Szent Iván napját a fény napjaként is említik egyes források, ami egyrészt a nyári napforduló közelségét, másrészt Szent Iván éjszakájának lobogó tüzeit jelöli. Ez a nap a hagyomány és a népi hitvilág szerint tökéletesen megfelelt arra, hogy egészségvarázsló, szerelemvarázsló rituálékat tartsanak.
A népi hagyományokat felelevenítendő, a topolyai Művelődési Ház hetedik alkalommal szervezte meg június 23-án a Szent Iván-napot a topolyai tájházban. Erre az alkalomra várták mindazokat a gyerekeket, fiatalokat, de még az idősebb korosztályt is, akik érdeklődnek a népszokások, a néphagyomány iránt.
Sihelnik Ágnes felvétele
A résztvevők először koszorút fontak. A vadvirágokból, gyógynövényekből font koszorút a ház falára kell akasztani, elűzi a rosszat, a betegséget – így tartották eleink –, éppen úgy, mint a Szent Iván tüzébe dobott gyógynövények.
A tájház udvarán is fellobbant a Szent Iván-napi tűz, a hagyomány szerint négyszögölre rakva. Ebben a tűzben a gyerekek cetliken megfogalmazott félelmei és kívánságai égtek el, de ugyanebben a tűzben almát is sütöttek, és illatozó gyógynövényeket is belevetettek. A sült alma elfogyasztása után csokiszökőkútba mártogatott gyümölcsdarabkákat is kóstolhattak a résztvevők, majd kezdetét vette a tűzugrálás. A köztudomásúan tisztító, gyógyító, termékenységvarázsló és nem utolsósorban szerelemvarázsló erejű tűzugrás a magyar nyelvterület északi és déli peremvidékén maradt fenn, és a hagyományok felelevenítésével az utókor számára is megmarad. A felnőttek számára a gyermekprogram befejezése után koktélok formájában érkeztek meg Szent Iván éjszakájának bájitalai.
A programsor az Élő Tájház 2018 elnevezésű pályázat keretei között valósult meg, melynek támogatója a Szekeres László Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által.
