Hagyhatták volna veszni, de...

Záróvizsgáztak a magyarul tanuló nyékincei gyerekek – A támogatás és a fejlődés együtt jár Szerémségben is

Nagy Magdolna

2018. június 8., 19:02

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Az egykori református lak, ma a művelődési egyesület nyugalmat árasztó udvara (Nagy Magdolna felvétele)

Az egykori református lak, ma a művelődési egyesület nyugalmat árasztó udvara (Nagy Magdolna felvétele)

Amikor Hegedűs János idestova nyolcvan évvel ezelőtt világra jött, Nyékincén még szép napjait élte a magyar művelődési élet, az anyanyelvű oktatás, amit akkoriban a református iskolában szerveztek meg. Itt szívta magába az alapvető tudnivalókat Hegedűs is, a későbbi tanárember. Szerencséje volt, mert gimnáziumi tanulmányait is magyarul, Újvidéken végezhette. Mint ő maga is gyakran hangsúlyozta, falubelijeivel ellentétben neki megadatott az anyanyelven tanulás lehetősége, ennek köszönhetően beszéli ma is szinte egyetlenként Nyékincén csaknem sértetlen hangsúllyal a magyar nyelvet, és ennek köszönhetően támasztotta fel, úgymond, halottaiból a magyar művelődési egyesületet. Vezette is sok éven át a helybeli magyarokat, akik még igényelték, vagy merték vállalni magyarságukat. A tömbből őszinte elismeréssel néztük munkáját. Mint annyian mások, Hegedűs is hagyhatta volna veszni anyanyelvtudását, hiszen a középiskola befejezése után Újvidéken szerb nyelven szerezte meg egyetemi diplomáját testnevelés és biológia szakon, majd tornatanárként elhelyezkedett Laćarakon és Mitrovicán, és hamarosan közkedvelt tanáremberré vált.

Ők tanulnak magyarul Nyékincén (Nagy Magdolna felvétele)

Ők tanulnak magyarul Nyékincén (Nagy Magdolna felvétele)

Amikor nyugdíjaztatása után, 1996-ban visszatért szülei földjére, Nyékincére, a faluban már az anyanyelvápolás is rég megszűnt, magyar nyelvű tagozatok pedig több mint harminc éve nem működtek. A teljes magyar nyelvű oktatás ugyanis a hatvanas évek elején, az anyanyelvápolás pedig a nyolcvanas évek elején szűnt meg. Nem volt rá igény. Nem működött a művelődési egyesület, különféle szakcsoportok sem, az egyház sem tudta pótolni ezt az űrt. Egy emberöltő elég volt ahhoz – ha ezt Hegedűs Jánoséval mérjük –, hogy a nyelvi-kulturális élet teljes mértékben leépüljön.

Az utóbbi években János tanítványa, Gudeljević Anna vállalta magára az egyesület vezetését, mivel a „mester” szünetet kénytelen tartani, hogy családi kötelezettségeinek eleget tegyen. Annuska nem túl rég még maga is beszélni-írni-olvasni tanult magyarul, most viszont a szó igaz értelmében: szívvel-lélekkel vezeti a csoportot – például a Gyöngyösbokrétára, a Kőketáncra... –, nagyban készül a Nyék nevű települések 11. találkozójára, melyet idén a szlovákiai Feketenyéken tartanak majd meg, és minél több gyermeket igyekszik bevonni a szombatonkénti nyelvtanfolyam munkájába is.

Lukács Gabriella tanítónő másodmagával vállalta a szombatonkénti nyékincei oktatást (Nagy Magdolna felvétele)

Lukács Gabriella tanítónő másodmagával vállalta a szombatonkénti nyékincei oktatást (Nagy Magdolna felvétele)

Az utóbbi években Gudeljević Anna vette át az egyesület irányítását, és neki köszönhető, hogy a tanévben sem maradt el a magyar nyelvtanfolyam, az egyesület tagjai pedig sok helyre kirándultak. Egyik legszorgalmasabb segítője a képen látható Kovács Kriszt

Az utóbbi években Gudeljević Anna vette át az egyesület irányítását, és neki köszönhető, hogy a tanévben sem maradt el a magyar nyelvtanfolyam, az egyesület tagjai pedig sok helyre kirándultak. Egyik legszorgalmasabb segítője a képen látható Kovács Kriszt

– Az anyaország, az MNT, Ruma község és nem utolsósorban a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete támogatásának köszönhetően áll össze a tevékenységünk és alakul ki a mozgásterünk. Nagyon nehéz ennyire távol „mindenkitől”, hiszen ki utazna hosszú időn át heti egy alkalomra hozzánk, hogy szombaton 10 és 13 óra között magyarra oktassa az érdeklődőket. Több nyelvoktatót váltottunk, de azért íme, még egy tanévet lekerekíthetünk – mondta nem kis elégedettséggel Annuska május utolsó szombatján, amikor az egyesületbe igyekvő kisebb-nagyobb gyerekek velünk egyidejűleg érkeztek. Nekik ez rendkívüli nap volt, hisz vizsgázni jöttek.

– A csoportban az idén 26-an voltak. Jó, hogy Annuska toborozza, felügyeli a gyerekeket, tehát hogy valaki itt, helyben tartja a kapcsolatot. Meglehetősen szép számú tanítványunk volt, a munkáról azonban el kell mondanom, hogy itt nem anyanyelvápolás folyik – mondta Lukács Gabriella muzslyai tanítónő.

– A gyerekekkel itt nem lehet anyanyelvápolás szintjén foglalkozni, mert ahhoz tudniuk kellene a nyelvet. Idegen nyelvként kell tehát kezelnünk a célnyelvet, mindent a legelejéről kell kezdeni, más módszerek, más hozzáállás kell, mint azokban a környezetekben, ahol valamennyire tudnak magyarul a diákok. Húsz év tapasztalatunk van, s ennek köszönhetően könnyebben boldogulunk. Nehéz munka, mert nem érezni a haladást. Nem is lehet látványos fejlődést tapasztalni, de játékosan, énekelve, táncolva a gyerekek lassanként elsajátítják az alapvető tudnivalókat. Megtanultak étkezés előtt és után imádkozni, a himnuszt, ismert gyermekdalokat, játékokat. Az alapvető kommunikációt is megtanítjuk velük. És mondhatom, van bennük akarat, s ez jó.

A tanítónő szerint a gyerekek haladását leginkább az gátolja, hogy otthon nincs kivel beszélniük magyar nyelven, nincs kivel gyakorolni a hétvégi találkozásokon begyűjtött tudást vagy az éppen feladott házi feladatot. Így volt ez Maradékon is, és a másik szerémségi faluhoz hasonlóan a nyékinceieken is az lendítene igazán, ha kapnának magyar lelkészt, papot, akihez fordulhatnának szükség esetén, aki egy összekötő kapocs lenne valamennyiük között – véli a tanítónő, emlékeztetve a Ne hagyjátok a templomot,/A templomot s az iskolát! időszerűségére.

A Begović nőverek: Helena és Magdalena a legfiatalabb magyarul tanuló nyékinceiek, akiket édesanyjuk, Mária is elkísér a szombati tanfolyamra, hiszen neki is tanulnia kell ősei nyelvét (Nagy Magdolna felvétele)

A Begović nőverek: Helena és Magdalena a legfiatalabb magyarul tanuló nyékinceiek, akiket édesanyjuk, Mária is elkísér a szombati tanfolyamra, hiszen neki is tanulnia kell ősei nyelvét (Nagy Magdolna felvétele)

A Petőfi tizenhat évvel ezelőtti indulásakor ismertük meg Galambos Lászlót, aki többedmagával segítette az egyesület munkáját (Nagy Magdolna felvétele)

A Petőfi tizenhat évvel ezelőtti indulásakor ismertük meg Galambos Lászlót, aki többedmagával segítette az egyesület munkáját (Nagy Magdolna felvétele)

A tanfolyamot egyébként az egykori református egyházközség tulajdonában levő épületben tartják, a 2002-ben alapított Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székházában. A közeli Platicsról is érkeznek tanulók, és tavaly óta anyaországi tanulmányi segélyben részesülnek mindazok, akik legalább nyolcvan százalékban részt vesznek az oktatásban, és eredményes vizsgát tesznek év végén. Ez már megtörtént, noha a vizsga eredményéről később kapnak értesítést. Jöhetnek hát a nyári programok! Közöttük az augusztus végi, kihagyhatatlan Szórakoztató Szóra Késztető tábor, melynek hagyományos helyszíne Maradék, a másik szerémségi település, ahol még vannak magyar nyelvű foglalkozások.

Érdekesnek tűnt a Platicsról vonattal érkező Branislav Brkljača hetedikes fiú, akinek nincsenek magyar felmenői, mégis vállalta a nyelvtanulást. Ő megboldogult szomszédjuk, Tényi Mátyás bácsi – akit csak dedának szólítottak – iránti szeretetből tanul magyarul. Matyi bácsi sokszor vigyázott Branislavra és testvéreire, szinte helyettesítve az igazi nagyapjukat, ő pedig – saját bevallása szerint – most szeretné megismerni azt a kultúrát és nyelvet, melyet Matyi bácsi képviselt.

A Petőfi tizenhat évvel ezelőtti indulásakor ismertük meg többek között Galambos Lászlót, aki többedmagával segítette az egyesület munkáját. Noha most már inkább a háttérből tevékenykedik, mégis lehet rá számítani. Ezt állítja az egyesület elnöke. És valóban, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy a Prosperitati Alapítvány támogatási rendszerével élnek-e a helybeliek, kiderül, a rózsatőtermesztésről ismert Galambos is közöttük van. Kétszer pályázott, kétszer nyert, és már a harmadik folyamodványa is úton van.

– Nagyon szép segítséget kaptam kapcsolható gépek beszerzésére, így könnyebben, korszerűbben művelhetem a másfél hektáros rózsatőültetvényemet. A támogatásnak köszönhetően fejlődni tudunk. Egyébként alig-alig. A rózsatövek körül sok a kézi munka, amit meg kell fizetni, hisz nem tudja mindenki csinálni. Mi rendszeresen Zentáról hozzuk azokat az embereket, akik a szemzést végzik. A befektetés végül megtérül, hiszen a rózsatő többet hoz a konyhára, mint a hagyományos mezőgazdasági termények, de nem annyira, hogy abból fejlődni is képesek lennénk, legalábbis önerőből nem – mondta Galambos.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége