2024. április 27., szombat

Bölcső vagy koporsó?

Az életről kellene írni, az életért kellene hálát adni a Teremtőnek, de halál tombol mindenütt, ahová az öntörvényű ember ér. Pedig Isten az embert a maga képére teremtette, férfinak és nőnek teremtette őket. Megáldotta, és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet” (vö. Ter 1,27–28). Az ember azonban minden korban a ravasz, a gonosz csábítónak engedve az őt szerető, az ő javát akaró Isten fölé akar emelkedni…

Isten álma a családról egy férfi és egy nő között jön létre. Ferenc pápa egy családszövetségnek tartott beszédében a beteg vagy fogyatékos gyermekek abortálását a náci mentalitáshoz hasonlította: „Hallottam, hogy divatos, vagy legalábbis megszokott, hogy amikor a várandósság első néhány hónapjában vizsgálatokat végeznek, hogy lássák, a gyermek egészséges-e, vagy van-e valamije, az első ajánlat a gyermek meggyilkolása, hogy szabaduljunk meg tőle, hogy könnyű életünk legyen.” A pápa emlékeztetett arra, hogy a múlt században az egész világot megrázta az, amit a nácik tettek a faj nemesítéséért. Ugyanakkor kimondta a nagy szégyent, hogy ma is ugyanezt tesszük, csak fehér kesztyűkkel. „Ez erőszak, de mi is ugyanezt tesszük” – hangsúlyozta az olasz média szerint azt követően, hogy hazája, Argentína Írország után szintén az abortusz legalizálása mellett szavazott.

Fotó:pixabay.com

Fotó:pixabay.com

Mire használjuk a nagy szabadságunkat? A (városi) nők például, akik egy baromfit sem tudnának levágni, mert felfordulna a gyomruk, a nők, közöttük sok értelmiségi, hogyan jutott oda, hogy a gyermeke élete helyett annak halála mellett döntsön, sőt legálisan ennek állami engedélyezést pártfogolja?

A család évében járunk. Olvasunk a CitizenGo értelmiségi, keresztény fiatalokból álló civil szervezet összefogásáról az abortuszmentes Magyarországért. Az abortusz felkínálása helyett arra buzdítanak bennünket, hogy támogassuk a krízisbe került édesanyákat és családokat; a fiatalokat pedig a felelősségre, a családi életre, az emberi élet védelmére neveljük.

Az összefogás az abortuszmentes Magyarországért online petíciót már több mint 10 000-en aláírták az anyaországban, és a határon túli magyarok is aláírásukkal támogathatják. A cél, hogy annyi aláírás gyűljön össze, amennyi abortuszt évente végeznek Magyarországon, tehát közel 30 000 támogatóra számítanak, évente ugyanis annyi gyermek életét oltják ki fehér kesztyűs kézzel, ez egy Esztergomnyi várost jelent. A petíciót indító szervezet felvállalta, hogy felszólal Magyarországon az abortuszok igazságtalan gyakorlata ellen, amely következtében közel minden negyedik magzat életét kioltják, továbbá a saját mellékállásán kívül célzott állami segítség kialkalmazásán fáradoznak a válságban lévőknek az önpusztító abortuszok felkínálása helyett.

A petíció terjesztőiként és aláíróiként vállalják, hogy amennyiben a látókörünkbe kerül egy válságban lévő család, várandós édesanya és gyermeke, minden tőlünk telhetőt megtesznek a krízis megszüntetése és a család minden tagjának biztonsága érdekében. Ezenkívül személyes és közösségi szinten is hordozzák imában az életveszélyben lévő, meg nem született gyermekeket, a bajban lévő édesanyákat és családokat, és azokat a döntéshozókat, akiknek hatalmában áll életpárti intézkedéseket hozni!

Talán vannak olyanok, akik nem tudják, hogy II. János Pál pápa 2004-ben szentté avatta Gianna Beretta Molla doktornőt, gyermekgyógyászt, a háromgyermekes anyát, aki elutasította az abortuszt, amellyel megmentette volna a saját életét. „A gyermekem élete számomra fontosabb…” – mondta ez az életvidám, 39 éves asszony, amikor negyedik gyermekével volt várandós, és a sebészek megkérdezték, hogy őt, vagy a magzatát mentsék meg.

És Gianna doktornő egészséges kislányt szült, majd egy hétre rá meghalt, megfontoltan feláldozva saját magát. Választása rendkívüli eset, hősies tett volt. Manapság azonban más a nők dilemmája: megtartsam a gyereket, vagy kerüljem el a terhességgel járó kellemetlenségeket.

A bajban és a nehézségekben gyengék vagyunk. Nem szégyen beismerni. De vannak segítőink, közbenjáróink. Bizalommal forduljunk hát Gianna doktornőhöz, a várandós édesanyák védőszentjéhez, aki feláldozta magát, hogy a három gyermekének testvére megszülethessen és élhessen. Az ő közbenjárását kérjük a mai világ gondjai közepette, amikor annyian félnek vállalni az életet, amikor a meg nem született gyermekeknek semmilyen joguk nincs az életre, amikor annyian lelkesen támogatják az abortuszt és az élet elleni erőszak egyéb formáit. Hozzá forduljunk azokért a nőkért, akik nem tudnak gyermeket foganni és azokért a várandós anyákért, akik nehézségekkel küszködnek, és azokért a meg nem született gyermekekért, akiket betegség vagy más miatt az elvetélés veszélyeztet. Kérjük, járjon közbe Teremtőnknél, az élet Uránál a család és a házastársi szeretet megőrzése érdekében. Ő biztasson bennünket, hogy elfogadjuk keresztünket, és mindig Krisztusra, az Életre, a Szeretetre tekintsünk.

Az örök életbe, az örök boldogságba vetett hit tartsa meg a nőket és a férfiakat, az édesanyákat és az édesapákat a jó tettekben és a rossz elkerülésében.

A keresztény és minden jóakaratú ember őszinte imájával, jó példájával, összefogásával, a jó kezdeményezések és bátor kiállások támogatásával hozzájárulhat ahhoz, hogy az abortusz ne legyen része a mindennapok normalitásának egyetlenegy országban sem.

Az életről kellene írni és az életért kellene hálát adni a Teremtőnek. Az életet élettel kellene élni és nem fehér kesztyűs kézzel kioltani. Az a keresztény férfi, nő, család szabad, aki a jót választja, jelképük pedig a bölcső a kisdeddel és nem a koporsó.