás ráépülhet. A feladatokat közösen végezzük, és amellett, hogy mindenkinek megvan a maga területe, egymás munkáját is ismerjük, úgy hiszem, a jó csapatmunkában ez nélkülözhetetlen. Mindenkit magával ragadott a lelkesedés, ami – megvallom – komoly lelki terhet jelentett, mert ha az indulás vonatkozásában, az építkezés kezdetén rosszul döntök, akkor az energia és a leitmotiv nem felmutatható. Végül úgy döntöttem, hogy hivatalos megmutatkozásunk a Magyar Költészet Napja legyen – az ünnep apropót teremtett arra, hogy József Attila soraival szinte közhírré tegyük, hogy mi tevékenységünk filozófiája. Amikor eszembe jutott ez a két sor – ,,Jöttem, hogy kölcsönkérjek még ezer kezet, Mert hogy adhatnék eleget kettővel?”– tudtam, hogy ez művészi sűrítettségében tökéletesen kifejezi célunkat, gondolkodásunkat, és azt, amit a küldetésünknek tartunk. A villámcsődülethez a lapokra mi festettük fel a betűket, ami csapatépítés is volt, noha ez akkor eszünkbe sem jutott, inkább azon izgultunk, megússzuk-e eső nélkül, miképpen sikerül mintegy száz általános és középiskolás gyerekkel összerakni a szavakat úgy, hogy a magasból a drón jól fel tudja venni, hogy olvasható legyen a szöveg. Az igazgatók és a tanárok mindennapos munkája is benne van ebben a villámcsődületben, a gyerekek felszabadultságában és fegyelmezettségében, ahogyan a költészet, a művészet szépsége vagy a közös élmény sikere is.
Erre épült rá két nappal később Jász Attila és Grencsó István közös estje, költészet és improvizatív zene, szellemi utazás, két művész kollektíven, az adott pillanatban megvalósuló művészi cselekedete. Ez kötődik Szabadkához, ennek itt van hagyománya, gondoljunk csak Slavko Matkovićra vagy Bíró Miklós mozgásban lévő figuráira – cselekedet, gesztus, ami által többek leszünk. Nem volt tehát véletlen, hogy kik voltak első vendégeink, építkezésünk tudatossága azonban láthatatlan kell, hogy maradjon – váz, amire a tartalom épül.
Miért esett a választás a Klub formára?
– Az épület pincehelyisége szinte magát nevezte el. De komolyra fordítva a szót: nekem, aki a rendszerváltás előtt voltam fiatal, a klub kifejezés a közös életérzést, összetartozást, bensőségességet is jelenti, mert van erről tapasztalatunk – említhetnénk budapesti, újvidéki, szabadkai pinchelyiségeket, klubokat. Ez ma már történelem, egy adott kor lenyomata. De mi nem szándékozunk retró érzéseket előhívni, éppen ellenkezőleg. A választott névvel, Köz.Klub arra utalunk, hogy aktuális, téttel bíró eseményeket szervezünk, amik megérdemlik, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, ugyanakkor, ahogyan egy klubban illik és kötelező, a közönséggel közösséget alkotunk, interakcióban létezünk.
A VM4Köz.Klub napja a csütörtök. Erre hogyan esett a választás?
– Az egyik legjobb napnak tartotta mindenki a csapatban – az emberek már túl vannak a munkahét közepén, még nem készülnek a hétvégére, de már lélekben ott a felengedés. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy a magyar nyelvben létezik a kudarcot, sikertelenséget jelentő szólás, a ,,csütörtököt mondani”. Kommunikációs szempontból jó kihívás volt eljátszani ezzel, továbbgondolni, megváltoztatni. Szocializálni akartuk, amit csinálunk, szerettük volna, hogy eljusson az emberekhez, ezért döntöttünk úgy, hogy vállaljuk azt, hogy visszájára fordítjuk a szólást, és pozitív tartalommal ruházzuk fel: mondjon csütörtököt! – és ha csütörtök, akkor VM4K!
Mi alapján válogatják össze a rendezvényeket?
– Szeretnénk, ha úgy értékelnék, ahogyan mi megéljük. Értékelv és minőség alapján, szerteágazó tematikákban. Azt szeretnénk, ha a közönség megismerne olyan előadókat, akik hisznek abban, amit csinálnak és komoly eredményt értek el. Amikor a kultúra hanyatlásáról, a civilizáció felszínességéről, mint tapasztalatról beszélhetünk, akkor szükség van olyan előadókra, akik által a közönség azt látja, vannak olyan örök érvényű értékek, amelyek noha a művészetben, közéleti témákban természetszerűleg különböző módokon jelennek meg, azt érzékeltetik, hogy ezen értékek tesznek bennünket az emberi közösség tagjaivá. A tudományos, gazdasági jellegű előadások esetében is, ahogyan a gyermek táborok és -foglalkozások középpontjában is az egyén áll, olyan témákat dolgozunk fel, úgy állítjuk össze például a gyermektábort is, hogy az a kreativitás, játékosság mellett érintse az ember és közösség viszonyrendszerét, legyen fontos, miképpen szólunk egymáshoz, legyen jelentősége a gesztusoknak.
Mi jellemzi az előadásokat?
– Meghívott vendégeink előadásai kerek egészek. Nem szálazunk szét semmit. Ha elfogadjuk, hogy a gömb egy zárt, és mégis tökéletes forma, akkor mi abba az irányba dolgozunk, hogy csütörtökönként egy-egy gömböt adjunk át a közönségünknek. Azt hiszem, a VM4K-csapat egyik legfőbb jellemzője, hogy van bátorsága kiállni amellett, hogy értéket közvetíteni megtiszteltetés.
Tehát elmondható, hogy ez az elv mentén haladva különlegesek, mások ezek a rendezvények?
– Ez fontos kérdés. Valami máshoz viszonyítva minden más, ez így természetes. De mégsem mindegy, hogyan, mivel a hogyan határozza meg az arculatot. A VM4K arculata arra a leitmotivra épül, hogy úgy kívánunk értékközvetítők lenni, hogy a jelenre olyannyira jellemző kizárólagosság helyébe mi a pozitív közelítést helyeztük. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit, és bárkit meghívunk, hiszen tudatos programépítésről beszélünk, hanem azt, hogy olyan embereket hívunk meg, akik az igenek mentén definiálják tevékenységüket. Túl sok a de(kon)strukció. Mi a (re)konstrukció mellett döntöttünk.
Szeptembertől milyen tervek és programok várják a közönséget?
– Augusztus a nyári szünet ideje lesz, majd szeptembertől folytatjuk a programjainkat. Közélet, történelem, irodalom, és az embereket érdeklő gazdasági témák mellett, lévén értékalapú a közelítésünk, megjelenik a vallás kérdésköre is, de emellett beemelünk olyan önismereti témákat, amiket az emberek igényelnek – a világra ma jellemző destrukció megtette a hatását, de az emberek küzdenek ellene. Ebben kiváló elmék, felkészült szakemberek előadásai vérteznek fel bennünket. A gyermekfoglalkozásainkat is tovább visszük, alakítjuk.
Ugyanakkor a VM4K tevékenységének a programszervezésen túl az a célja, hogy a vajdasági magyar közösséget, életének aspektusait helyezze a középpontba, különböző elméleti közelítések alapján segítse a közösség érvényesüléséhez szükséges cselekvési programok, stratégiák kidolgozását. Szeptember végén induló honlapunkon elérhetőek lesznek ezzel kapcsolatos elemzések, tanulmányok és kutatások, amikre rákapcsolódva szakmai konferenciák, kerekasztal beszélgetések házigazdái is leszünk, ugyanúgy, ahogyan alaptevékenységünk az MNT által itt megszervezésre kerülő anyaországi felsőoktatási intézmények képzéseihez hátteret biztosítani, megfelelni úgy az ide érkező tanárok elvárásainak, mint segíteni a hallgatókat.
