Kihasználatlan lehetőségek

Szabadka mellett található a békovai repülőtér, amelyet az Ivan Sarić Repülőklub működtet. A repülőteret főleg sportcélokra használják. Korábban nagy sporteseményeknek is otthont adott a létesítmény, ma anyagi gondokkal kell megküzdenie, pedig számos lehetőség rejlik a füves kifutópályában. Az Ivan Sarić Repülőklub tevékenységéről és a békovai repülőtérről Milan Radojčint, a repülőklub végrehajtó bizottságának elnökét kérdeztük.

– A repülőklub a II. világháború előtt kezdte meg a tevékenységét, majd 1945-ben újjászervezték. A kezdeteknél a klub a Zorkánál lévő kifutópályát használta, de gyorsan felépült a békovai repülőtér. 1975-ben alak\tott'k ki a repülőtéren az új kifutópályát, amelyet ma is használunk. A repülőtéren jelentős versenyeket tartottak a volt Jugoszláviában. A legnagyobb verseny, amelyet megrendeztek itt, a női vitorlázó repülősök Európa-bajnoksága volt 1985-ben. Emellett számos országos bajnokságot tartottak itt vitorlázógépeknek, ejtőernyősöknek és motoros repülőgépeknek egyaránt. Részt vettünk a Duna–Tisza–Maros nemzetközi repülőrallyn, de pénzügyi nehézségek miatt már sajnos nem rendezik meg. A versenyek mellett táborokat és edzéseket is szerveztek a repülőtéren – elevenítette fel dióhéjban a repülőtér és a klub gazdag múltját Milan Radojčin.

A repülőklubnak jelenleg körülbelül hetven aktív tagja van, és öt részleg működik a keretében, mégpedig a vitorlázórepülő, a motorosrepülő, motoros sárkányrepülő, valamint a siklóernyős és ejtőernyős részleg. Ez az országban az egyetlen repülőklub, amelyben öt részleg működik. Annak, aki ki szeretné próbálni az ejtőernyőzést vagy a sárkányrepülést, be kell iratkoznia a repülőklubba, majd részt kell vennie a felkészítő tanfolyamokon. Csak ezután vehet részt egy ejtőernyős ugráson vagy repülésen. A klubtagoknak az aktivitásokért fizetniük kell, ennek oka a klub nehéz anyagi helyzete.

– A klubot korábban a különböző társadalmi és politikai szervezetek is támogatták, mint a sportszövetség vagy a hadsereg. Ma már ez nincs így, senki nem finanszíroz bennünket, ezért a tagoknak minden aktivitásért fizetniük kell. Amikor részt veszünk egy versenyen, arra kényszerülünk, hogy az utat és a részvételi díjat saját zsebből fizessük. Egy ejtőernyős felkészítése, beleértve az első ugrás és a felszerelés használatának költségeit, tízezer dinárba kerül. A kiképzés után egy ugrás már sokkal olcsóbb, csaknem két-háromezer dinár. Elismerem, ez nem kisösszeg, de minden ugrás egy élmény, ezért a tagjaink szívesen különítenek el pénzt erre a célra. A motoros sárkányrepülésre való felkészítés jelenleg szünetel, mert egy jogszabályváltozás miatt át kellett szerveznünk a tanfolyamot, de reményeink szerint az év végén újra lesz motoros sárkányrepülő tanfolyam – mondta Milan Radojčin. Hozzátette, hogy a repülőklub az idén nem szervez nagyobb versenyeket vagy bemutatókat a repülőtéren, és felhívta a figyelmet arra, hogy mindenki, aki szeretné megtekinteni a klub részlegeinek edzéseit, szabadon megteheti a repülőtéren. Hétvégeken érdemes kimenni, az időjárástól függően. Az ejtőernyősök a tervek szerint június végén kezdik meg az ugrásokat.

A repülőtér kifutópályáját nemcsak a repülőklub gépei, hanem mindenki igénybe veheti, akinek van repülőgépe. A szúnyogirtást végző mezőgazdasági gépek például rendszeresen használják a repülőteret.

– Vannak alkalmak, amikor külföldről egy-egy vállalattulajdonos helikopterrel jön, hogy megnézze a városban működő részlegét. Reggel leszáll a géppel, elvégzi az útlevél- és vámellenőrzést, meglátogatja munkavállalóit, majd beül a gépébe és ebédre már otthon is van. Ebben a tekintetben a repülőtér nincs jól kihasználva. Ezt a fajta szolgáltatást a város jobban is népszerűsíthetné.

Arra a kérdésre, hogy a közeljövőben fogadhatna-e rendszeres repülőjáratokat a repülőtér, Milan Radojčin a következőt válaszolta:

– A repülőtérnek van kapacitása rendszeres repülőjáratok fogadására, de ebbe nagyon sokat kellene befektetni. A repülőklubnak erre nincsenek forrásai. Emellett, ha a repülőtér rendszeres repülőjáratokat fogadna, akkor a sporttevékenységet kellene korlátozni, ezt azonban nem szeretnénk. Kisebb üzleti célú turistaforgalmat azonban el tudnék képzelni, ennek már most is örülnénk. Az ilyenfajta szolgáltatásnak az az akadálya, hogy az útlevél- és vámellenőrzés viszonylag drága. Vannak itt lehetőségek, de minden attól függ, hogy a városvezetésnek vannak-e olyan ambíciói, hogy a repülőteret ilyen irányba fejlessze. Nekünk erre nincsenek forrásaink, de repülőklubként és a repülőtér fenntartóiként vannak tapasztalataink, amelyekkel szívesen segítenénk a döntéshozókat – mondta Milan Radojčin.